XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. augusztus 6., kedd

Augusztus 6.



2Kor 5,1-9                          (Meghalni Jézus Krisztusban)
Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul. Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle.

„Ahhoz, hogy föltámadjunk Krisztussal, előbb meg kell halni vele, "el kell hagyni ezt a testet, hogy hazajussunk az Úrhoz" (2Kor 5,8). Ebben az eltávozásban (vö. Fil 1,23), ami a halál, a lélek elválik a testtől. Újból egyesül testével a halottak föltámadásának napján.” (KEK 1005) Lehet, hogy az itt kifejezett igazság, sokszor olyan következményekkel jár, hogy leértékelik az ember testét. Szent Pál azonban nem azt mondja, hogy a test rossz vagy jelentéktelen, amikor a mai idézetben arról beszél, hogy a földi sátrunk leomlik és el kell hagynunk testünket. A test Isten ajándéka, földi életünk alkotása, az Isten temploma, ahogyan tegnap is hallottuk. Sőt hisszük, hogy bár el kell hagynunk testünket a hálál pillanatában, újból egyesülni fogunk vele, megdicsőült testünk lesz: „Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie.” (1 Kor 15,53) Pontosan hogyan néz ki és mit jelent, nem tudjuk elképzelni, azonban kiemeli a test jelentőségét. És ez a hitigazságának örömhíre: bármennyire tökéletlennek, hiányosnak érezzük is a testünket – bár Isten  tudja, hogy miért adta nekünk pont ezt a testet, amink van – Isten át fogja változtatni és tökéletesíteni testünket a föltámadás napján. 
Feladat a mai napra: Isten szemével szemlélem saját testemet és a 139-es zsoltár szavával hálát adok Istennek érte: „Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!”