1Kor 15,1-11 (a Föltámadott tanúi)
Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot,
amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. Általa
elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Másként
hiába lettetek volna hívővé. Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is
kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, eltemették és harmadnap
feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később
egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még
élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután Jakabnak jelent meg, majd az
összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. Én
ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak
hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az,
ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet
dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme,
amely velem van. Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így
lettetek hívővé.
„Mindaz, ami
ezekben a húsvéti napokban történt, az apostolokat - és egész különösen Pétert
- a húsvét reggelén kezdődött új korszak építésének szolgálatába állítja. Mint
a Föltámadott tanúi Egyházának alapkövei maradnak. Az első hívő közösség hite
azoknak a konkrét embereknek a tanúságára épül, akiket a keresztények ismertek,
és akik közül a legtöbb még közöttük élt. "Krisztus föltámadásának e
tanúi" elsősorban Péter és a Tizenkettő, de nemcsak ők: Pál világosan
beszél több mint ötszáz személyről, akiknek Jézus egyszerre jelent meg;
megjelent még Jakabnak és a többi apostolnak is.” (KEK 642)
Pál utána pedig
magáról is beszél, mint Krisztus föltámadásának tanújáról: „Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek,
megjelent nekem is. Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt.” Fontos
tény, hogy a Föltámadott nem csak 40 napig jelent meg az akkori tanítványoknak,
hanem mennybemenetele után is. Az Egyház ezekre a további tanúságtételekre is
épült, mint pl. Pál apostol az Egyháznak tanított fontos tanúságtételére. A mai
Egyházban nekünk is Krisztus föltámadásának tanúivá kell válnunk. Mi is ehhez
kaptunk küldetést, és Jézus számít ránk. Bár mi sem érezhetjük magunkat méltónak
erre a feladatra, Pállal együtt mégis mondhatjuk: „De Isten kegyelméből
vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan.”
Új pápánk, Ferenc ugyanis első szentbeszédében, március 14-én, a
bíborosok előtt hangsúlyozta azt a három alapvetően fontos cselekedetet,
amelyre az Egyháznak életét kell alapoznia. Ezek: a haladás, építkezés
és megvallás. Ez azt jelenti, hogy együtt kell haladni az úton az Úr
jelenlétében és világosságában, Krisztusra
kell építeni az Egyházat, és megvallani az Urat, a megfeszített Krisztust az
élet minden pillanatában. Nem szabad elfelejteni, hogy csak akkor építjük
igazán az Egyházat, amikor a megfeszített és föltámadott Krisztust megvalljuk.
Nagylelkűen hagyjuk másokra, amit magunk is kaptunk és legyünk más számára
Krisztus hiteles tanúi.
Feladat a mai napra: Hálát adok azokért a személyekért, akik
számomra hitelesen tanúskodnak a Föltámadottról.