Jel 21,9-14 (apostolkodás)
Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik,
az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított:
„Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!” És lélekben elvitt
egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt
szent várost, Jeruzsálemet. Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a
drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. Széles, magas fala volt, rajta tizenkét
kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael
fiai tizenkét törzsének a nevei. Keleten három kapu, északon három kapu, délen
három kapu és nyugaton három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt,
rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
„Az egész Egyház
apostoli, amennyiben Péter és az Apostolok utódain keresztül hit- és
életközösségben marad eredetével. Az egész Egyház apostoli, amennyiben az egész
világra "küldetik"; az Egyház minden tagja, különböző módokon ugyan,
de részesedik ebben a küldetésben. "A keresztény hivatás ugyanis
természete szerint hivatás az apostolkodásra is."
"Apostolkodásnak" nevezzük "a titokzatos test minden
tevékenységét", mely arra irányul, "hogy Krisztus országát a földön
mindenütt" terjessze.” (KEK
863)
„"Mivel az
Atyától küldött Krisztus az Egyház egész apostolkodásának forrása és kiindulópontja,
nyilvánvaló, hogy az apostolkodásának termékenysége", mind a fölszentelt
szolgáké, mind a világi hívőké, "Krisztussal való eleven kapcsolatuktól
függ" (vö. Jn 15,5). A hivatásoknak, az idő jeleinek, a
Szentlélek változatos ajándékainak megfelelően az apostolkodás a legkülönbözőbb
formákat ölti. Ám mindig a szeretet, melyet főleg az Eucharisztiából merítünk,
"az apostolkodás lelke".” (KEK 864)
„Az Egyház egy,
szent, katolikus és apostoli legmélyebb és végső lényegében, mert benne már
létezik és az idők végén be fog teljesedni "a mennyek országa",
"Isten országa" (vö.
Jel 19,6); amely Krisztus személyében
eljött, és azok szívében, akik az ő testének tagjai lettek, titokzatos módon
növekszik a teljes eszkatologikus kinyilvánulásáig. Akkor minden ember, akit ő
megváltott, aki "őbenne szent és szeplőtelen lett Isten előtt a
szeretetben" (vö. Ef 1,4),
összegyűlik mint Isten egyetlen népe, "a Bárány Menyasszonya" (vö.
Jel 21,9), "az Istentől, a
mennyből alászálló szent város, melyet Isten ragyogása tölt be" (vö.
Jel 21,10-11); "és a város falának
tizenkét alapköve van; rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve"
(Jel 21,14). (KEK 865)
Feladat a mai napra: Ma fél órát töltök az eucharisztikus
Krisztus előtt, és az apostolkodásról beszélek vele, elsősorban arról, hogyan
tudnám Isten országát a családomban jobban tapasztalhatóvá tenni.