Kol 2,6-15 (Az ember életszentségre hívott lény)
Mivel
tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne
gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s
bővelkedjetek a hálaadásban. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen
benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és
világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. Mert benne lakik testi formában
az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. Ő
minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje. Benne vagytok körülmetélve, nem
kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne
temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az
erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta. Titeket tehát, akik
bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele
együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel
ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre
szegezte. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan
pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.
Az ember értelmével fölismeri Isten hangját, "aki őt mindig arra
szólítja, hogy tegye a jót, és kerülje a rosszat". Mindenkinek követnie
kell ezt a törvényt, mely ott visszhangzik a lelkiismeretben, s Isten és a
felebarát szeretetében teljesedik be. Az erkölcsi élet gyakorlata tanúskodik az
emberi személy méltóságáról. (KEK 1706)
"A Gonosztól megkísértett ember azonban története kezdetétől visszaélt
szabadságával." Engedett a kísértésnek, és rosszat cselekedett. A jó utáni
vágyakozást megőrizte, ám természete magán viseli az eredeti bűn okozta sebet.
Rosszra hajló és a tévedésnek alávetett lett: (KEK 1707) "Így tehát az ember önmagában megosztott. Ezért
mind az egyéni, mind a közösségi élet teljes egészében küzdelem, mégpedig
drámai küzdelem a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között." (II.
Vat. Zsinat, GS 13,2) Szenvedésével Krisztus megszabadított bennünket a
Sátántól és a bűntől. Kiérdemelte számunkra az új életet a Szentlélekben.
Kegyelme helyreállítja azt, amit a bűn bennünk elrontott. (KEK 1708) Aki hisz Krisztusban, Isten
gyermekévé válik. Ez a gyermekké fogadás átalakítja és megadja neki, hogy
Krisztus példáját kövesse; képessé teszi arra, hogy helyesen cselekedjék és a
jót tegye. A tanítvány Megváltójával egyesülve eléri a szeretet tökéletességét,
az életszentséget. A kegyelemben megérett erkölcsi élet örök életbe, a
mennyország dicsőségébe torkollik. (KEK
1709) Hogyan élem meg mindennapjaimat a drámai küzdelmet a jó és a rossz, a
világosság és a sötétség között? Isten az életszentségre hívott meg minket,
kereszthalála és feltámadása által képessé tett minket arra, hogy legyőzzük a
rosszat és mindig újra döntsünk a jó mellett.
Feladat a mai napra: Odafigyelek arra, hogy mikor kerülök
döntéshelyzetbe: mikor kell a jó és a rossz között döntenem. Kérem Jézus
segítségét, hogy a jó mellett tudjak dönteni.