2Kor 5,17-21 (A kulcsok hatalma)
Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi
megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus
kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott.
Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon
vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében
járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk:
engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette
értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.
„Krisztus
föltámadása után elküldte Apostolait, hogy hirdessék "az Ő nevében a
bűnbánatot a bűnök bocsánatára minden népnek" (Lk 24,47). Az Apostolok és
utódaik a "kiengesztelődés [e] szolgálatát" (2Kor 5,18) végzik
nemcsak azáltal, hogy hirdetik az embereknek Istentől a bűnök bocsánatát,
amelyet Krisztus érdemelt ki számunkra, és hívják őket a megtérésre és a hitre,
hanem közlik is velük a bűnök bocsánatát a keresztség által, és a Krisztustól
kapott kulcsok hatalmának erejével megbékéltetik őket Istennel és az Egyházzal:
Az Egyház "megkapja a mennyek országa kulcsait, hogy benne Krisztus vére
által és a Szentlélek közreműködésével megtörténjék a bűnök bocsánata. Ebben az
Egyházban újjáéled a lélek, mely a bűnök miatt halott volt, hogy együtt éljen
Krisztussal, kinek kegyelme üdvözített minket." (Szent Ágoston)“ (KEK 981)
Feladat a mai napra: Elgondolkozom azon, hogy van-e bennem
valami, ami még igazán rászorul a kiengesztelődésre. Kérem a kiengesztelődés
ajándékát, és megteszem azt, amivel részemről hozzá kell járulnom.