Préd 12,1-7 (A HALÁL)
Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt
megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd:
nem tetszenek nekem; mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a
csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; amikor megremegnek a
ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak; amikor bezárják a külső kapukat, és
halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal
elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a
mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök
hajlékába tér - az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad
az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s
összetörik a kúton a kerék; és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az
éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta.
„"Az emberi
lét a halál színe előtt válik a legnagyobb talánnyá". A testi halál
bizonyos értelemben természetes, ám a hit szemében valójában a "bűn zsoldja"
(Róm 6,23; vö. Ter 2,17). Azok számára viszont, akik Krisztus
kegyelmében halnak meg, a halál részesedés az Úr halálában, hogy föltámadásában
is részesülhessenek (vö. Róm 6,3-9; Fil 3,10-11). (KEK 1006)
„A halál a földi
élet vége. Életünk csak bizonyos ideig tart, ez alatt változunk és öregszünk.
Halálunk, mint minden más földi élőlény esetében, az élet természetes vége. A
halálnak e ténye sürgető tényező életünkben: halandóságunk tudata arra
emlékeztethet, hogy életünk megvalósítására csak korlátozott idő áll
rendelkezésünkre: "Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban (...), mielőtt a
por visszatér a földbe, ahonnan jött, és az éltető lehelet Istenhez, aki
adta." (Préd 12,1.7)” (KEK 1007) Lehet, hogy azt gondoljuk, miért pont
most nyáron kell a hálál témájával foglalkozni, miért nem inkább Mindenszentek
idején, amikor jobban passzolna. Azonban az életnek ezt a valóságát nem tudjuk
kizárni életünkből, még nyáron sem, mert bármikor elérhet minket. Így engem is
elért két héttel ezelőtt: egy napon négy halálhírt kaptam különböző
személyekről, ahol meghált kedves családtag, ismerős. Ezért fontos, hogy mindig
tovább tudjuk adni a keresztény felfogást a halálról, és készen álljunk arra,
hogy válaszolni tudjunk mindenkinek, aki a bennünk lévő reménység okát kérdezi
tőlünk (vö. 1 Pét 3,15).
Feladat a mai napra:
Nyitott vagyok arra, hogy ha adódna egy beszélgetésben a halál témájáról
beszeljek és megpróbálom közvetíteni a keresztény szemléletet.