Mk 16,9-15 (Krisztus föltámadott emberi természetének állapota)
Miután a hét első napjának reggelén feltámadt,
először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. Ez elment és
elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor meghallották,
hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. Ezután idegen alakban
jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. Visszatérve ezek
közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek. Végül a tizenegynek
jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és
keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az
egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”
„A föltámadott
Jézus közvetlen kapcsolatokba lép tanítványaival a tapintás által és azáltal,
hogy eledelükből eszik. Így hívja őket arra, hogy ismerjék meg: nem kísértet, s
főleg arról bizonyosodjanak meg, hogy az a föltámadott test, amellyel
megjelenik nekik, azonos azzal, amelyet megkínoztak és megfeszítettek, mert
hordozza szenvedése nyomait. Ez az igazi és valóságos test ugyanakkor a megdicsőült
test új tulajdonságait birtokolja: többé nem térben és időben van, hanem
szabadon tud megjelenni ott és akkor, ahol és amikor akar, mert emberségét már
nem lehet a földön visszatartani, és csak az Atya isteni felségterületéhez
tartozik. Ezért a föltámadott Jézus megjelenésének módját is teljesen szabadon
választja meg: kertész alakjában, vagy "más alakban" (Mk 16,12), mint
amit tanítványai megszoktak, épp azért, hogy ébressze hitüket.” (KEK 645)
„Krisztus föltámadása nem a földi életbe való visszatérés volt, mint azon
föltámasztások esetében, melyeket Ő húsvét előtt végzett: Jairus kislányáé, a
naimi ifjúé és Lázáré. E tények csodás események voltak, de a személyek,
akikkel a csoda történt, a "megszokott" földi életet nyerték vissza
Jézus hatalma által. A maguk idejében újból meg fognak halni. Krisztus
föltámadása lényegében különbözik ettől. Föltámadott testében a halál
állapotából átmegy egy időn és téren túli, másik életbe. Jézus testét a
föltámadásban a Szentlélek eltölti hatalommal; dicsőségének állapotában az
isteni életben részesedik, úgy, hogy Szent Pál elmondhatta Krisztusról: Ő a
mennyei ember.” (KEK 646)
A mai imádságban
azon elmélkedek, mit jelent számomra, hogy a föltámadott Krisztus testében még
hordozza szenvedése nyomait, de hogy ez az igazi és valóságos test ugyanakkor a
megdicsőült test új tulajdonságait birtokolja.
Feladat a mai napra: A hétre visszatekintek és felidézem, hol
és milyen módon találkoztam a feltámadott Krisztussal. Mivel erősödött bennem a
feltámadásában való hitem? Hálát adok az Istentől kapott minden kegyelemért.