Jak 2,8-13 (A szabadság az értelemben és az akaratban gyökerező hatalom)
Természetesen,
ha megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd embertársadat,
mint saját magadat”, helyesen jártok el. De ha a személyek között különbséget
tesztek, bűnt követtek el, s a törvény, mint törvényszegőket, elmarasztal
benneteket. Aki minden törvényt megtart, egy ellen azonban vét, mindegyik ellen
vét. Mert aki azt mondja: „Ne törj házasságot!”, azt is mondta: „Ne ölj!” Ha
nem is törsz házasságot, de ölsz, törvényszegővé válsz. Úgy beszéljetek és úgy
cselekedjetek, mint akik fölött majd a szabadság törvénye szerint ítélkeznek. Mert
az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet
arat az ítélet fölött.
„A szabadság az
értelemben és az akaratban gyökerező hatalom: cselekedni vagy nem cselekedni,
ezt vagy azt tenni, megfontolt cselekedeteket önállóan végezni. A szabad
akaratnak köszönhetően minden egyes ember rendelkezik önmaga fölött. A
szabadság az emberben az igazságban és a jóságban való növekedés és érlelődés
ereje. A szabadság akkor éri el a tökéletességét, amikor Istenre, a mi
boldogságunkra irányul.” (KEK 1731)
„Amíg a szabadság véglegesen bele nem rögződik a maga legfőbb javába, aki
Isten, magában hordozza a választási lehetőséget a jó és rossz között, a
tökéletességben való növekedés vagy a megfogyatkozás és vétkezés lehetőségét. A
szabadság a sajátosan emberi cselekedetek jellemzője. Dicséret vagy dorgálás,
érdem vagy bűnösség forrása lesz.” (KEK
1732) „Minél inkább teszi a jót, annál szabadabbá válik az ember. Igaz
szabadság csak a jó és az igazságosság szolgálatában lehetséges. Az
engedetlenség és a rossz választása visszaélés a szabadsággal és a bűn
rabszolgaságába vezet.” (KEK 1733)
Feladat a mai napra: Megfontolom
cselekedeteimet. Megpróbálok ma irgalommal fordulni ahhoz, aki belőlem inkább
ellenszenvet vált ki.