XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. augusztus 8., csütörtök

Augusztus 8.



Bölcs 2,1-5.12.17-24       (A halál a bűn következménye)
Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: „Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból. Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor. Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő. Idő múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elűznek, és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai. Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlődik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki. ... Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. ... Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát. Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut! Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből. Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét! Ítéljük gyalázatos halálra, mert - saját szava szerint - Isten oltalmában részesül!” Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket. Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni. Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.

„A halál a bűn következménye. Az Egyház Tanítóhivatala mint a Szentírás (vö. Ter 2,17; 3,3; 3,19; Bölcs 1,13; Róm 5,12; 6,23) és a Szenthagyomány állításainak hiteles magyarázója tanítja, hogy a halál az ember bűne miatt lépett a világba. Jóllehet az embernek halandó természete van, a Teremtő nem halálra szánta. Így a halál ellentmond Isten, a Teremtő tervének. Úgy vonult be a világba, mint a bűn következménye (vö. Bölcs 2,23-24). "A testi halált az ember nem ismerte volna meg, ha nem vétkezik", így tehát a halál az ember "utolsó ellensége" (1Kor 15,26), akit le kell győzni.” (KEK 1008)
„A halált Krisztus átalakította. Jézus, Isten Fia elszenvedte a halált is, mint az emberi lét velejáróját. De Ő halálfélelme ellenére (vö. Mk 14,33-34; Zsid 5,7-8) az Atyja akarata iránti teljes és szabad engedelmességben vállalta magára. Jézus engedelmessége a halál átkát áldássá változtatta (vö. Róm 5,19-21).” (KEK 1009) A mai imádságban szemléljük  Jézust, aki értünk a halát is elszenvedte, és hagyjuk, hogy szívünkből iránta való mély hálaadás fakadjon. Jézusra szintén igaz, amit a bölcsesség könyve mond, hogy ismerte Isten titkos szándékait. Tudta, hogy az Atya oltalmában részesül, és fel fog támadni. Tanuljuk tőle ezt az Atyába vetett bizalmat, még akkor is, ha halálfélelem ragad meg minket.
Feladat a mai napra: Gyakorolom a bizalmat. Ha félek, a zsoltár szavát mondom: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.” (Zsolt 118,17)