Zsid 9,23-28 (készüljünk föl halálunk órájára)
A mennyekben levők előképeinek így kellett megtisztulniuk,
maguk a mennyeiek azonban ennél kiválóbb áldozatot követeltek. Krisztus ugyanis
nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem
magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk. Nem azért
lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben
idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe, hiszen akkor a világ kezdete óta
már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idők végén egyszer s
mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Amint az ember
számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen
része, úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye.
Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá
várnak.
„A halál az
ember földi zarándokútjának, a kegyelem és irgalom - amit Isten fölajánl neki,
hogy megvalósítsa földi életét az isteni terv szerint és hogy döntsön végső
sorsáról - idejének vége. "Egyetlen földi életünk végeztével" további földi életekre nem térünk vissza többé. "Az ember
számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg" (Zsid 9,27). A halál
után "reinkarnáció" nincs.” (KEK 1013)
„Az Egyház
buzdít minket, hogy készüljünk föl halálunk órájára ("A hirtelen és
készületlen haláltól, ments meg, Uram, minket" - imádkozzuk a
Mindenszentek litániájában); hogy kérjük Isten Anyját, imádkozzon értünk
"halálunk óráján" ("Üdvözlégy Mária" imádság); s hogy
bízzuk rá magunkat Szent Józsefre, a jó halál védőszentjére: "Minden
cselekedetedben és gondolatodban úgy kellene viselkedned, mintha azonnal
meghalnál. Ha jó volna a lelkiismereted, nem nagyon félnél a haláltól. Jobb
volna a bűnöktől óvakodni, mint a halál elől futni. Ha ma nem vagy készen,
hogyan leszel készen holnap?" "Áldott légy, Uram, a testi halálért,
mi testvérünkért, akitől élő ember el nem futhat. Akik halálos bűnben halnak
meg, jaj azoknak! És boldogok, akik magukat megadták a te szent akaratodnak, a
másik halál nem fog fájni azoknak."” (KEK 1014) Nem rég voltam egy
temetésen, ahol a pap azt mesélte, hogy az elhunyt az utolsó években mindig az
mondta Istennek: „Kész vagyok, Uram, amikor te akarod - kész vagyok!” Igen, ez
az ember fel volt készülve a halála órájára. Ez pedig a hátramaradt családtagok
számára is nagyon megnyugtató volt. Kövessük mi is az Egyház buzdítását, és
kezdjünk már most felkészülni a halálra, bár mennyire távolinak is tűnjék
számunkra, hogy felkészült szívvel találjon minket.
Feladat a mai napra:
Felírom, mit jelent számomra felkészülni a halálom órájára.