Jn 10,1-10.14-16 (Az Egyház nevei és képei)
„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy
be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki a kapun
megy be, az a juhok pásztora. Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a
hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket
kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegen
után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.”
Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele
mondani. Jézus folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok
számára a kapu. Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is
hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be,
üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon,
öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Én
vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy
az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más
juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell
vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.
„A magyar
"egyház", `szent ház' szó bibliai megfelelője, az
"ekklészia" (a görög ek-kalein, `kihívni' igéből) összehívást jelent.
Népgyűlést jelent (vö. ApCsel 19,39),
általában vallásos jelleggel. A szót az Ószövetség görög fordításában
leggyakrabban a választott nép Isten előtti összejöveteleire alkalmazzák, főleg
a Sinai-hegynél történt összejövetelre, ahol Izrael megkapta a Törvényt, és
Isten szent népévé tette őt (vö. Kiv 19). Önmagát ekklésziának nevezve a Krisztusban hívők első közössége ezen
összejövetel örökösének tekintette magát. Benne Isten a föld minden határából
"összehívja" népét. A gör. Küriaké, melyből az angol church és a
német Kirche származik, azt jelenti: `ami az Úrhoz tartozik'.” (KEK 751) „A
keresztény szóhasználatban az "Egyház" szó jelenti a liturgikus
közösséget (vö. 1Kor 11,18; 14,19.28.34.35.), valamint a helyi közösséget (vö. 1Kor 1,2; 16,1), illetve a hívők egyetemes közösségét (vö.
1Kor 15,9; Gal 1,13; Fil 3,6). E három
jelentés elválaszthatatlan egymástól. Az "Egyház" az a nép, amelyet
Isten az egész világból egybegyűjt. Helyi közösségekben létezik, s mint
liturgikus, elsősorban mint eucharisztikus összejövetel valósul meg. Krisztus
szavából és testéből él, és így válik maga is Krisztus Testévé.” (KEK 752)
„A Szentírásban
egymással összefüggő képek és előképek sokaságát találjuk, melyekkel a
kinyilatkoztatás az Egyház kimeríthetetlen misztériumáról beszél. Az
ószövetségi képek egy alapgondolatnak, tudniillik az "Isten népe"
eszméjének változatai. Az Újszövetségben (vö. Ef 1,21; Kol 1,18) mindezek a képek új középpontot kapnak, abból következően, hogy Krisztus
lesz "ennek a népnek a Feje", s így a nép az ő Teste lesz. E
középpont köré rendeződnek "a pásztoréletből és a földművelésből, a
házépítésből vagy a családból és a jegyességből" vett képek”. (KEK 753)
„"Az Egyház ugyanis akol, melynek egyetlen és megkerülhetetlen ajtaja
Krisztus (vö. Jn 10,1-10)
Ugyanakkor nyáj is, melyről Isten előre hirdette, hogy Ő maga lesz a pásztora
(v Iz 40,11; Ez 34,11), s
melynek juhait, bár emberi pásztorok legeltetik, mégis maga Krisztus, a Jó
Pásztor, a Pásztorok Fejedelme (vö. Jn 10,11; 1Pt 5,4) vezeti és táplálja szüntelen, aki életét adta
a juhokért (vö. Jn 10,11-15).”
(KEK 754) A mai napon különösen is elmélkedhetünk az Egyháznak a mai szentírási
részben olvasott hasonlatán. Mit jelent számomra a nyáj képe és Jézus, mint Jó
Pásztor?
Feladat a mai napra: Figyelek a Jó Pásztor hangjára, aki ismer
engem, nevemen szólít és dús legelőre
vezet.