XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. március 31., vasárnap

Március 31: Húsvétvasárnap



- A Hit Éve: A föltámadás történelmi esemény és a Föltámadott megjelenései (KEK 638-646) -


ApCsel 10, 34a. 37-43    (a föltámadás történelmi esemény)

Abban az időben Péter szólásra nyitotta ajkát, és ezeket mondta: ,,Ti tudjátok, hogy mi minden történt Galileától egészen Júdeáig attól kezdve, hogy János hirdette a keresztséget: Hogyan kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. Ő pedig, ahol csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tanúsítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt. Minden próféta tanúságot tesz arról, hogy aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát.''

Ma hitünk legnagyobb igazságát ünnepeljük, vagyis azt, amely hitünknek a szíve: Jézus Krisztus feltámadását. Jézus élete nem fejeződött be a keresztfán, sem a sírban nem bomlott el halott teste, hanem harmadnap feltámasztotta Isten”. Az élet legyőzte a halált és Jézus valóban feltámadott. Ezt a valóságot a húsvéti liturgikus kiáltással is kifejezzük: „Valóban feltámadt az Úr, alleluja!”, amely pl. a zsolozsmás imában, vagy a mise kezdőénekében is elhangzik. Krisztus feltámadása pedig valódi történelmi esemény, és nem csupán hitbéli meggyőződést jelent. A katekizmus ezt a tényt nagyon hangsúlyozza: „"Mi azt evangelizáljuk nektek, amit az atyák Ígéretként kaptak, mert ezt teljesítette be Isten az ő fiaiknak, amikor nekünk föltámasztotta Jézust" (ApCsel 13,32-33). Jézus föltámadása a Krisztusba vetett hitünk legnagyobb igazsága, melyet az első keresztény közösség mint központi igazságot hitt és vitt át az életbe, a hagyomány alapvető igazságként adta tovább, az Újszövetség írásos dokumentumai megerősítették és úgy hirdették, mint ami a kereszttel együtt a húsvéti misztérium lényeges része: "Krisztus föltámadt halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott."” (KEK 638) „Krisztus föltámadásának misztériuma valóságos esemény, melynek az Újszövetség tanúsága szerint történetileg bizonyított megnyilvánulásai voltak. Már Szent Pál 56 körül ezt írhatta a korintusiaknak: "Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették és harmadnap föltámadt ismét az Írások szerint; megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek" (1Kor 15,3-4). Az Apostol itt a föltámadás élő hagyományáról beszél, melyet Damaszkusz kapui előtt átélt megtérése után tanult meg.” (KEK 639). A mai húsvéti ünnepen halljuk meg újból szent Péter beszédét, amelyben összefoglalja Jézus életét, és ezzel hitünk alapját: Jézus halálát és feltámadását. A liturgia megjeleníti ezeket az eseményeket, úgyhogy ezekből ma mi is részesülünk: „Különösen most, ezen a szent ünnepen, midőn (…) Krisztus (…) halálunkat halálával megtörte, és feltámadásával új életet szerzett nékünk. Ezért a húsvéti öröm kiárad az egész földre.” (Húsvéti prefáció I.) Hagyjuk, hogy ez a húsvéti öröm ma eltöltse szívünket.
Feladat a mai napra: Kérem Jézustól, hogy ajándékozzon mély húsvéti örömöt, amelyet  tovább adhatok családtagjaimnak, ismerőseimnek.