XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. szeptember 12., csütörtök

Szeptember 12



ApCsel 4,16-22               (A szabadságot az emberi kapcsolatokban gyakoroljuk)

tanakodtak: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk. De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg őket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében.” Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban így válaszoltak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette az Istent a történtek miatt, hiszen az az ember, akivel ez a csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.
„A szabadságot az emberek közötti kapcsolatokban gyakoroljuk. Minden Isten képmására teremtett emberi személy természetes joga, hogy szabad és felelős személynek tekintsék. Mindenki köteles megadni mindenkinek ezt a tiszteletet. Az emberi személy méltóságától elválaszthatatlan a szabadság gyakorlásának joga, különösen erkölcsi és vallási téren. A közjó és közrend keretein belül ezt a jogot polgárilag is el kell ismerni és biztosítani kell.” (KEK 1738). A mai idézetben olyan jelenetet láthatunk, ahol ezt a szabadságot nem akarták megadni Péternek és Jánosnak. A főpapok meg akarták tiltani, hogy Jézus nevében beszéljenek, azaz lelkiismeretük szerint cselekedjenek. Péter nagyon jól fogalmazza meg a válaszát: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” Egy hihetetlen belső szabadságról tesz tanúságot a Szanhedrin előtt, arról a szabadságról, amit a Szentlélek megadott neki. A szabadság kényes pontja a történelemnek. Évezredek során hány millió emberrel szemben éltek vissza, és vonták meg tőlük emberi méltóságukat, szabadságukat. Nem is kell messze mennünk. Akár a kommunizmusban és Názi uralom alatt, de akár most a 21. században is a keresztény üldözésekben, naponta több millió emberrel szemben élnek vissza uralkodók, pártok, kormányok szabadságukkal. Az Európai Únióban is megfigyelhető, amint megpróbálják elnyomni, nevetségessé tenni, megalázni a keresztény szemléletet. A szabadságért mindig, így napjainkban is fontos küzdeni. Mi magunk legyünk az elsők, akik kényesen ügyelünk arra, hogy saját szabadságunk érdekében ne vonjuk meg másoktól a szabadságot, hanem inkább kiálljunk mások védelméért.
Feladat a mai napra: Megfigyelem, környezetemben hogyan bánunk egymással (munkahelyen, családban, az köztereken), s ha igazságtalanságot tapasztalok, igyekszem az áldozat segítségére lennem.