ApCsel 4,16-22 (A szabadságot az emberi kapcsolatokban gyakoroljuk)
tanakodtak: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel?
Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is
tagadhatjuk. De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt,
fenyegessük meg őket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a
nevében.” Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne
beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban így
válaszoltak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább
rátok hallgassunk, mint az Istenre? Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és
hallottunk.” Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon
bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki
dicsőítette az Istent a történtek miatt, hiszen az az ember, akivel ez a
csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.
„A szabadságot
az emberek közötti kapcsolatokban gyakoroljuk. Minden Isten képmására teremtett
emberi személy természetes joga, hogy szabad és felelős személynek tekintsék.
Mindenki köteles megadni mindenkinek ezt a tiszteletet. Az emberi személy
méltóságától elválaszthatatlan a szabadság gyakorlásának joga, különösen
erkölcsi és vallási téren. A közjó és közrend keretein belül ezt a jogot
polgárilag is el kell ismerni és biztosítani kell.” (KEK 1738). A mai idézetben olyan jelenetet láthatunk, ahol ezt a
szabadságot nem akarták megadni Péternek és Jánosnak. A főpapok meg akarták
tiltani, hogy Jézus nevében beszéljenek, azaz lelkiismeretük szerint
cselekedjenek. Péter nagyon jól fogalmazza meg a válaszát: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok
hallgassunk, mint az Istenre? Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és
hallottunk.” Egy hihetetlen belső szabadságról tesz tanúságot a Szanhedrin
előtt, arról a szabadságról, amit a Szentlélek megadott neki. A szabadság
kényes pontja a történelemnek. Évezredek során hány millió emberrel szemben
éltek vissza, és vonták meg tőlük emberi méltóságukat, szabadságukat. Nem is
kell messze mennünk. Akár a kommunizmusban és Názi uralom alatt, de akár most a
21. században is a keresztény üldözésekben, naponta több millió emberrel
szemben élnek vissza uralkodók, pártok, kormányok szabadságukkal. Az Európai Únióban
is megfigyelhető, amint megpróbálják elnyomni, nevetségessé tenni, megalázni a
keresztény szemléletet. A szabadságért mindig, így napjainkban is fontos
küzdeni. Mi magunk legyünk az elsők, akik kényesen ügyelünk arra, hogy saját
szabadságunk érdekében ne vonjuk meg másoktól a szabadságot, hanem inkább
kiálljunk mások védelméért.
Feladat a mai napra: Megfigyelem, környezetemben hogyan bánunk
egymással (munkahelyen, családban, az köztereken), s ha igazságtalanságot
tapasztalok, igyekszem az áldozat segítségére lennem.