XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. augusztus 31., szombat

Augusztus 31



Kol 2,6-15                        (Az ember életszentségre hívott lény)

Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje. Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta. Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.

Az ember értelmével fölismeri Isten hangját, "aki őt mindig arra szólítja, hogy tegye a jót, és kerülje a rosszat". Mindenkinek követnie kell ezt a törvényt, mely ott visszhangzik a lelkiismeretben, s Isten és a felebarát szeretetében teljesedik be. Az erkölcsi élet gyakorlata tanúskodik az emberi személy méltóságáról. (KEK 1706) "A Gonosztól megkísértett ember azonban története kezdetétől visszaélt szabadságával." Engedett a kísértésnek, és rosszat cselekedett. A jó utáni vágyakozást megőrizte, ám természete magán viseli az eredeti bűn okozta sebet. Rosszra hajló és a tévedésnek alávetett lett: (KEK 1707) "Így tehát az ember önmagában megosztott. Ezért mind az egyéni, mind a közösségi élet teljes egészében küzdelem, mégpedig drámai küzdelem a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között." (II. Vat. Zsinat, GS 13,2) Szenvedésével Krisztus megszabadított bennünket a Sátántól és a bűntől. Kiérdemelte számunkra az új életet a Szentlélekben. Kegyelme helyreállítja azt, amit a bűn bennünk elrontott. (KEK 1708) Aki hisz Krisztusban, Isten gyermekévé válik. Ez a gyermekké fogadás átalakítja és megadja neki, hogy Krisztus példáját kövesse; képessé teszi arra, hogy helyesen cselekedjék és a jót tegye. A tanítvány Megváltójával egyesülve eléri a szeretet tökéletességét, az életszentséget. A kegyelemben megérett erkölcsi élet örök életbe, a mennyország dicsőségébe torkollik. (KEK 1709) Hogyan élem meg mindennapjaimat a drámai küzdelmet a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között? Isten az életszentségre hívott meg minket, kereszthalála és feltámadása által képessé tett minket arra, hogy legyőzzük a rosszat és mindig újra döntsünk a jó mellett.
Feladat a mai napra: Odafigyelek arra, hogy mikor kerülök döntéshelyzetbe: mikor kell a jó és a rossz között döntenem. Kérem Jézus segítségét, hogy a jó mellett tudjak dönteni.

2013. augusztus 30., péntek

Augusztus 30



Ter 1,26-27;                    (Az ember Isten képmása)

Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.

Kol 3,10

Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.

"Krisztus (...) az Atya és az ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását." Krisztusban, aki "a láthatatlan Isten képmása" (Kol 1,15), teremtetett az ember a Teremtő képére és hasonlatosságára. Krisztusban, a Megváltóban és Üdvözítőben állt helyre eredeti szépségében és vált nemessé Isten kegyelméből az első bűn által az emberben elrontott isteni képmás. (KEK 1701) Az isteni képmás minden emberben jelen van. Az isteni személyek egymás közötti egységének hasonlatosságára fölragyog a személyek közösségében (vö. 2. fejezet). (KEK 1702) A szellemi és halhatatlan lélekkel fölruházott emberi személy a Földön "az egyetlen teremtmény, amelyet Isten önmagáért, vagyis az emberi személyért akart". Fogantatása pillanatától örök boldogságra rendelt lény. (KEK 1703) Az emberi személy részesül a Szentlélek erejéből és világosságából. Az értelem segítségével képes megérteni a dolgoknak a Teremtőtől meghatározott rendjét. Az akarat révén képes a számára igaz jó felé irányulni. Tökéletességét a "jó és az igaz keresésében és szeretetében" találja meg. (KEK 1704) Az ember lelke s szellemi képességei, értelme és akarata következtében szabadsággal fölruházott lény, ami "az istenképiség kiemelkedő jele". (KEK 1705) Mit jelent számomra, hogy Isten képmására vagyok teremtve? Szemlélem lelkemet, szellemi képességeimet, értelmemet, akaratomat és szabadságomat, mely „istenképiségemnek kiemelkedő jele”. De vajon összhangban van-e az Isten gondolkodásával, akaratával, szándékával? Átgondolom, hol érződik még bennem a „régi ember”, amit Szt. Pál szavai szerint fontos lenne levetkőznünk, hogy felöltsük magunkra az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Hogyan jellemezem a „régi emberemet”?
Feladat a mai napra: Tudatosan odafigyelek arra, hogy ma „Teremtőm képmására megújult emberként” éljek.

2013. augusztus 29., csütörtök

Augusztus 29



Ef 1,3-14                          (Az emberi személy méltósága)

Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket. Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által - akarata és tetszése szerint - fogadott gyermekeivé legyünk; hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket. Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk. Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Igen, mi is őbenne nyertük el az örökséget annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz. Szolgáljunk hát felsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket. Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne. Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére.

A Szentlélekben való élet valósítja meg az ember hivatását (...), isteni szeretetből és emberi szolidaritásból tevődik össze (...), ajándékul adatik mint üdvösség (...). (KEK 1699) Az emberi személy méltósága az Isten képmására és hasonlatosságára történt teremtésében gyökerezik (...); és az isteni boldogságra szóló meghívásban nyeri el beteljesedését (...). Az emberi lét sajátossága, hogy szabadon törekszik e beteljesedésre (...). Szabad cselekedeteivel (...) az emberi személy az Istentől megígért és az erkölcsi lelkiismeret által tanúsított jónak megfelelően alakul vagy nem alakul (...). Az emberek önmagukat építik és belülről növekednek: egész testi és lelki életük építőanyag a növekedésükhöz (...). A kegyelem segítségével növekednek az erényben (...), kerülik a bűnt, vagy ha elkövették, a tékozló fiú példája szerint rábízzák magukat mennyei Atyánk irgalmára (...). Így jutnak el a szeretet tökéletességére. (KEK 1700)
Feladat a mai napra:  A mai napon Szent Pállal szemlélem az a fenséges méltóságot, amit Istentől ajándékba kaptam, hogy az ő fogadott gyermeke és örököse lehetek. Átgondolom, miként fejezhetném ki az Istennek hálámat e nagy ajándékért, és keresem annak lehetőségét, hogy kifejezésre juttassam neki.

2013. augusztus 28., szerda

Augusztus 28



Mt 7,13-14                       (Az Egyház katekézise)

A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják.
Krisztus útja "az életre vezet", a vele ellenkező út "a pusztulásba visz" (Mt 7,13). A két út evangéliumi példázata állandóan jelen van az Egyház katekézisében. Jelzi az erkölcsi döntések fontosságát üdvösségünk szempontjából. "Két út van: egyik az életé, másik a halálé; de a két út között igen nagy különbség van." (KEK 1696) A katekézisben teljes világossággal meg kell mutatni Krisztus útjának örömét és követelményeit. A Benne élt "új élet" (Róm 6,4) katekézise:
  • a Szentlélekről szóló katekézis, aki a Krisztus szerinti élet belső Mestere, az édes Vendég és barát, aki az életet sugallja, vezeti, helyesbíti és erősíti;
  • a kegyelemről szóló katekézis, mert kegyelemből üdvözültünk és cselekedeteink a kegyelemből teremnek gyümölcsöt az örök életre;
  • a boldogságokról szóló katekézis, mert Krisztus útja tömören a boldogságokban foglaltatik össze, az emberi szív által vágyott örök boldogság felé vezető egyetlen útban;
  • a bűnről és a megbocsátásról szóló katekézis, mert az ember, ha bűnös voltát föl nem ismeri, meg nem ismerheti az igazságot önmagáról, ami pedig az igaz cselekvés föltétele, és ha föl nem kínálnák neki a bűnbocsánatot, ezt az igazságot képtelen volna elviselni;
  • az emberi erényekről szóló katekézis, mely fölfoghatóvá teszi a jóra irányuló készségek szépségét és vonzóerejét;
  • a hit, a remény és szeretet keresztény erényekről szóló katekézis, melyet a szentek nagyszerű példája lelkesít;
  • a szeretet kettős parancsáról szóló katekézis, mely a Tízparancsolatban kapja kibontását;
  • egyházi katekézis, mert a keresztény élet csak "a lelki javak" sokszoros cseréjével, a "szentek közösségében" tud igazán növekedni, kibontakozni és továbbadatni. (KEK 1697)
E katekézisnek első és végső hivatkozási pontja mindig maga Jézus Krisztus lesz, aki "az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6). A Krisztus-hívők, ha hittel tekintenek Őrá, remélhetik, hogy Ő be fogja teljesíteni bennük ígéreteit, s Őt azzal a szeretettel szeretve, amellyel Ő szerette őket, méltóságuknak megfelelő cselekedeteket tudnak véghezvinni: "Kérlek, gondold meg, (...) hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a te igazi Főd, és te egy vagy az Ő tagjai közül. (...) Olyan Ő neked, mint a tagoknak a fő; mindene a tiéd: a szelleme, szíve, teste, lelke, minden képessége, (...) mindezekkel úgy kell élned, mintha a sajátjaid volnának, hogy Istennek szolgálj, Istent dicsérd, szeresd, dicsőítsd. Te pedig olyan vagy Neki, mint tag a főnek, ezért nagyon óhajtja, hogy minden képességeddel úgy élhessen, mintha az Övéi volnának Atyja szolgálatára és az Ő megdicsőítésére." (Eudes Szent János) "Nekem az élet Krisztus" (Fil 1,21). (KEK 1698)
Feladat a mai napra: Hogyan néz ki személyes utam, amit a hitben bejárok? Hogyan vezetett engem eddig az Isten? Isten mindig a tökéletes egységre hív minket. Hogyan tudnék élni Krisztus képességeivel, és átengedni neki saját képességeimet, hogy a mai napon egy test és egy lélekként működjek együtt Jézussal a mennyei Atyja szolgálatára és az Ő megdicsőítésére?

2013. augusztus 27., kedd

Augusztus 27



Fil 2,1-11                         (...és kövessük Krisztus életét)

Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekeztek. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is. Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

Jézus Krisztus mindig azt tette, ami az Atyának tetszett. Mindig tökéletes közösségben élt Vele. Ugyanígy tanítványai is arra kaptak meghívást, hogy az Atya szeme előtt éljenek, "aki a rejtekben is lát" (Mt 6,6), hogy tökéletesek legyenek, "amint a mennyei Atya tökéletes" (Mt 5,7). (KEK 1693) A keresztények a keresztség által Krisztusba testesülve "meghaltak a bűnnek, de élnek az Istennek Jézus Krisztusban", így részesülve a Feltámadott életében. Krisztust követve és Hozzá kapcsolódva a keresztények törekedhetnek arra, hogy Isten követői legyenek mint szeretett gyermekek, és a szeretetben járjanak, gondolataikat, szavaikat és cselekedeteiket úgy alakítván, hogy az az érzület legyen bennük, amely Krisztus Jézusban is volt, és követik az ő példáját. (KEK 1694) A keresztények, "miután megigazultak (...) az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelkében" (1Kor 6,11), megszenteltek és meghívott szentek, "a Szentlélek temploma" (1Kor 6,19) lettek. A "Fiú Lelke" tanítja őket imádkozni az Atyához, és életükké válva cselekvésre indítja őket, hogy a Lélek gyümölcseit teremjék tevékeny szeretettel. A Szentlélek, gyógyítván a bűn sebeit, lelki átformálással belsőleg megújít, megvilágosít és megerősít, hogy mint "a világosság fiai" (Ef 5,8) "minden jóságban, igazságosságban és igazságban" (5,9) éljünk. (KEK 1695).
Feladat a mai napra:  Amint Krisztus is arra törekedett, hogy az embereket egységbe hozza az Atyával, úgy megpróbálok én is azon fáradozni, hogy egységet teremtsek azokkal, akiket Isten mellém ad.

2013. augusztus 26., hétfő

Augusztus 26



2Pét 1,3-11                      (Arra kaptunk meghívást, hogy Krisztusban éljünk)

Isteni ereje az Isten szerinti jámbor élethez mindent megadott nekünk: megismertük azt, aki saját dicsőségével és erejével meghívott minket. Értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a világban uralkodik a bűnös kívánság következtében. Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás a magatok fölötti uralmat, a magatok fölötti uralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet, a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem marad Urunkra, Jézus Krisztusra vonatkozó ismeretetek hatástalan és meddő. Az, akiben ezek nincsenek meg, vak és rövidlátó, mert megfeledkezett róla, hogy régi bűneitől megtisztuljon. Testvérek, ezért még inkább törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek, mert ha ezt megteszitek, nem botoltok el soha. Így lesz ugyanis könnyű számotokra a bemenetel Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába.

"Ismerd föl, ó keresztény ember, méltóságodat, s miután részesültél az isteni természetben, ne akarj visszatérni régi, alacsonyrendű életedhez. Emlékezz rá, hogy milyen Főhöz tartozol, milyen Test tagja lettél. Emlékezz rá, hogy kiragadtattál a sötétség hatalmából és átvitettél a világosságba és Isten országába." (Nagy Szent Leó) (KEK 1691) A Hiszekegy megvallotta azokat a nagy ajándékokat, melyekkel Isten elhalmozta az embert a teremtés művében s még inkább a megváltás és a megszentelés révén. Amit a hit megvall, a szentségek azt közlik: a keresztények "a szentségek által, melyek által újjászülettek", "Isten gyermekei lesznek" (1Jn 3,1),"az isteni természetben részesülnek" (2Pt 1,4). Fölismervén a hitben új méltóságukat, arra kaptak meghívást, hogy ezentúl Krisztus evangéliumához méltóan éljenek. A szentségek és az imádság révén megkapják Krisztus kegyelmét és Lelkének ajándékait, melyek képessé teszik őket erre az új életre. (KEK 1692) Mit jelent számomra az új élet Krisztusban? Figyelmesen olvassuk a Katekizmus tanítását a következő időszakban, mely lépésről lépésre feltárja előttünk ennek az új életnek szépségét és mibenlétét. Péter apostol egy folyamatról beszél, mely a hitből fakad és az erény gyakorlása által a szeretet gyönyörű gyümölcséig jut el. Nekünk automatikusnak tűnik ez a folyamat, hogy hiszünk és szeretünk. Ám ha átgondoljuk, amit Szt. Péter mond, akkor rájövünk arra, hogy az igazi szeretet, az agapé gyakorlásához tényleg szükséges a hitből fakadó erény, az abból fakadó tudás, a tudásból fakadó önuralom, a jóban való kitartás, a vallásos érzület, és a testvériesség. Egy ívet von Istentől önmagunkon keresztül a mellettünk lévő emberekig, és összhangba, igazi egységbe akar hozni minket. Használjuk az imádság idejét, kérve a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, hogy jobban megértsük a Jézus Krisztusban való életet, ennek tükrében szemléljük saját életvitelünket, és kérjük a segítségét, hogy a megértett igazsághoz alakíthassuk életünket.
Feladat a mai napra: Kiválasztok egy erényt, amit ma különösképpen gyakorolni akarok.

2013. augusztus 25., vasárnap

Augusztus 25



A Hit Éve: Élet Krisztusban Az ember hivatása: 

Élet a lélekben I -

Iz 66,18-21; Zsid 12,5-7.11-13; Lk 13,22-30

A városokban és falvakban, amelyeken áthaladt, mindenütt tanított, így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, ugye kevesen üdvözülnek?” Ezt válaszolta neki: „Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevők! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”
Kit nem érdekel ez a kérdés: vajon hányan üdvözülnek? Mindenki bejut a mennyországba, vagy van, aki tényleg a pokolban sínylődik? Biztos lehetek abban, hogy a mennyországba kerülök? Jézus tanítását hallgatván valaki arra a kérdésre jutott: „Uram, ugye kevesen üdvözülnek?” Érdekes, hogy akkor teszi fel a kérdést, amikor Jézus befejezi tanítását a mennyek országáról. Bizonyára az derült ki számára, hogy a mennyország egy gyönyörű hely, de nem lehet bizonyos feltételek nélkül bejutni oda. Jézus a mai evangéliumban rá akar világítani egy nagyon fontos dologra: Sokan próbálnak bejutni, de nem akarják a szűk kaput választani. Egy szűk kapun csak egy ember fér át. Ez azt jelenti, hogy csak egyenként találkozhatunk azzal, aki a kapuban vár minket. Tehát a mennyországba való bejutás feltétele egy egészen személyes istenkapcsolat. Egyedül fogok az Úr színe elé állni és egyedül kell számot adnom életemről. Érdemes egy pillantást vetnünk arra, amit a ház ura ismételten válaszol a zörgetőknek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Máté evangéliumában a paralel szövegben így hangzik a válasz: Sosem ismertelek benneteket! (Mt 7,23) Kemény kijelentés ez! Mit akar ezzel mondani? Nem elég, hogy valaki a keresztények társaságában „eszik és iszik” és hogy az ő utcájában van a templom, szomszédságában tartanak missziókat, látogatják meg a betegeket, de neki igazából nincs köze az egészhez, nem akar aktívan részt venni az Egyház életében, nem akarja Istent igazából beengedni életébe. Azt teszi, amit gondol vagy jónak tart, de Isten tanítását nem akarja hallgatni, megszívlelni, valóra váltani életében. Jó esetben elmegy templomba mások hívására, de csak néző közönség marad, talán még köszönti is az egyiket-másikat, aztán hazamegy, mint egy moziműsor után, és folytatja életét. Mintha Jézus azt akarná ezzel mondani: Ember, ne áltasd magad! Ne tegyél úgy, mintha imádkoznál, hanem imádkozz! Ne tegyél úgy, mintha Isten érdekelne téged, hanem tedd meg amit mondd, váltsd valóra akaratát! Ne menj csupán kíváncsiságból vagy megszokásból a templomba, hanem akarjál találkozni azzal az Istennel, aki rád vár! Hiszen Isten nem azt akarja, hogy kevesen üdvözüljenek, hanem azt, hogy mindenki! Isten egy egészen személyes kapcsolatra hív minket. Ez egyedül az ember kiváltságos helyzete a teremtmények között. Méltóságot adott nekünk, saját képmására és hasonlatosságára teremtett minket, hogy a vele való egyesülés örökkévaló boldogságát élvezhessük. De ehhez nyilván szükséges, hogy egészen személyesen döntök Isten mellett és járom az életszentség útját, egyedül Rá tekintve, megdicsőítve őt életemmel. Ez az egészen személyes boldogságom útja, amit senki nem járhat helyettem, és senki sem vehet el tőlem.
Feladat a mai napra:  Keresem az imádság, az Istennel való mély találkozás lehetőségét a szentmisén. Ha megtehetem, mise után még ott maradok egy picit a templomban, egyedül az Úrral.

2013. augusztus 24., szombat

Augusztus 24

 Jel 3,14; 22,20-21              (AMEN)

"A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete.
Aki mindezt tanúsítja, az mondja: „Igen, hamarosan eljövök. Ámen.” Jöjj el, Uram Jézus! Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Ámen.

„Mint a Szentírás utolsó könyve (vö. Jel 22,21), a Credo is a héber "Ámen" szóval végződik. E szó gyakran megtalálható az Újszövetség imádságainak végén. Ugyanígy az Egyház imádságait "Ámen"-nel zárja.” (KEK 1061) „A héber "Ámen" ugyanabból a gyökből származik, mint a "hinni" szó. E szógyök szilárdságot, megbízhatóságot, hűséget fejez ki. Így érthető, hogy miért állítható az "Ámen" Isten irántunk való hűségéről és a mi belé vetett bizalmunkról egyaránt. (KEK 1062) „Izajás jövendölésében található az "igazság Istene", szó szerint "az Ámen Istene" kifejezés, azaz Isten hűséges ígéreteihez: "Mindaz, aki áldást mond magára a földön, az Ámen Istenében mond áldást magára" (Iz 65,16). A mi Urunk gyakran használta az "Ámen" szót (vö. Mt 6,2.5.16), olykor megkettőzve (vö. Jn 5,19), hogy hangsúlyozza tanítása megbízhatóságát és saját, Isten igazságán alapuló tekintélyét. (KEK 1063)
„A hitvallás végső "Ámen"-ja megismétli és megerősíti annak első szavát: "Hiszek". Hinni azt jelenti, hogy "Ámen"-t mondunk Isten szavaira, ígéreteire, parancsolataira; teljesen rábízzuk magunkat arra, aki a végtelen szeretet és a tökéletes hűség "Ámen-"ja. A mindennapok keresztény élete tehát "Ámen" lesz keresztségi hitvallásunk "hiszek"-jére.
"Hitvallásod legyen számodra olyan, mint a tükör. Szemléld magadat benne, hogy lássad, valóban hiszed-e azt, amiről mondod, hogy hiszed. És örvendezz minden nap a hitedben" (Szent Ágoston).“ (KEK 1064)
„Jézus Krisztus maga az "Ámen" (Jel 3,14). Ő az Atya irántunk való szeretetének végső "Ámen"-je; Ő átveszi és tökéletessé teszi a mi Atyának mondott "Ámen"-ünket: "Ahány ígérete csak van Istennek, az Őbenne »Van«; ezért hangzik Általa ajkunkon az »Ámen« Isten dicsőségére" (2Kor 1,20): "Őáltala, Ővele és Őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké. Ámen" (A kánon utáni doxológia).“ (KEK 1065)
Feladat a mai napra: Elimádkozom az egész hitvallást és minden egyes mondat után tudatosan Ámen-t mondok.

2013. augusztus 23., péntek

Augusztus 23

 2 Tessz 3,7-13               (hogy szebb legyen a föld)

Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek,  senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére.  Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek.  Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.  Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket.  Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék.  Ti pedig, testvérek, ne unjatok bele a jótettekbe. 

„"Az új föld várásának mégsem szabad csökkentenie, hanem inkább fokoznia kell a szorgoskodást, hogy szebb legyen a föld, hiszen itt van növekedőben az új emberi család közössége, mely némiképp már sejteti az eljövendő világ körvonalait. Így tehát jóllehet a földi fejlődést gondosan meg kell különböztetni Krisztus országának növekedésétől, mégis amennyiben hozzájárulhat a társadalom jobb rendjének megalkotásához, sokat jelent az Isten országa szempontjából" (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes 39)“ (KEK 1049)
„Ha "az emberi méltóság, a testvéri közösség és a szabadság javait, tudniillik a természet és az emberi munka jó gyümölcseit az Úr Lelkében és az Úr parancsa szerint elterjesztettük a földön, egyszer újra meg fogjuk találni, de már megtisztítva minden szennytől, tündöklően és megdicsőülve, akkor, amikor Krisztus átadja az Atyának az örök és egyetemes országot". (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes 39) Akkor Isten lesz "minden mindenben" (1Kor 15,28) az örök életben: "Az élet valójában és igazában az Atya, aki a Fiú által a Szentlélekben forrásként árasztja mindenkire a mennyei javakat: és jósága által nekünk, embereknek is az örök élet javait igazmondóan megígérte" (Jeruzsálemi Szent Ciril)“ (KEK 1050) Mai idézetben látjuk, hogy Pál apostol hogyan figyelmezteti azokat, akik nem a helyes következtetéseket vonták le az örök életbe vetett hitről. Nem szabad azt gondolnunk, hogy mivel új eget és új földet várunk, itt a földön már nem kell dolgozunk, tevékenykednünk. Inkább az ellenkezőjét kell tennünk: fokoznunk kell a szorgoskodást, hogy szebb legyen a föld, hiszen itt van köztünk növekedőben az új emberi család közössége. Elmélkedjünk ma azon, hogyan élem ezt meg.
Feladat a mai napra: Miben szeretnek ma közreműködni Istennel, hogy a körülöttem lévő környezet szebb legyen?

2013. augusztus 22., csütörtök

Augusztus 22

Jel 21,9-12.22-28         (a megváltottak közösségét fogják alkotni)

Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!”  És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet.  Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.  Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei. ... De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma.  A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány.  Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket.  Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka. A népek odahordják kincseiket és értékeiket.  Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

„Az ember számára e beteljesedés lesz az emberi nem egységének végső megvalósulása, melyet Isten a teremtéstől fogva akart, s melynek a zarándok Egyház "mintegy szakramentuma" volt. Akik Krisztussal egyesültek, a megváltottak közösségét fogják alkotni, Isten "szent Városát" (Jel 21,2), "a Bárány eljegyzett menyasszonyát" (Jel 21,9). E közösséget többé nem sebzi meg bűn, szenny (vö. Jel 21,27), önszeretet, melyek az emberek földi közösségét rombolják vagy megsebzik. A boldogító látás, melyben Isten a választottak számára kimeríthetetlenül föltárul, a boldogság, a béke és közösség örök forrása lesz.” (KEK 1045) „Ami a világmindenséget illeti, a kinyilatkoztatás mély közösséget állít az anyagvilág és az ember rendeltetése között: "Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását (...), abban a reményben, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul (...). Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig; de nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek csíráit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását." (Róm 8,19-23) (KEK 1046)
„Az egész látható világmindenség arra van tehát rendelve, hogy maga is átalakuljon: "Tehát eredeti állapotába visszaállítva akadály nélkül kell szolgálnia az igazakat" (Szent Ireneusz), részesedvén megdicsőülésükben, a föltámadott Jézus Krisztusban.” (KEK 1047) „"Nem tudjuk, mikor teljesedik be a föld és az emberiség ideje, sem a mindenség átalakulásának módját nem ismerjük. Elmúlik ugyanis a világ bűntől eltorzult alakja, de halljuk, hogy Isten új lakóhelyet és új földet készít, melyben igazságosság lakik, s melynek boldogsága betölti, sőt felülmúlja mindazt a békevágyat, mely feltör az emberi szívekből" (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 39)“. (KEK 1048) Adjuk hálát Istennek szívünk mély vágyaiért, hogy jól teremtett minket, hogy nem hiába vágyunk szeretetteljes emberi kapcsolatok után. Igen, létezik a szeretet igazi közössége, amelyet a jelenések könyve hatalmas képekkel ír le. Majd nekünk is meg fogja mutatni a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet, amely Isten dicsőségét sugározta. Kérjük Jézus, hogy erősítse bennünk a szeretetben való hitet és kitartást, amikor megtapasztaljuk gyengeségünket az emberi kapcsolatokban.
Feladat a mai napra: Próbálok megtenni egy lépést valaki felé, akivel nehezebben jövök ki.

2013. augusztus 21., szerda

Augusztus 21

 Ef 1,9-10.17-23            (Az új ég és az új föld reménye)

Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét,  hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek.  Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között,  és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívőkön.  Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette,  minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is.  Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette:  ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.

„Az idők végén Isten Országa el fogja érni a maga teljességét. Az egyetemes ítélet után a testben és lélekben megdicsőült igazak örökké uralkodni fognak Krisztussal, és a világmindenség is megújul: Akkor az Egyház "a mennyei dicsőségben be fog teljesedni, amikor (...) az emberi nemmel együtt az egész világ is, mely bensőségesen kapcsolódik az emberhez és általa halad a célja felé, tökéletesen helyreáll Krisztusban" (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48).” (KEK 1042)
„A Szentírás ezt a titokzatos megújulást, mely átalakítja az emberiséget és a világot, nevezi "új égnek és új földnek" (2Pt 3,13, vö. Jel 21,1). Ez lesz Isten tervének végső megvalósulása: "összefoglalni mindeneket Krisztusban, ami a mennyben és a földön van" (Ef 1,10). (KEK 1043) „Ebben az új mindenségben (vö. Jel 21,5), a mennyei Jeruzsálemben Istennek lakása lesz az emberek között. "És letöröl a szemükről minden könnyet, és nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé, mert a korábbiak elmúltak" (Jel 21,4; vö. Jel 21,2).” (KEK 1044) Imádságban gondolkozzunk el azon, hogy a mindennapi életünkben milyen következményekkel jár ez a hitigazság, hogy „új eget és új földet várok”, hogy a korábbiak elmúltak. Ennek fényében hogyan élem a mindennapi nehézségeket, a fájdalmakat?
Feladat a mai napra: Arra figyelek, mi okoz nekem ma fájdalmat, szomorúságot. Hagyom, hogy ezekben a pillanatokban Jézus átöleljen engem szeretetével.

2013. augusztus 20., kedd

Augusztus 20

 2Pt 3,8-15                                (Isten igazságossága győz minden igazságtalanság fölött)

Szeretteim, főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap.  Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson.  Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik.  Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek,  hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak.  Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját. Szeretteim, minthogy ezt várjuk, legyetek rajta, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon benneteket. Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek.

„Az utolsó ítélet Krisztus dicsőséges visszatértekor fog történni. Egyedül az Atya ismeri a napot és az órát, egyedül Ő dönt az Ő eljöveteléről. Akkor fogja kimondani Fia, Jézus Krisztus által végső szavát az egész történelemről. Meg fogjuk ismerni a teremtés egész művének, valamint az üdvösség egész rendjének végső értelmét, megértjük majd a csodálatos utakat, amelyek által gondviselése minden dolgot elvezetett végső céljához. Az utolsó ítélet meg fogja mutatni, hogy Isten igazságossága győz minden igazságtalanság fölött, amit teremtményei elkövettek, és hogy az Ő szeretete erősebb, mint a halál (vö. Én 8,6). (KEK 1040) „Az utolsó ítélet hirdetése megtérésre hív mindaddig, amíg Isten az embereknek adja "az alkalmas időt" és "az üdvösség napját" (2Kor 6,2): szent istenfélelemre és az Istenország igazságának keresésére késztet. Hirdeti az Úr visszatérésének "boldog reményét" (Tit 2,13), aki "eljön, hogy megdicsőüljön szentjeiben és csodálatos legyen mindazokban, akik hittek" (2Tesz 1,10). (KEK 1041) Ma azon elmélkedhetünk, mit jelent számomra a saját történetemre mint a nemzet történelemére tekinteni, ahol „Isten igazságossága győz minden igazságtalanság fölött, amit teremtményei elkövettek, és hogy az Ő szeretete erősebb, mint a halál”. Bizalommal helyezem Isten kezébe és átengedem neki annak elbírálását, megítélését.
Feladat a mai napra: Mai ünnepnapon kérjük Szent István közbenjárására, hogy Isten oltalmazza a magyar népet, hogy mindenki bűnbánatot tartson és békességben, tisztán és feddhetetlenül éljen Isten színe előtt.

2013. augusztus 19., hétfő

Augusztus 19


Mal 3,17-20                  (Az utolsó ítélet)

Azon a napon, amelyet készítek - mondja a Seregek Ura -, tulajdonommá lesznek. Megszánom majd őket, mint ahogy az ember megszánja fiát, aki őt szolgálja.  Akkor ismét meglátjátok, mi a különbség az igaz és a gonosz között, mennyire más, ha valaki az Istent szolgálja, és ha nem.  Mert lám, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket - mondja a Seregek Ura -, úgyhogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük.  Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani. Kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt borjak.

„Az összes halottak, "az igazak és a gonoszok" (ApCsel 24,15) föltámadása megelőzi az utolsó ítéletet. Ez lesz az "az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát. Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet föltámadására" (Jn 5,28-29). ...” (KEK 1038) „Krisztus színe előtt, aki az Igazság, véglegesen nyilvánvalóvá válik majd minden egyes ember igazi kapcsolata Istennel (vö. Jn 12,48). Az utolsó ítélet föl fogja tárni végső következményeiig mindazt a jót, amit bárki tett vagy elmulasztott földi életében: "Őrzik mindazt, amit a gonoszok tesznek - és ők ezt nem tudják - arra a napra, amikor eljön a mi Istenünk nyilvánvalóan, és nem fog hallgatni (Zsolt 50,3) (...). Ezután odafordul azokhoz, akik a balján vannak: Elhelyeztem kicsinyke szegényeimet számotokra a földön. Én mint a Fő - mondja - a mennyben ültem az Atya jobbján, de tagjaim a földön küszködtek, tagjaim a földön nélkülöztek. Tagjaimnak adhattatok volna és a Főhöz jutott volna, amit adtok. És megtudnátok, hogy amikor kicsinyke szegényeimet elhelyeztem számotokra a földön, hordáraitokká tettem őket, akik cselekedeteiteket a kincstáramba hozták volna. De ti semmit nem adtatok a kezeikbe, ezért nem találtok nálam semmit.«( Szent Ágoston: Sermo 18, 4, 4).“ (KEK 1039) Kérjük Jézustól, nyissa meg szemünket, hogy meglássuk őt az emberekben és segítsen nekünk abban, hogy ne késlekedjünk szolgálatára lennünk mindennap lehetőségeink szerint, hogy jót tegyünk és a szeretet kincseit gyűjtsük.
Feladat a mai napra: Jézus hangjára figyelek a mellettem lévő testvéreimben, hogy felfedezzem, mit kér tőlem, mi tegyek értük.

2013. augusztus 18., vasárnap

Augusztus 18


A Hit Éve: "HISZEM AZ ÖRÖK ÉLETET" II: Az utolsó ítélet, az új ég és az új föld reménye, AMEN

Jer 38,4-6,8-10; Zsid 12,1-4; Lk12,49-51

Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül. Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek. A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig.

A mai Szentlecke meghív minket arra, hogy Jézusra tekintsünk. Különösen a Hit Évében fogadjuk el, és „emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra,” mivel Ő a hitünk középpontja; a keresztény hit nélküle nem létezik.
Ferenc pápa nemrég megjelent első enciklikája „Lumen fidei” –a Hit fénye” címmel úgyszintén a hitről szól. Abban hangsúlyozza, hogy a keresztény hit középpontja Krisztus, az a vallomás, hogy Jézus az Úr, és hogy Isten feltámasztotta őt a halálból. Jézus „megnyitja az utat a nálunk nagyobb igazság felé: Isten szeretetének megnyilatkozása, ami a hit alapja. Jézus halálának szemléletében megerősödik a hit, mert Ő kinyilatkoztatja az ember iránti rendíthetetlen szeretetét. Amennyiben pedig feltámadt, Krisztus „megbízható tanú”, hitelre méltó, aki által Isten működik a történelemben, és meghatározza annak végső kimenetelét. De a Jézusban való hitnek döntő szempontja, hogy részesít az ő látásmódjában. A hit ugyanis nemcsak Jézusra tekint, hanem Jézus szempontjából néz, az ő szemével lát. Jézus megtestesülésének köszönhetően a hit nem választ el bennünket a valóságtól, amikor befogadjuk őt életünkbe, felfedezzük létezésünk mélyebb értelmét A hitnek köszönhetően az ember üdvözül, és megnyílik a Szentlélek által közvetített szeretetnek, amely őt bensőleg átalakítja.” (www.magyarkurir.hu/hirek/megjelent-ferenc-papa-lumen-fidei-kezdetu-enciklikaja).
Jézusra tekintve jobban megértjük, miből áll az igazi hit, mivel Jézus a hit szerzője és bevégzője. Jézus életének az Atya volt a középpontja. Nem csak Isten létezésében hit, hanem azt látjuk az Evangéliumokban, hogy folyamatosan élő kapcsolatban élt az Atyával. Pl. amikor 12 éves korában az Atya hazában, a Jeruzsálemi templomban kellett lennie, vagy nyilvános működése alatt mindig keresett időt a magányos imádságra, még a kereszten is, nagy fájdalmak közepette, kiáltott az Atyához. A hit mindig élő kapcsolatban megtörténik. Jézus minden pillanatban képes volt arra, hogy Atyja kezére bízza életét. Az Atya szavait hitte, amikor könnyű volt, de akkor is, amikor vérrel verejtékezett miatta. Ez az igazi hit: végtelen, feltétel nélküli bizalom Istenben. Nem csak benne hiszünk, hanem Őt hisszük, elhisszük azt, amit mond nekünk.
Feladat a mai napra: Ma utána járhatok annak a kérdésnek: mit jelent számomra a hit? Hogyan szoktam kezelni Isten szavait? Hogyan hiszek benned, Jézus?

2013. augusztus 17., szombat

Augusztus 17



Mt 7,13-14                       (Isten nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem mindenkit bűnbánatra akar téríteni)

A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják.

„Az Egyház tanítása állítja a pokol létét és örökké tartó voltát. Azok lelkei, akik halálos bűn állapotában halnak meg, a halál után azonnal a pokolba jutnak, ahol a pokol kínjait szenvedik, "az örök tüzet". A pokol legsúlyosabb kínja az örök elszakítottság Istentől, akiben egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik.” (KEK 1035) „A Szentírás kijelentései és az Egyház tanítása a pokolról meghívás a felelősségre, mellyel az embernek örök sorsát szemmel tartva kell élnie a szabadságával. Ugyanakkor sürgető meghívás a megtérésre: "A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a kárhozatba visz, bizony sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu, és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt" (Mt 7,13-14): "Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát, beléphessünk vele a menyegzőre, az áldottak közé számláltassunk, és ne kelljen mint haszontalan és lusta szolgáknak az örök tűzre távoznunk, a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz."”(KEK 1036) „Isten senkit nem rendel eleve arra, hogy a pokolba jusson; ehhez ugyanis az Istentől való szándékos elfordulás (halálos bűn) és a mindvégig való megátalkodottság kell. Az Egyház az eucharisztikus liturgiában és hívei mindennapi imáiban kéri Isten irgalmát, aki "nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem mindenkit bűnbánatra akar téríteni" (2Pt 3,9). "Kérünk, Istenünk, fogadd megengesztelődve ezt az áldozati adományt tőlünk, szolgáidtól és házad egész népétől. Irányítsd a te békédben életünk napjait, ments meg minket az örök kárhozattól, és végy föl választottaid körébe" (A szentmise római kánonja. Missale Romanum).” (KEK 1037)
Feladat a mai napra: Papírra kiírom ezt az imádságot a szentmise római kánonjából vagy fejből megtanulom, és megismétlem napközben.

2013. augusztus 16., péntek

Augusztus 16




Mt 25,31-43                           (A pokol)


Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.

„Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: "Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete" (1Jn 3,15). A mi Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha elmulasztunk segíteni a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az ő testvérei (vö. Mt 25,31-46). Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor - saját szabad választásunk révén - tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük "pokolnak".” (KEK 1033) „Jézus gyakran beszél az "olthatatlan tüzű" "gehennáról" (vö. Mt 5,22.29; 13,42.50; Mk 9,43-48), amely azoknak van fönntartva, akik életük végéig visszautasították a hitet és a megtérést, és ahol a lélek és a test együtt veszhet el (vö. Mt 10,28). Jézus súlyos szavakkal hirdeti: "az Emberfia elküldi majd angyalait, azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik őket" (Mt 13,41-42), és Ő fogja kihirdetni a kárhoztató ítéletet: "Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre!" (Mt 25,41).” (KEK 1034) Jézus, kérlek, magyarázd meg nekünk a szavaidat, amelyek nem értünk meg könnyen és talán szívesebben átugranánk. Értesd meg velünk azok fontosságát.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, melyik embertársamon keresztül kéri Jézus ma tőlem, hogy egy szeretet gesztus által nyújtsak neki segítséget.

2013. augusztus 15., csütörtök

Augusztus 15



1Pét 1,3-9                        (A végső tisztulás, vagyis a tisztítóhely)

Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok. Az Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon. Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre. Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével, mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.

„Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek. (KEK 1030) „Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását főleg a Firenzei és a Tridenti Zsinaton fogalmazta meg. Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva (Például 1Kor 3,15; 1Pt 1,7), tisztító tűzről beszél: "Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az »sem ebben, sem az eljövendő világban« (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg" (Nagy Szent Gergely).“ (KEK 1031) „Ez a tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára is támaszkodik, melyről már a Szentírás beszél: "Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért. "Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által (vö. Jób 1,5): miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink vigasztalást nyújtanak az elhunytaknak? (...) Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük" (Aranyszájú Szent János).” (KEK 1032)
Feladat a mai napra: Felajánlom mai imádságomat és napi odaadásomat konkrét halottakért.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma