XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. április 30., kedd

Április 30.


Lk 9,28-35           (A felhő és a fényesség)


E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.

A mai napon a Szentlélek szimbólumai közül kettőn elmélkedünk: a felhőn és a fényességen, mert e két szimbólum, ahogyan azt a Katekizmus fogalmazza, „elválaszthatatlan a Szentlélek megjelenésétől”, egymáshoz tartoznak. A két szimbólumnak azonban más a jelentése. Ha elképzeljük pl. azt, hogy egy felhő beborítana minket, mit éreznénk? Biztos mást, mint ha fényesség venne körül bennünket. A két megjelenési forma különböző, mégis, a kezdetek óta Isten jelenlétének szimbólumai: „Az ószövetségi teofániától kezdve a sötét vagy a fényes felhő nyilatkoztatja ki az élő és szabadító Istent, eltakarván dicsőségének transzcendenciáját; Mózesnek a Sinai-hegyen (vö. Kiv 24,15-18), a találkozás sátrában (vö. Kiv 33,9-10), és a pusztai vándorlásban (vö. Kiv 40,36-38; 1Kor 10,1-2); Salamonnak a templomszentelés alkalmával, (vö. 1Kir 8,10-12). Ezeket az előképeket tehát Krisztus beteljesíti a Szentlélekben. A Szentlélek száll Szűz Máriára és "beárnyékozza őt", hogy Jézust foganja és világra szülje, (vö. Lk 1,35). A Színeváltozás hegyén a Szentlélek jön a felhőben, mely Jézust, Mózest és Illést, nemkülönben Pétert, Jakabot és Jánost beárnyékolja, "és a felhőből szózat hallatszott: »Ez az én választott fiam, őt hallgassátok«" (Lk 9,34-35). Végül ugyanez a "felhő fogadta be Jézust" a tanítványok szeme elől a mennybemenetel napján (vö. ApCsel 1,9), és fogja kinyilatkoztatni az Emberfiát dicsőségben eljövetelének napján (vö. Lk 21,17).” (KEK 697). A mai idézetben látjuk, hogy az apostolok számára az első pillanatban nem volt szép élmény, amikor felhő támadt és elborította őket.” Igen, „féltek, amikor a felhőbe jutottak.” De nem azért jelent meg nekik Isten, hogy elijessze vagy megfélemlítse őket, hanem hogy bevezesse az Isten világosságába. Néha el kell sötétíteni, homályosítani az ember érzékeit, hogy képessé váljon felfedezni Isten világát, valóságát. A felhő által bemerülünk egy másik valóságba, az Isten valóságába, és ott hallhatjuk hangját. Hagyjuk, hogy a Szentlélek sötétítse el érzékeinket, és vezessen Isten fényébe; engedjük el saját elképzeléseinket, és vegyük fel Isten gondolkozását.
Feladat a mai napra: Ha ma egy döntést kell hoznom, akkor kérem, hogy a Szentlélek „borítson be”, hogy jobban össze tudjam hasonlítani saját elképzeléseimet Isten elgondolásával, és így inkább Isten szavát követve tudjak döntést hozni.

2013. április 29., hétfő

Április 29.


Lk 12,49-50         (a tűz)



Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.

„Míg a víz a Szentlélekben adott élet születését és termékenységét jelezte, a tűz a Szentlélek cselekedeteinek átalakító erejét szimbolizálja. Illés próféta, aki "mint tűzvész jött, és szava lángolt, mint az égő kemence" (Sir 48,1), imádsága által tüzet hozott le az égből a Kármel-hegyi áldozatra (vö. 1Kir 18,38-39) mint a Szentlélek tüzének előképét, mely átalakít mindent, amit megérint. Keresztelő János, "aki Illés erejében és »lelkében«" (Lk 1,17) jár az Úr előtt, úgy hirdeti Krisztust, mint "aki Szentlélekben és tűzben fog keresztelni" (Lk 3,16), abban a Szentlélekben, akiről Jézus mondja később: "Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon." (Lk 12,49) A Szentlélek "lángnyelvek alakjában" száll a tanítványokra pünkösd reggelén, és tölti el őket, (vö. ApCsel 2,3-4). A lelki hagyomány megtartja a tűz szimbolikáját, mint ami a legjobban kifejezi a Szentlélek működését: "Ne oltsátok ki a Lelket" (1Tesz 5,19).” (KEK 696)
Ma tekintsünk életünkre és fedezzük fel, hogy mennyire lángol bennünk a Szentlélek tüze. Melyik területen érezzük, hogy jó lenne, hogy ott átalakítás történjen? Megtapasztalhatjuk, hogy Jézus ugyanazzal a kívánsággal irányítja ránk tekintetét, amelyet az evangéliumi idézetben fejez ki: „Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbantsam benned a tüzet, szeretetem tüzét. Ez olyan tűz, amely ég, de nem ég el, nem fog elégetni téged.” Mert olyan tűz ez, ami akkor Mózes előtt megjelent a csipkebokorban: „Ekkor megjelent neki az Úr angyala, tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el.” (Kiv 3,2) Kérjük, hogy a Szentlélek szívünkben gyújtsa meg újra a szeretet tüzét, és hogy a világ szelleme ne tudja azt kioltani. A gyertya lángját könnyen elfújja a szél, de az erdei tüzet bármilyen szél csak még jobban lángra lobbantja. Ne féljünk a Szentlélek tüzétől és nyújtsuk oda neki mind azt, ami fenyeget, hogy kialudjon.
Feladat a mai napra: A nap folyamán ma többször imádkozzuk a "Veni Sancte Spiritus" imádságát: „Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid szívét és gyújtsd meg bennük szereteted tüzét”.

2013. április 28., vasárnap

Április 28.



1Jn 2,20-27                         (A kenet)

Titeket azonban fölkent a Szent, és ezt mindannyian tudjátok. Nem azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hisz ismeritek és (tudjátok), hogy az igazságból semmiféle hazugság nem származik. Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, annak az Atya sincs. Aki megvallja a Fiút, azé az Atya. Amit kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. És ez az ígéret, amelyet ő maga tett nekünk, az örök élet. Ezeket azok miatt írtam, akik félrevezetnek benneteket. A tőle kapott kenet maradjon meg bennetek, és akkor nincs szükségetek rá, hogy bárki is tanítson benneteket mindenre, s ez igaz, nem hazugság. Aszerint, ahogy tanított benneteket, maradjatok benne.

„Az olaj kenetének szimbóluma a Szentlelket is jelenti, olyannyira, hogy szinonimája lett, (vö. 1Jn 2,20.27; 2Kor 1,21). A keresztény beavatásban a kenet szentségi jele a bérmálásnak, amit éppen ezért a Keleti Egyházak "krizmálásnak" neveznek. De hogy teljes jelentését megértsük, vissza kell mennünk a Szentlélek által végbevitt első fölkenéshez: Jézuséhoz. A Krisztus név (a héber "Messiás") Isten Lelkének "fölkentjét" jelenti. Az Ószövetségben egyesek az Úr "fölkentjei" voltak, (vö. Kiv 30,22-32), kiemelkedő módon Dávid király, (vö. 1Sám 16,13). Jézus azonban egyedülálló módon Isten Fölkentje: az emberség, melyet a Fiú magára vett, teljesen a "Szentlélek fölkentje". Jézust a Szentlélek tette "Krisztussá", (vö. Lk 4,18--19; Iz 61,1). Szűz Mária a Szentlélektől foganja Krisztust, és a Szentlélek hirdeti a gyermeket mint Krisztust születésekor (vö. Lk 2,11), és arra indítja Simeont, hogy a templomba menjen látni az Úr Krisztusát; (vö. Lk 2,26-27) Ő maga tölti be Krisztust (vö. Lk 4,1) és az Ő ereje árad ki Krisztusból gyógyításai alkalmával, (vö. Lk 6,19; 8,46). Végül Ő támasztja föl Krisztust a halálból, (vö. Róm 1,4; 8,11). Ezután Jézus a maga halált legyőzött emberségében teljesen "Krisztussá" válva (vö. Apcsel 2,36)  bőségesen árasztja a Szentlelket, hogy a "szentek" Isten Fiának emberségével való egységükben elérjék "az érett férfikort Krisztus nagykorúságának mértéke szerint" (Ef 4,13): "a teljes Krisztust" Szent Ágoston szavai szerint.” (KEK 695)
Mindannyian, akik részesültünk a keresztség szentségében, megkaptuk ezt a kenetet. Bár rövid pillanat ez, mégis nagy jelentősége van: „A megkenés a szent krizmával, a püspök által megszentelt jó illatú olajjal az újonnan megkeresztelt számára a Szentlélek ajándékát jelenti. Kereszténnyé, azaz a Szentlélektől "fölkentté" vált, tagja lett Krisztusnak, aki fölkent Pap, Próféta és Király (KEK 1241). A második kenetet a bérmáláskor kapjuk meg (lásd fent). Ez a Szentlélektől kapott ajándék pedig bennünk marad és tanít minket, ahogyan azt Szent János levele fogalmazza meg. Életünk folyamán egy harmadik kenetben is részesülhetünk, sőt kívánatos is, hogy ne hagyjuk használatlanul ezt a lehetőséget: a betegek szentségét. Ekkor megkenik a beteget homlokán és kezein, megáldott olívaolajjal és a következő szavakat mondják: „E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével; szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és erősítsen meg jóságosan!'” (KEK 1513). A mai napon legyünk hálásak a Szentlélek különleges ajándékaiért, kegyelmeiért. Fontoljuk meg, hogy nem csupán ápoló kenőcsök vannak, amelyek testünket szépítik, hanem azoknál sokkal valóságosabb az az isteni kenet, amely igazán ápolja lelkünket, és néha testünket is.
Feladat a mai napra: A mai napon szemléljem magamat mint a Szentlélek fölkentjét,  és éljek papi, prófétai vagy királyi hivatásom szerint.

2013. április 27., szombat

Április 27.



1Jn 5,1-8                  (A Szentlélek szimbólumai között egyik a víz)
Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Isten egyszülötte, és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogy szeretjük az Istent, és megtesszük parancsait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem - győzelem a világ fölött! - a mi hitünk. Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság. Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

A Katekizmus összesen nyolc szimbólumot említ, amelyek a Szentlelket jelképezik: a víz, a kenet, a tűz, a felhő, a pecsét, a kéz, az ujj és a galamb. A következő napokban mindegyikről fogunk elmélkedni. Ma a víz szimbólumával kezdjük. Ha a vízre gondolunk, mire asszociálunk, milyen tulajdonságok jutnak eszünkbe a Szentlélekkel kapcsolatban? A katekizmus azt írja: „A víz szimbóluma a Szentlélek működését jelzi a keresztségben, mivel a Szentlélek segítségül hívása után az új születés hatékony szentségi jelévé válik: miként első születésünk magzati állapotát víz tartja fenn, úgy a keresztvíz valóságosan jelzi, hogy isteni életre születésünket a Szentlélekben kapjuk ajándékba. Sőt az "egy Lélekben (...) megkeresztelkedve", "mindannyiunkat egy Lélek itatott át" (1Kor 12,13): a Lélek tehát személyesen is élő Víz, amely a megfeszített Krisztusból ered, (vö. Jn 19,34; 1Jn 5,8) mint forrásából, és bennünk az örök életre szökell (vö. Jn 4,10-14; 7,38; Kiv 17,1-6; Iz 55,1; Zak 14,8; 1Kor 10,4; Jel 21,6; 22,17).” (KEK 694) Világosíts meg Szentlélek, hogy jobban megértsen a víznek a szimbolikáját, azt, hogy mit jelent, hogy személyesen is élő Víz vagy, amely a megfeszített Krisztusból ered. „Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.” (Jn 19,33-34) Mert Jézus Krisztus az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. ... A Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.”
Feladat a mai napra: „'Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak.' Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek.” (Jn 7,37-38). A mai szomjúságommal megyek Jézushoz, és meghívását elfogadva, iszom ebből a vízből, amit kínál nekem.

2013. április 26., péntek

Április 26.



1Pét 4,12-16                   (A Szentlélek elnevezései)
Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke nyugszik rajtatok. Senki közületek ne szenvedjen azért, hogy gyilkos vagy tolvaj, gonosztevő vagy bujtogató. Ha pedig mint kereszténynek kell szenvednie, ne szégyellje, hanem dicsőítse meg az Istent ezzel a névvel.

„Amikor Jézus a Szentlélek eljövetelét meghirdeti és ígéri, Paraklétosznak, azaz szó szerint "maga mellé szólított"-nak, latinul advocatus-nak nevezi (Jn 14,16.26; 16,7). A Paraklétoszt rendszerint "Vigasztalónak" fordítják, mivel Jézus az első vigasztaló, (vö. 1Jn 2,1). Maga az Úr a Szentlelket az "Igazság Lelkének" nevezi, (vö. Jn 16,13)” (KEK 692)
„A Szentlélek tulajdonnevén kívül, amit az Apostolok Cselekedetei és a Levelek leginkább használnak, Szent Pálnál a következő megnevezések fordulnak elő: az Ígéret Lelke (Ef 1,13; Gal 3,14); a fogadott fiúság Lelke (Róm 8,15; Gal 4,6); Krisztus Lelke (Róm 8,11); az Úr Lelke (2Kor 3,17); Isten Lelke (Róm 8,9.14; 15,19; 1Kor 6,11; 7,40); Szent Péternél pedig: a Dicsőség Lelke (1Pt 4,14). (KEK 693)
Az itt szereplő megnevezések közül melyik ismerős a leginkább számunkra? Melyik áll közelebb hozzánk és milyen személyes jelentősége van számunkra? Talán az a megnevezése, amelyet Péter levelében találunk, kevésbé ismert. Ezért választottuk a hozzá tartozó idézetet a mai elmélkedéshez. Mire gondolnánk, ha „a Dicsőség Lelke” kifejezést halljuk? Talán dicsőítő imádságra, amelyet a Szentlélek inspirál. De érdekes módon Szent Péter az üldözés kontextusában beszélt a dicsőség Lelkéről: Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke nyugszik rajtatok.” A megpróbáltatások idejében, amikor tanúságot kell tennünk Jézus Krisztus mellett, akkor nem vagyunk egyedül, hanem a Szentlélek van velünk és megdicsőít minket  Jézushoz hasonlóan. Jézus ugyanis ezt fejezte ki az utolsó vacsorán, Júdás elküldése után: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti.” (Jn 13,31-32) Jézus máskor arról is biztosította a tanítványokat, hogy a Szentlélek adja a megfelelő szavakat ajkukra, ha megvádolják, szidják őket. „Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek. Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek.” (Mt 10,19-20) Add, Szentlélek, hogy mi is mindig újra megtapasztaljuk a bennünk történő szólítást. Köszönjük, hogy te vagy a Dicsőség Lelke.
Feladat a mai napra: Ma tanúságot teszek Jézus Krisztus mellett vagy a családomban, vagy a munkahelyemen, a barátaim körében.

2013. április 25., csütörtök

Április 25.


Jn 3,5-8                            (A Szentlélek tulajdonneve)

Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.”

„"Szentlélek"a tulajdonneve Annak, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk. Az Egyház ezt a nevet az Úrtól kapta, és új gyermekeinek keresztségében vallja meg (vö. Mt 28,19). A "Lélek" (latinul Spiritus) szó a héber ruah szót fordítja, ami eredeti értelmében fuvallatot, levegőt, szelet jelent. Jézus pontosan a szél érzékletes képét használja, hogy Nikodémusnak elmagyarázza annak transzcendens újdonságát, aki személy szerint Isten Lehelete, isteni Lélek. Másrészt a Lélek és a Szent a Három isteni Személy közös attribútuma is. De a Szentírás, a liturgia és a teológiai nyelv e két szó összekapcsolásával a Szentlélek kimondhatatlan Személyét jelöli, anélkül, hogy ezt össze lehetne téveszteni a "lélek" és a "szent" más használatával.” (KEK 691)
Mint Nikodémust egykor, ma Jézus arra hív minket, hogy menjünk be az Isten országába azáltal, hogy engedjük, hogy a Szentlélek, az Isten Lehelete fújjon át minket és formálja át életünket. Nem fogható, kiszámítható, kalkulálható Ő és működése, azonban mégis érezhetően érinti életünket, lelkünket. Kérdés azonban, hogy vajon tényleg merjük-e kitenni magunkat működésének, amikor inkább mi magunk szeretnénk meghatározni életünk irányát? Szentlélek, add meg nekünk a meggyőződést, hogy bár kiszámíthatatlan vezetésed, de mindig a javunkra válik, megszentelésünkre szolgál, és új emberré tesz minket, isteni, szent emberré.
Feladat a mai napra: Figyelek a váratlan dolgokra, melyek a mai napon történnek. Próbálom megkülönböztetni, mi van Istentől és mi nem.

2013. április 24., szerda

Április 24.



Róm 8,14-17                   (A Fiú és a Szentlélek összefüggő küldetése)

Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

„Az, akit az Atya a szívünkbe elküldött, Fiának Lelke (vö. Gal 4,6), valóban Isten. Ő, az Atyával és a Fiúval egylényegű, elválaszthatatlan tőlük mind a Szentháromság belső életében, mind az Ő világnak szóló szeretet-ajándékában. De az Egyház hite, mely imádja az elevenítő, egylényegű és elválaszthatatlan Szentháromságot, vallja a személyek megkülönböztetését is. Amikor az Atya Igéjét küldi, a Lelkét is mindig küldi: összekapcsolt küldés ez, melyben a Fiú és a Szentlélek különbözőek ugyan, de elválaszthatatlanok. Krisztus az, aki megjelenik, Ő a láthatatlan Isten látható Képmása, de a Szentlélek az, aki kinyilatkoztatja Őt.” (KEK 689)
„Jézus "Krisztus", "fölkent", mert az Ő kenete a Lélek, és mindaz, ami a Megtestesülés óta történt, ebből a teljességből következett, (vö. Jn 3,34). Miután pedig Krisztus megdicsőült (vö. Jn 7,39) az Atyánál, a maga részéről küldheti a Lelket azoknak, akik hisznek benne: Ő maga közli velük dicsőségét (vö. Jn 17,22), azaz a Szentlelket, aki megdicsőíti Őt, (vö. Jn 16,14). Az összefüggő küldetés ezek után kiterjed azokra, akiket az Atya Fiának Testében gyermekeivé fogadott: a fogadott fiúság Lelkének küldetése lesz, hogy Krisztussal összekösse és Őbenne éltesse őket. A kenet (...) jelentése az, hogy ne gondoljunk semmiféle távolállást a Fiú és a Szentlélek között; mert miként a test bőre és az olaj kenete között sem az értelem, sem az érzékek semmiféle köztes dolgot nem ismernek, így elválaszthatatlan a Fiú kapcsolata a Szentlélekkel, annyira, hogy annak, aki Krisztust hittel meg akarja érinteni, előbb a kenettel kell kapcsolatba kerülnie: nincs ugyanis olyan tag, amit ne borítana a Szentlélek. Ezért a Fiú uralmának megvallása azokban születik meg, akik a Szentlélekben fogadják be Őt, akikkel - amikor a hit által közelednek - mindenfelől szembesiet a Szentlélek.” (KEK 690)
Milyen jó, hogy a Szentlélek ma is megújítja bennünk fogadott fiúságunkat, és gyermeki bizalommal fordulhatunk az Atyához mindazzal, amit hordozunk a szívünkben: örömeinkkel, nehézségeinkkel, fajdalmainkkal. „Köszönöm, hogy Abba, Atyám vagy. Köszönöm, hogy szeretsz engem számodra nagyon kedves gyermekként.”
Feladat a mai napra: Ha ma nehézség vagy kihívás ér engem, kérem a Szentlélektől, hogy Krisztussal kössön össze, úgy hogy Krisztussal együtt és példája szerint élhessem az adott helyzetet.

2013. április 23., kedd

Április 23.



 Jn 14,15-20                                (az Igét kinyilatkoztatja nekünk)
Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad. Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek.

„"Isten dolgait senki nem ismeri, csak Isten Lelke" (1Kor 2,11). Most pedig a Lélek, aki kinyilatkoztatja Őt, megismerteti velünk Krisztust, az Ő Élő Igéjét, de önmagát nem tárja föl. "Aki szólt a próféták által", hallatja velünk az Atya Szavát. De Őt nem halljuk. Őt csak abban a folyamatban ismerjük meg, amellyel az Igét kinyilatkoztatja nekünk, és fölkészít minket, hogy hittel befogadjuk. Az Igazság Lelke, aki "föltárja" nekünk Krisztust, nem beszél önmagáról (vö. Jn 16,13). Ez a sajátosan isteni rejtőzködés magyarázza, hogy "a világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri", miközben azok, akik Krisztusban hisznek, megismerik Őt, mert velük marad (Jn 14,17).” (KEK 687)
„Az Egyház, az apostolok továbbadott hitében élő közösség a hely, ahol megismerjük a Szentlelket:
·         az Írásokban, melyeket Ő sugalmazott;
·         a Hagyományban, melynek az egyházatyák mindig aktuális tanúi;
·         az egyházi Tanítóhivatalban, melyet a Szentlélek segít;
·         a szentségi liturgiában, annak szavai és szimbólumai által, melyekben a Szentlélek közösségbe visz Krisztussal;
·         az imádságban, melyben közbenjár érettünk;
·         a karizmákban és szolgálatokban, melyek által az Egyház épül;
·         az apostoli és hittérítő élet jeleiben;
·         a szentek tanúságtételében, melyben Ő maga teszi nyilvánvalóvá az életszentséget és folytatja az üdvösség művét.” (KEK 688)
Gondolkozzunk el, melyek az itt felsorolt lehetőségek közül számunkra azok, melyekben már megismertük a Szentlélek jelenlétét és hogyan? Fejezzük ki hálaadásunkat, hogy megismerhetjük és Ő velünk marad.
Feladat a mai napra: Kérem a Szentlelket az Egyház közösségéért, főleg azért, hogy erősítse hitükben azokat, akik kételkednek vagy meglangyosodtak hitükben.

2013. április 22., hétfő

Április 22.

Jn 16,7-15          (A Szentlélek együtt munkálkodik az Atyával és a Fiúval)

De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett. Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.


„A Szentlélekben hinni ezért annak megvallását jelenti, hogy a Szentlélek egy a Szentháromság személyei közül, az Atyával és a Fiúval egylényegű, "akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút". Ezért a Szentlélek isteni misztériumáról a Szentháromság teológiájában volt szó. Most tehát a Szentlélekről csak az isteni "üdvrendben" beszélünk.” (KEK 685)
„A Szentlélek üdvösségünk tervének kezdetétől a beteljesedésig együtt munkálkodik az Atyával és a Fiúval. De mint Személynek kinyilatkoztatása és ajándékozása, fölismerése és elfogadása csak a Fiú megváltó megtestesülésével elkezdődött "végső időkben" történik. Ezek után a Krisztusban, az új teremtés "Elsőszülöttjében" és Fejében beteljesült isteni terv a kiárasztott Szentlélek által testet - Egyházat, szentek közösségét, bűnök bocsánatát, test föltámadását, örök életet - ölthet az emberi nemben.” (KEK 686)
Ma a Szentháromság együttműködésén elmélkedhetünk, hogyan munkálkodik a Szentlélek együtt az Atyával és a Fiúval. Mit jelent, hogy bár saját személy, de teljesen a Fiúra vonatkozóan tevékenykedik, hogy nem magától beszél, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni”? Köszönöm, Szentlélek, hogy megmutatod nekem, mit jelent mindenben Istennel összhangban, egyetértésben élni. 
Feladat a mai napra: Próbálok a mai napon nem csak magamtól beszélni, hanem arra figyelni, mit akar mondani Isten rajtam keresztül.

2013. április 21., vasárnap

Április 21.



 ApCsel 13, 14. 43-52; Jel 7, 9.14b-17; Jn 10, 27-30
De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: ,,Először nektek kellett hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: »A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.«'' Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, magasztalták az Isten szavát, és hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve. Elterjedt az Úr szava az egész környéken. A zsidók azonban felbujtatták az előkelő vallásos asszonyokat meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, elűzték őket a vidékről. Ők - bizonyságul ellenük - lerázták lábukról a port, és Ikóniumba mentek. A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: ,,Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.''

A mai vasárnappal a húsvéti idő feléhez érkeztünk, és amellett, hogy Húsvét negyedik vasárnapját a jó pásztor vasárnapjaként szoktuk ünnepelni, szeretnénk a Szentlélekre fordítani figyelmünket. Elkezdjük a Pünkösdre való felkészülést a katekizmusban található részek segítségével, amelyek a Szentlélekbe vetett hitről szólnak. Az első olvasmány után úgy tűnhet, hogy a mai vasárnapi idézetek alig beszélnek a Szentlélekről. Ha azonban jobban figyelünk, észrevehetjük azt a módot, ahogyan az első megtért tanítványokban élt a Szentlélek: A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.”  A Szentlélek az, akiben  az egység létre jön, amelyről Jézus beszélt az evangéliumban.
„"Nem mondhatja senki: »Úr Jézus«, csak a Szentlélekben" (1Kor 12,3). "Isten elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki azt kiáltja: »Abba, Atya!«"(Gal 4,6). Ez a hívő megismerés csak a Szentlélekben lehetséges. Hogy valaki közösségben lehessen Krisztussal, annak első föltétele, hogy megérintse a Szentlélek. Ő megelőz minket és fölébreszti bennünk a hitet. Keresztségünk, a hit első szentsége által az életet, melynek forrása az Atyában van és a Fiúban kínáltatik föl, bensőségesen és személyesen a Szentlélek közli az Egyházban: A keresztség "adja nekünk az új születés kegyelmét az Atya Istenben, Fia által a Szentlélekben. Azokat ugyanis, akik Isten Lelkét hordozzák, Ő odavezeti az Igéhez, azaz a Fiúhoz; a Fiú pedig bemutatja őket az Atyának, és az Atya romolhatatlanná teszi őket. A lélek nélkül tehát lehetetlen látni az Isten Fiát, és a Fiú nélkül senki sem közeledhet az Atyához, mert az Atya ismerete a Fiú, és Isten Fiának megismerése a Szentlélek által történik.” (KEK 683)
„A Szentlélek az első a maga kegyelmével hitünk ébresztésében és abban az új életben, amely nem más, mint megismerni az egyedüli Atyát, és akit Ő küldött, Jézus Krisztust. De Ő az utolsó a Szentháromság személyeinek kinyilatkoztatásában. Nazianzi Szent Gergely, a "Teológus" ezt a kibontakozást az isteni "közös leereszkedés" pedagógiája által magyarázza: Az Ószövetség az Atyát nyíltan hirdette, a Fiút homályosabban. Az Újszövetség világosan megmutatja nekünk a Fiút, és a Szentlélek istenségét bizonyos értelemben homályosan. Most pedig maga a Lélek velünk van és nyíltabban mutatja meg magát. Ugyanis nem volt biztonságos nyíltan hirdetni a Fiút akkor, amikor az Atya istenségét még nem vallották: sem a Szentlelket - hogy úgy mondjam - súlyosabb teherként ránk helyezni, amikor a Fiú istenségét még nem ismertük: (...) tanácsosabb volt az, hogy fokozatosan (...), hallgatagon fölfelé haladva és "világosságból világosságba" jutva ragyogjon ránk a Szentháromság világossága.” (KEK 684)
Feladat a mai napra: Kérem a Szentlelket, hogy töltsön el engem, hogy még jobban éljek keresztény hivatásom szerint. Kérem, hogy ébresszen papi és szerzetesi hivatásokat a fiatalokban. E szándékra vállalok ma egy áldozatot.

2013. április 20., szombat

Április 20.



Mt 25,34-40            ("Ítélni élőket és holtakat")

„Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

„Jézus a próféták és Keresztelő János után prédikációjában meghirdette az utolsó nap ítéletét. Akkor napvilágra kerül majd minden egyes ember élete és a szívek titkai. Akkor elítéltetik a bűnös hitetlenség, mely semmibe vette az Istentől fölajánlott kegyelmet. A felebarátok iránti magatartás fogja megmutatni a kegyelem és az isteni szeretet elfogadását vagy elutasítását. Az utolsó napon Jézus fogja mondani: "Amikor egynek a legkisebb testvéreim közül megtettétek, nekem tettétek meg" (Mt 25,40).“ (KEK 678) Gondoljuk át, hogy hogyan tudunk a kisebb testvérek felé fordulni? Hogyan tudunk annak adni, akitől nem számíthatunk viszonzásra? Van szemünk és nyitott szívünk arra, hogy a környezetünkben élő szegény és talán nélkülözők felé forduljunk? Amikor a Mt 25,40 részt elolvassuk a bibliából és talán nem csak ezt a verset, az egész szakaszt, akkor félelem és rettegés fut keresztül rajtunk, vagy az a jó érzés, hogy nekem már volt alkalmam meglátni Jézust egy-egy szegény nélkülöző testvérem tekintetében, amikor tudtam neki adni valamit. „Krisztus az örök élet Ura. Az emberek cselekedetei és szíve fölötti végső ítélet teljes joga Őt illeti mint a világ Megváltóját. E jogot keresztje által "szerezte meg". Az Atya is "minden ítéletet átadott a Fiúnak" (Jn 5,22). A Fiú azonban nem azért jött, hogy ítéljen, hanem hogy üdvözítsen, s hogy ajándékozza az életet, mely Őbenne van. A kegyelem visszautasítása által ebben az életben mindenki már elítéli önmagát, cselekedetei szerint kapja meg jutalmát és örökre elkárhoztathatja magát a szeretet Lelkének visszautasításával.“ (KEK 679) „Jézus nem azért jött, hogy ítéljen, hanem azért, hogy üdvözítsen.” Milyen csodálatos reménység van ebben a mondatban. Reményt ad nekünk és egyben jövőt is. Az ítéletet már mi magunk mondtuk ki önmagunk felett. Jézus az, aki megment és üdvözít minket. Jézus irgalmassága kell, hogy rabul ejtse a szívünket, és magával ragadjon, hogy mi magunk is irgalmassá váljunk, ne ítélkezzünk, hanem Jézus irgalmas és mindenkit megértő szívével szeressünk.
Feladat a mai napra: Ma legyünk irgalmasok és nagylelkűek önmagunkhoz és a környezetünkhöz is.

2013. április 19., péntek

Április 19.



Mt 11,28-30                    (Az Egyház utolsó próbatétele)

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket.  Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű."

„Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, fölfedi a "gonoszság misztériumát" egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett. (KEK 675) „Ez az antikrisztusi megtévesztés a világban mindannyiszor föltűnik, amikor a messiási reménységet a történelemben akarják beteljesíteni, ami csak a történelmen túl, az eszkatológikus ítélet által teljesedhet be; az Egyház az eljövendő ország ezen meghamisítását "millenarizmusnak" nevezett enyhébb formájában is, és főként a "belsőleg romlott" szekularizált messianizmus politikai formájában elutasította.“ (KEK 676) „Az Egyház az Ország dicsőségébe csak ezen utolsó Húsvéton át léphet be, melyben követi Urát halálában és föltámadásában. Az Ország tehát nem az Egyház történelmi diadala által fog beteljesedni állandóan növekvő fejlődés útján, hanem Istennek a gonosz utolsó támadása fölötti győzelme által, melynek következtében Menyasszonya alá fog szállni a mennyből. Istennek a gonosz fölforgatása fölötti győzelme az Utolsó Ítélet formáját fogja ölteni e mulandó világ végső, kozmikus összeomlása után.“ (KEK 677)
Ahogy Krisztus urunk sem hátrált meg a kereszttől, a kínoktól és a szenvedéstől, az Ő egyházával sem lehet ez másként, az Ő lába nyomában járunk, Őt követjük egyenként a magunk földi zarándokútjában és teszi azt az egész egyház is. A történelem során már megszámlálhatatlan támadás érte eddig is az egyházat, éri most is, napjainkban is és Krisztus eljöveteléig. Kell, hogy tudjuk, ismerjük az írásokat, tudnunk kell a próbatételekről, az üldöztetésekről, amitől nem menekülhetünk el. A fontos, hogy tudjunk kicsiben is gondolkozni, emberi léptékkel, mert mireánk is várhat üldöztetés, függetlenül attól, hogy nekünk nem kell a hitünkért szenvednünk, nem kell a hitünkért meghalnunk. Hitünk legnagyobb próbatétele talán pont az, hogy a mindennapi gondokban sem veszítjük el, pl. ha a családban valamilyen tragédia történik, sem akkor, ha sokáig nem találunk munkát, vagy akkor, amikor nagy sikereket érünk el. A holnapot, a jövőt azonban nem látjuk előre. A szemünk előtt történnek a világ különböző pontjain a keresztények üldöztetése, ma XXI. században. Próbáljunk mindannyian helytállni saját körülményeink közt.
Feladat a mai napra: Ma azokért imádkozom, akiket a kereszténységükért üldöznek. Elgondolkozom azon, hogy mit tehetek még az egyházért ill. azért a közösségért, ahova tartozom.

2013. április 18., csütörtök

Április 18.



Lk 21,27-33                    (...Amíg alá vettetik neki minden)

„Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje." Ezután mondott nekik egy hasonlatot: "Gondoljatok a fügefára és a többi fára. Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el.” Lk.21;27-33.

Krisztus országa azonban, mely az Egyházban már jelen van, még nem teljesedett be "hatalommal és nagy dicsőséggel" (Lk 21,27) a Király eljövetelével a földre. Az Országot a gonosz hatalmak még támadják, jóllehet gyökerében Krisztus húsvétja már legyőzte őket. Amíg minden alá nem vettetik neki, "amíg nem lesz új ég és új föld, melyekben igazságosság lakik, addig a zarándok Egyház szentségeiben és intézményeiben, melyek ehhez a történelmi időhöz tartoznak, ennek a világnak alakját hordozza, mely elmúlik, és maga is ott él a teremtett dolgok között, melyek mindmáig sóhajtoznak és vajúdnak, és várják Isten fiainak megnyilvánulását". Ezért imádkoznak a keresztények, főképpen a szentmisében, sürgetvén Krisztus visszatérését, mondván: "Jöjj el, Urunk!" (Jel 22,20).” (KEK 671) A húsvéti szent három napban, a jelképekben nagyon jól érzékelhető a liturgiában, a Jézus nélküliség, attól a pillanattól, hogy a harangok elnémulnak, egészen addig a pillanatig, amíg nagyszombat éjszkáján a fények kigyúlnak és megszólalnak a harangok, felzúg az orgona. Ebben a pillanatban akaratlanul eszünkbe jut Jézus utolsó eljövetele a holtak feltámadása. Örömteli és megrendítő pillanat ez, még ha csak jelképeken keresztül is éljük át most még. De, a szívünk várja, vágyakozza Jézus eljövetelét, sóvárogva várjuk, hogy eljöjjön az idő. „Krisztus mennybemenetele előtt megmondta, hogy még nem jött el az Izrael által várt messiási ország dicsőséges megalapításának ideje, melynek az összes emberek számára meg kell hoznia a próféták szerint az igazságosság, a szeretet és a béke végső rendjét. A mostani idő az Úr szerint a Lélek és a tanúságtétel ideje, de olyan idő is, melyet a közelgő "szorongatás" és az Egyházat nem kímélő gonosztól való próbatétel határoz meg, és bevezeti az utolsó napok harcát. A várakozás és a virrasztás ideje.” (KEK 672) Sokan sokfelől támadják az Egyházat, különböző dolgok miatt. Mi ne legyünk az Egyház bírái, legyünk tudatában az idők jeleinek és az egységért és az összetartásért tegyünk, ne pedig a megosztottságért és a széthúzásért. Lehet, hogy látunk és észreveszünk gyengeséget, hiányosságot, de a mi feladatunk az, hogy az imádság és az összetartás erejével tartsunk ki, Megváltónk eljöveteléig.
Feladat a mai napra:  Mai nap imádkozom az Egyházért, különösen Ferenc pápáért.

2013. április 17., szerda

Április 17.



Jn 14,15-21                     (Krisztus már uralkodik az Egyház által)

„Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad. Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.

"Krisztus meghalt és életre támadt, hogy a holtaknak és élőknek egyaránt Ura legyen" (Róm 14,9). Mennybemenetele azt jelenti, hogy embersége részesedik Isten hatalmában és tekintélyében. Jézus Krisztus az Úr: övé minden hatalom a mennyben és a földön. Ő "fölötte áll minden fejedelemségnek, hatalomnak, erősségnek és uralomnak", mert az Atya "mindent az ő lábai alá vetett" (Ef 1,20--22). Krisztus a mindenség és a történelem Ura . Benne az ember történelme és az egész teremtés is megtalálja "újraösszefoglalását", transzcendens csúcspontját.” (KEK 668) Az életünk csúcspontja a Jézussal való találkozás, amelynek kezdete a megszólíttatásunkkal kezdődik, a napi imádságainkban mélyül el és az Oltáriszentségben teljesedi ki. Ez egy olyan út, olyan folyamat, ami csak és kizárólag az egyház szolgálata által teljesedhet ki. Az egyház, amelyet olyan sokat és keményen kritizálnak, már régen megszűnt volna létezni, ha csak emberi próbálkozás, akarat tartaná össze. Ahol Krisztus van, ott van az Ő Egyháza is. Az Egyház pedig belőlünk, Isten népéből áll. „Mint Úr Krisztus feje is az Egyháznak, mely az ő Teste. A mennybe fölemelkedett és megdicsőült Krisztus, mivel küldetését így teljesíti be teljesen, Egyházában itt marad a földön. A megváltás a forrása annak a tekintélynek, amelyet Krisztus az Egyház fölött a Szentlélek erejével gyakorol. "Krisztus Országa a misztériumban már jelen van" az Egyházban, mely "az Ország csírája és kezdete a földön".“ (KEK 669) A Szentlélek, a Vigasztaló nélkül olyanok lennénk, mint a Bábeli zűrzavarban lehettek az építők. Nem értenénk egymást, elbeszélnénk egymás mellett, egyszerűen káoszban élnénk. A Lélek vezeti az Egyházat, kormányoz mindenkit sugallatával. Milyen szép, amikor a misében az egyetemes könyörgésben együtt imádkozunk; „Előzd meg cselekedeteinket sugallatoddal…” Kérjük a Lélek vezetését, a Szentháromságban magát Krisztust, hogy vezesse kormányozza, irányítsa életünket. „A mennybemenetel óta Isten tervének megvalósulása elkezdődött. Már az "utolsó órában" vagyunk (1Jn 2,18). "Elérkezett tehát már hozzánk az idők vége, és e világ megújítása visszavonhatatlanul elkezdődött, és a jelen világban bizonyos módon elővételeztetik: az Egyház ugyanis már a földön igaz, jóllehet tökéletlen szentséggel ékeskedik." Krisztus Országa jelenlétét azon csodálatos jelekkel már mutatja, melyek kísérik az Egyház által történő hirdetését.“ (KEK 670)
Feladat a mai napra: Ma azért imádkozom, hogy Krisztus Egyháza épüljön és gyarapodjon. Ha, lehetőségem adódik rá, magam is teszek valamit az Egyházért.

2013. április 16., kedd

Április 16.



1Tim 2,5-8                              (Krisztus az Atya jobbján ül)

Egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott időben. Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek - igazat mondok, nem hazudom -, a pogányok tanítója hitre és igazságra. Azt kívánom hát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel.

Ettől kezdve Krisztus az Atya jobbján ül: „Az Atya jobbján kifejezéssel azt az isteni tiszteletet és dicsőséget jelezzük, amelyben Isten Fia mint az Atyával egylényegű Isten az idő kezdete előtt volt, és ahol az idők végén, megtestesülvén, testi módon is helyet foglal, mert teste ugyanabba a dicsőségbe került.”” (KEK 663) Ezt a dicsőséget teljességében emberi ésszel nehéz elképzelnünk, felfognunk, megérteni. Hasonlóan nehéz elképzelnünk azt a sok szenvedést, megaláztatást, kínt, fájdalmat, elhagyatottságot, magányt, a világ összes bűnét, amit Jézus a kereszten magára vett. Nem tudunk mást tenni, mint a kereszt tövében, csendben leborulni és szemlélni a csodát, a megváltást, azt az ajándékot, amit kaptunk, az örök életet. Legyen mindig időnk arra, hogy elcsendesedünk, mindent félretéve szemléljük Jézust az Ő dicsőségében. Sarkalljon minket szüntelen hálára Urunk keresztáldozata, a megváltás, amely értünk bűnösökért történt. Ma az ingyen megszerzett dolgok nem túlságosan értékesek, mi is ingyen kaptuk a megváltást, nekünk nem került semmibe, de véssük a szívünkbe, hogy Jézus Krisztus micsoda árat fizetett értünk, és számára a legértékesebbek vagyunk, szüntelenül küzd és harcol értünk. Ez a szeretetnek a legmagasabb foka, amit nem tudunk felfogni, csak elfogadni. „Az Atya jobbjára ülés a Messiás országának kezdetét jelenti, Dániel próféta az Emberfiára vonatkozó látomásának beteljesedését: "és hatalom, tisztelet és ország adatott neki; és minden nép, törzs és nyelv neki szolgált: hatalma örök hatalom, mely nem vétetik el, és országa nem fog megsemmisülni." (Dán 7,14). Ettől az időponttól kezdve az apostolok tanúi lettek annak az "országnak, melynek nem lesz vége".”(KEK 664) Az országnak nem csak az apostolok lettek tanúi, hanem mi is tanúi és részesei is vagyunk. Amikor valamit szeretetből mondunk vagy cselekszünk, azzal építjük Isten országát. Nagyon fontos, hogy ennek tudatában éljük meg kereszténységünket, tevékenykedjünk és tegyünk bizonyságot a világnak.
Feladat a mai napra:  Ma azokért  imádkozom, akik tudatosan és készakarva fordulnak el Isten szeretettől.

2013. április 15., hétfő

Április 15.



 Jn 12, 41-47                    (Krisztus majd magához vonz mindenkit)

„Ezt mondta Izajás, amikor látta dicsőségét és jövendölt róla. Mégis, még a tanács tagjai közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából. Mert többre tartották az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét. Jézus azonban fennhangon hirdette: "Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött, s aki lát, azt látja, aki küldött. Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot.“

„’Én pedig, majd ha magasba emelnek a földről, mindeneket magamhoz fogok vonzani’ (Jn 12,32). A kereszten való fölmagasztalás a mennybemenetel fölmagasztalását jelzi és jövendöli. Az ennek a kezdete. Jézus Krisztus, az új és örök szövetség egyetlen Papja "nem emberi kézzel épített szentélybe lépett be (...), hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt közbenjárjon értünk" (Zsid 9,24). Krisztus a mennyben szüntelenül gyakorolja a maga papságát: "hiszen örökké él, hogy közbenjárjon" azokért, "akik általa járulnak Istenhez" (Zsid 7,25). Mint "az eljövendő javak főpapja" (Zsid 9,11), középpontja és főcelebránsa annak a liturgiának, amely az Atyát az égben dicsőíti.” (KEK 662)
Gondoljunk bele, hogy ki-ki merre lenne most, milyen messzire lennénk a jelenlegi életünktől, attól a hivatástól, amelyet betöltünk, megélünk, ha Jézus nem vonzana minket folyamatosan magához. Elhagyottként és kirekesztettként tengetnénk életünket. Amikor elbukunk, és a földre kerülünk, szégyenünkben csak lefele nézünk, ebben a helyzetben, állapotban lennénk folyton, ha az Ő szeretete nem vonzaná a mi tekintetünket keresztjére, az ég felé. Sokan szenvednek attól, hogy családjaikban vannak, akik látszólag távol maradnak Jézustól, hidegen hagyja őket a megváltás ténye, Isten végtelen szeretete. De, ne féljen a szívünk, mert maga a Mester ígérte meg, hogy mindeneket magához vonz. Őszinte és gyermeki bizalommal adjuk oda a reménytelennek tűnő helyzeteket, embereket. Bízzuk magunkat és az ügyeinket Jézusra. Életünk nehéz időszakában sem vagyunk magunk, akkor sem, ha úgy érezzük, úgy gondoljuk. A megpróbáltatásokban legyen első dolgunk Mesterünket keresni, az Ő jelenlétét felfedezni, Ő az aki soha nem hagy el minket, nem hagy magunkra. Értünk és velünk küzd a megpróbáltatásainkban, nehéz óráinkban.
Feladat a mai napra: Ma azokért imádkozom, akik nem mernek őszinte bizalommal elindulni Jézushoz.

2013. április 14., vasárnap

Aprilis 14.



ApCsel 5,27b-32.40b-41; Jel 5,11-14; Jn 21,1-19

,,Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom és gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!”

Az Úr Jézus, miután ezeket mondta, fölvétetett a mennybe és leült az Isten jobbján" (Mk 16,19). Krisztus teste föltámadásának pillanatától megdicsőült, amint azt az új és természetfölötti tulajdonságai mutatják, melyekkel attól kezdve állandóan rendelkezik. De negyven napon át, amikor tanítványaival bensőségesen együtt evett és ivott és az Országról tanította őket, dicsősége még a megszokott emberség körvonalai alatt elfátyolozott marad. Jézus utolsó megjelenését az zárja le, hogy embersége visszavonhatatlanul belép az isteni dicsőségbe, melyet a felhő és az ég - ahol ettől kezdve Isten jobbján ül - jelez. Végül teljesen kivételes és egyedülálló módon Pálnak - "mint egy elvetéltnek" (1Kor 15,8) -- egy utolsó jelenésben megmutatkozik, mellyel apostollá teszi őt. (KEK 659)
A Föltámadott dicsőségének ez időben elfátyolozott jellege átragyog Mária Magdolnához intézett titokzatos szavain: "Még nem (...) mentem föl az Atyához; de menj az én testvéreimhez, és mondd nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez" (Jn 20,17). Ez a föltámadott Krisztus és az Atya jobbjára fölmagasztalt Krisztus dicsősége közötti különbségre utal. A mennybemenetel egyszerre történeti és transzcendens eseménye az átmenetet jelenti az egyikből a másikba.“ (KEK 660) „Ez az utolsó lépés szoros egységben marad az elsővel, azaz a mennyből való alászállással, ami a megtestesülésben valósult meg. Csak az "térhet vissza az Atyához", aki az "Atyától jött ki": Krisztus. "Senki sem ment föl az égbe, csak aki alászállott az égből, az Emberfia" (Jn 3,13). Az emberség saját természetes erőire hagyva nem képes bemenni az "atyai házba", Isten életébe és boldogságába. Egyedül Krisztus nyithatta meg az embernek az utat: "hogy nekünk, az Ő tagjainak megadja a reményt, hogy mi is eljuthatunk oda, ahová Ő elsőként előrement.“ (KEK 661)
Krisztus már megnyitotta az utat számunkra, kijelölte az utat, amelyet mindegyikőnknek végig kell járni. Nem rövidíthetjük le az utat, nem lehet újratervezni, Krisztus keresztjére tekintve kell, hogy elinduljunk, Ő a célunk, hozzá fogunk megérkezni földi zarándoklatunk végén. Ennek az útnak vannak különböző szakaszai, amit ki-ki a saját egyénisége szerint él meg. Az első lépések mindenkinél tétován indulnak, ahogy egyre többet és gyakrabban fedezzük fel, hogy Jézus folyamatosan velünk együtt zarándokol, társunkká szegődik, ahogy az Emmauszi tanítványok mellett is megjelent, úgy jeleneik meg a mi életünkben, jó és rossz időkben egyaránt. Amikor már jelentősebb utat tudhatunk magunk mögött, biztosan látjuk az útjelzőket, egyes állomásokat, kevésbé tévedünk el, kezd kirajzolódni számunkra utunk végállomása. Amikor megérkezünk a végállomáshoz már egyetlen vágy él a szívünkben, hogy a szeretett zarándoktársunkat, vezetőnket színről-színre megláthassuk, Ő vezessen be minket az örök életbe, az Ő soha el nem múló dicsőségébe. Adja Isten, hogy mindannyian elérkezzünk hozzá, célba érjünk, a boldog színe-látásának örömébe. Mindazok, akik már előre mentek, előttünk járnak segítsenek, hogy mi is kitartó és hűséges zarándokok legyünk.

Feladat a hétre: Keressük azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. (vö. Kol 3, 1) Milyen döntés segíthet nekem abban, hogy ezen a héten jobban tudjak figyelni az imádságra és a testvérekben jelen lévő, feltámadt Krisztusra?

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma