2Kor 5,1-7 (Az Egyház zarándokutat jár)
Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik,
Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített.
Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha
beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. Amíg tehát e sátorban lakunk,
szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy
felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. Maga Isten készített
erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul. Ezért tölt el a bizalom minket, s nem
feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az
Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk.
„A Szentlélek az
Egyházat "különböző hierarchikus és karizmatikus ajándékokkal látja el és
irányítja", hogy küldetését teljesíteni tudja. Így "az Egyház,
fölruházva alapítójának ajándékaival és hűségesen megtartva a szeretet, az
alázatosság és az önmegtagadás parancsát, küldetést kapott arra, hogy Krisztus
és Isten Országát hirdesse és a népek között terjessze, s ennek az Országnak
csírája és kezdete a földön".” (KEK 768)
„"Az Egyház
(...) csak a mennyei dicsőségben válik majd tökéletessé", Krisztus
dicsőséges eljövetelekor. Addig "az Egyház zarándokútját járja a világ
üldözései és Isten vigasztalásai közepette". Itt a földön tudja, hogy
számkivetésben van, távol jár az Úrtól (vö. 2Kor 5,6), és az ország teljes
eljövetelére vágyakozik, az órára, "amikor Királyával a dicsőségben
egyesül". Az Egyház és általa a világ beteljesedése a
dicsőségben csak nagy megpróbáltatások árán valósul meg. Akkor majd "az
összes igazak Ádámtól, az igaz Ábeltől az utolsó választottig mind összegyűlnek
az Atyánál az egyetemes Egyházban".” (KEK 769) A mai idézet arra
figyelmeztet, hogy időnként tudatosítanunk kell magunkban, hogy egyénileg és
Egyházként is zarándokúton vagyunk. Bármennyire igyekszünk megszilárdítani
földi életünket, építhetünk kőből hatalmas templomokat, de ezek nem maradnak
meg örökké. Földi életünket csak átmenetileg kaptuk. Szent Pál így emlékeztet bennünket:
…örök otthont a mennyben, amit nem
emberi kéz épített. Itt a földön pedig a
hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Itt osztályrészünk inkább
a megpróbáltatások, nehézségek, aggodalmak, az ember gyarlóságai. Ezeken nem
kell csodálkoznunk, inkább kérjük folyamatosan, hogy az Úr irgalmas
szeretetével, dicsőségével öltöztessen fel bennünket.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hol ragaszkodom túlságosan
valamilyen földi dologhoz. Próbálom elengedni.