XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. június 6., csütörtök

Június 6.



2Kor 5,1-7                          (Az Egyház zarándokutat jár)
Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul. Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk.

„A Szentlélek az Egyházat "különböző hierarchikus és karizmatikus ajándékokkal látja el és irányítja", hogy küldetését teljesíteni tudja. Így "az Egyház, fölruházva alapítójának ajándékaival és hűségesen megtartva a szeretet, az alázatosság és az önmegtagadás parancsát, küldetést kapott arra, hogy Krisztus és Isten Országát hirdesse és a népek között terjessze, s ennek az Országnak csírája és kezdete a földön".” (KEK 768)
„"Az Egyház (...) csak a mennyei dicsőségben válik majd tökéletessé", Krisztus dicsőséges eljövetelekor. Addig "az Egyház zarándokútját járja a világ üldözései és Isten vigasztalásai közepette". Itt a földön tudja, hogy számkivetésben van, távol jár az Úrtól (vö. 2Kor 5,6), és az ország teljes eljövetelére vágyakozik, az órára, "amikor Királyával a dicsőségben egyesül". Az Egyház és általa a világ beteljesedése a dicsőségben csak nagy megpróbáltatások árán valósul meg. Akkor majd "az összes igazak Ádámtól, az igaz Ábeltől az utolsó választottig mind összegyűlnek az Atyánál az egyetemes Egyházban".” (KEK 769) A mai idézet arra figyelmeztet, hogy időnként tudatosítanunk kell magunkban, hogy egyénileg és Egyházként is zarándokúton vagyunk. Bármennyire igyekszünk megszilárdítani földi életünket, építhetünk kőből hatalmas templomokat, de ezek nem maradnak meg örökké. Földi életünket csak átmenetileg kaptuk. Szent Pál így emlékeztet bennünket: …örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Itt a földön pedig a hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Itt osztályrészünk inkább a megpróbáltatások, nehézségek, aggodalmak, az ember gyarlóságai. Ezeken nem kell csodálkoznunk, inkább kérjük folyamatosan, hogy az Úr irgalmas szeretetével, dicsőségével öltöztessen fel bennünket.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hol ragaszkodom túlságosan valamilyen földi dologhoz. Próbálom elengedni.