Lk 15,11-23 (minden bűnt a szent Egyház bocsáthat meg)
„Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer
így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre
szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte
mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta
vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s
nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte
a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel
csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor
magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én
meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem
az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak
béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már
messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult
és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és
teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a
szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok
gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
megkerült. Erre vigadozni kezdtek.
„Nincs bűn,
bármilyen súlyos legyen is, amit a szent Egyház nem bocsáthatna meg.
"Nincs senki, bármilyen gonosz vagy bűnös legyen is, aki nem remélhetné
biztonsággal a bűnbocsánatot, ha tévelygéseit őszintén bánja." Krisztus,
aki minden emberért meghalt, azt akarja, hogy Egyházában a bűnbocsánat kapui
mindig nyitva legyenek azok előtt, akik visszatérnek a bűnből (vö. Mt 18,21-22).” (KEK 982)
Feladat a mai napra: Beleképzelem magamat a mai bibliai
idézetbe. Kérem, hogy az imádság gyümölcseként mélyen tapasztalhassam Isten
irántam való végtelen szeretetét, irgalmát.