Mk 9,8-10 (A feltámadás Jézus saját műve is)
Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben,
csak Jézust. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el
senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. A parancsot
megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból
feltámad.
„A Fiú saját föltámadását isteni hatalmának erejével
hajtja végre. Jézus jövendöli, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, meg
kell halnia, és ezután föl kell támadnia (az ige aktív értelmében). Egyébként ő
maga kifejezetten mondja: "Leteszem az életemet, hogy újra fölvegyem.
(...) Hatalmam van a letételére, és hatalmam van az újrafölvételére" (Jn
10,17--18). Mi hisszük, hogy Jézus meghalt és föltámadott (1Tesz 4,14).”[1]
„Az egyházatyák a föltámadást Krisztus isteni személyéből kiindulva szemlélik,
mely egyesülve maradt a halál által egymástól elválasztott lelkével és
testével: "Az isteni természet egysége miatt, mely az embernek mindkét,
egymástól különvált részében egyformán jelen van, ezek a részek ismét találkoznak
és egyesülnek. És így, miként az összekapcsolt részek különválásából a halál,
úgy a különváltak egyesüléséből a föltámadás következik.”[2]
Feladat a mai napra: Ma lehetőséget keresek arra, hogy időt
töltsek egy templomban vagy feszület előtt, és szemléljem Jézust, aki értem
meghalt és feltámadt.