Préd 1, 2; 2, 21-23; Kol 3, 1-5. 9-11; Lk 12, 13-21
„Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet!” Ezek a szavak származhatnak egy
reklámszövegtől. Pedig a mai vasárnapi idézeten találjuk meg. A szavak a jó
érzés és a jó lét utáni emberi vágyat megszólalják. Talán éppen most a nyári
szünetben szeretnénk a sok tanulás és munka után valamennyire pihenni, új
erővel feltölteni. A kérdés azonban: Hogyan élhetjük ezt jól? Arra találunk meg
választ a mai idézetekben. „Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol
Krisztus ül az Isten jobbján. Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a
földiekre.” Tehát nem jól pihenünk és élünk, ha csak a földi dolgokra
figyelünk. Az égieknek kell hagyni helyet a mindennapi életünkben, az égiek,
aki nem más mind maga Isten, az Atya, a Fia Jézus és a Szentlélek. A nyári
szünet is legyen azért egy olyan idő, ahol ápoljuk az Istennel való
kapcsolatunkat. Azt szintén hangsúlyozta XVI. Benedek pápa a szabadságról írva:
„hogy a természettel, az új emberekkel és az emberi kreativitás gyümölcsei
való találkozás nem csak arról szolgál, hogy a testi erők megújulnak és
szellemileg tovább fejlődjünk, hanem alkalmat adnak egy intenzívebb Istennel
való kapcsolatra és erősítse hitünket”. A testi feltöltéshez a lelki
feltöltés is tartozik. Ezért is fontos az Istennel való foglalkozás, mert újra
jól irányba irányítja életünket, mélyítünk, miről szól életünk és mitől függ az
ember élete. Vajon hány ember számára még mai napig a vagyon való
felhalmozódásban keresik az élet biztonságot. Bár számunkra ismerős Jézus
szavai és tudjuk, hogy „nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember
élete”, de mégis becsúszik bennünk is ez a gondolkozás: a megvan minden,
akkor biztonságban élhetek: Az pedig tévedés. Vagy ahogyan a Prédikátor könyve
fejezi ki: „Hisz jó néhány ember munkálkodott bölcsen, okosan és sikerrel,
azután át kellett engednie szerzeményét olyannak, aki mit sem fáradt érte. Ez
is hiábavalóság és nagy baj!” Nincs garancia annak, hogy azt, amiért
fáradoztunk marad nekünk. A másik pedig, ha nem Istennél keressük élet
biztonságát, hanem a földi dolgokban bálványimádókká valljuk: „Fojtsátok el
tehát tagjaitokban, ami földies: ... a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami
nem más, mint bálványimádás”. A példabeszédben a gazdag ember számára
tulajdonképpen a gazdagsága bálvány lett. Csak magával megbeszélte dolgokat,
ahelyett, hogy Istenhez fordult volna ezzel a kérdéssel: „Istenem, mondd meg,
mit kell most tennem?” Mi pedig vigyázzunk arra, hogy a anyagi dolgokban Isten
is szólhasson bele és mindig arra igyekezzünk, hogy elsősorban Istenben
gazdagodjunk.
Feladat a mai napra: A
nyári szünetben intenzifikáljuk az Istennel való kapcsolatot és Istenben tettet
bizalmat.