Szám 11,10-16.24-30 (Az istenjelenésekben és a törvényben)
Amikor Mózes hallotta, hogy a nép, ez a nemzetség
is, az a nemzetség is panaszkodik, ki-ki a sátora bejáratánál, az Úr pedig nagy
haragra gerjedt, rossznak találta Mózes a dolgot; így szólt hát Mózes az Úrhoz:
„Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, s miért nem találok tetszésre szemedben,
hogy ennek az egész népnek a terhét a vállamra rakod? … Panaszkodnak nekem: Adj nekünk húst enni!
Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem. Ha továbbra is így akarsz
velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam
tovább nyomorúságomat!” Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Hozz ide nekem Izrael
vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikről tudod, hogy valóban a nép vénei
és vezetői. Vidd magaddal őket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd.
Mózes tehát elment és közölte a néppel az Úr szavait. Azután összeválogatott
hetven férfit a nép vénei közül, s a sátor köré állította őket. Miután az Úr
alászállt a felhőben, s szólt hozzá, elvett a rajta levő lélekből és a hetven
vénre osztotta. Mihelyt alászáll rájuk a lélek, prófétai elragadtatásba estek;
ez később nem ismétlődött meg. Két ember azonban a táborban maradt; rájuk is
alászállt a lélek. ... Akkor Józsue, ... azt mondta: „Uram, Mózes, tiltsd meg
nekik!” Mózes így válaszolt: „Tűzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet
prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!”
„Az istenjelenések (teofániák) - a Pátriárkáktól Mózesig és Józsuétól a
nagy Próféták küldetését bevezető látomásokig - az Ígéret útját világítják meg.
A keresztény hagyomány mindig fölismerte, hogy ezekben az istenjelenésekben
Istennek a Szentlélek Felhőjében egyszerre kinyilatkoztatott és
"beárnyékolt" Igéje láttatta és hallatta magát.” (KEK 707) A mai
idézetben szemtanúi lehetünk egy ilyen fajta teofániának: „Miután
az Úr alászállt a felhőben, s szólt Mózeshez, elvett a rajta levő lélekből és a
hetven vénre osztotta.” Ez
a teofánia pedig pont egy olyan pillanatban történik meg, amikor Mózes érzi,
hogy a rá bízott feladat meghaladja képességeit és a nép túl sokat követel
tőle. „Egyedül nem bírom ezt a népet,
nagyon nehéz nekem.” Érdekes módon, nem kér egyenesen segítséget Istentől,
inkább a halált kívánja magának. A megoldást pedig Isten mutatja meg. Mózes
mellé rendel hetven embert, akik Mózessel együtt vezetik a népet. Isten elvett
a Mózesen levő lélekből és a hetven vénnek osztott belőle. Így a vének
ugyanabban a mózesi karizmában részesülnek, és ez garantálja, hogy együtt és
egy irányba vezessék a népet. Lehet, hogy néha mi is úgy érezzük mint Mózes,
hogy egy feladatot, egy szolgálatot nehéz egyedül végbe vinni. Merjünk ezzel az
üggyel Istenhez fordulni, és kérjük, hogy adjon mellénk valakit, akivel meg
tudjuk osztani. Sajnos léteznek olyan emberek – az Egyházban is -, akik
képtelenek egy feladatot elengedni és átadni másnak, akkor is, ha túl sok nekik
és elnyomja őket. Isten nem akarja, hogy egy ránk bízott feladat alatt
összetörjünk, hanem azt szeretné, hogyha kell, együtt vigyük azt tovább. Mózes
tekintélye nem kisebbedett azáltal, hogy megosztotta feladatát a hetven vénnel.
Abban bízhatunk, hogy a Szentlélek mindig megosztja a karizmákat, úgy, hogy
azok közös épülésre szolgáljanak. Legyünk ma mi is nyitottak ilyen fajta
teofaniára.
Feladat a mai napra: Kérem a Szentlélek fényét, hogy
meglássam, kivel oszthatom meg a terheimet a mai napon.