Mt 12,38-40 (A feltámadás kinyilatkoztatása az Újszövetségben )
Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá:
„Mester, jelt szeretnénk tőled látni.” „A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván
- válaszolta -, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás
próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is
három nap és három éjjel a föld szívében.”
„Jézus a
föltámadásba vetett hitet összekapcsolja saját személyével: "Én vagyok a
föltámadás és az élet" (Jn 11,25). Maga Jézus fogja föltámasztani az
utolsó napon azokat, akik Benne hittek, s akik ették az Ő testét és itták az Ő
vérét. Ennek már most jelét és zálogát adja azzal, hogy néhány halottnak
visszaadja az életet, így jövendölvén a föltámadását, bár az más létrendbe
tartozik. Erről a teljesen egyedülálló eseményről úgy beszél, mint Jónás jeléről,
mint a Templom jeléről: megjövendöli föltámadását a megölése utáni harmadnapon.”
(KEK 994) „Krisztus tanújának lenni nem más, mint "az ő föltámadása
tanújának lenni" (ApCsel 1,22), miután ettek és ittak "vele együtt
föltámadása után" (10,41). A föltámadás keresztény reményét teljesen
megpecsételik a föltámadt Krisztussal történt találkozások. Föl fogunk támadni,
mint Ő, Ővele és Őáltala.” (KEK 995) Jónás próféta jele képletesen ránk is
igaz. Saját életünk is sokszor Jónás útjához hasonlít, aki küldetést kapott, de
megijedt a nehézségektől, megpróbált menekülni előle, de át kellett élnie a
kitartás és a hűség fájdalmas árát. Jézus mondta: „Aki mindvégig kitart, az
üdvözül.” (Mt 10,22). A feltámadásba vetett hit segíthet nekünk a mindennapok
nehézségeivel megküzdeni, értelmet ad még a legértelmetlenebbnek tűnő
nehézségnek is.
Feladat a mai napra: Felajánlom mai megpróbáltatásaimat egy
haldoklóért.