XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. szeptember 15., vasárnap

Szeptember 15.



 Kiv 32, 7-11. 13-14; 1 Tim 1, 12-17; Lk 15, 1-32
Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: »Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.« Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: »Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!” Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.

A mai vasárnapon az olvasmányok szemünk elé tárják az ember szabadságát és Isten irgalmasságát. Isten az embert szabadnak teremtette. Azt akarja, hogy szabadon döntsön Isten útjai mellett, hiszen a II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint: „az ember csak szabadon fordulhat a jó felé, mely szabadságot kortársaink nagyra értékelik és lázasan keresik; méltán. De gyakran visszaélnek vele: úgy tekintik, mint kötetlenséget, hogy mindent megtehessenek, ami élvezetet okoz, még a rosszat is. Az igazi szabadság azonban az istenképiség nagy jele az emberben. Isten ugyanis az embert a saját döntésére akarta bízni, hogy a maga elhatározásából keresse Teremtőjét, és hozzá ragaszkodva, szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre. Az ember méltósága tehát megköveteli, hogy tudatos és szabad választás alapján cselekedjék, tudniillik személyként, belső indítás és irányítás, ne pedig belső vak ösztön vagy merő külső kényszer hatására. E méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva a szenvedélyek rabságából, a jó szabad választásával törekszik célja felé, az alkalmas eszközöket pedig hatékonyan és gondosan válogatja meg. Ezt az Istenre irányultságot a bűntől megsebzett emberi szabadság teljesen csak Isten segítő kegyelmével tudja megvalósítani.” (GAUDIUM ET SPES kezdetű lelkipásztori konstitúcióból az Egyházról a mai világban, 17) Isten végtelenül szereti az embert. Elfogadja szabad döntését, de mindent megtesz annak érdekében, hogy az örök üdvösségre vezesse őt. A mai evangélium példabeszédeiben láthatjuk, amint újra meg újra elindul, hogy megkeresse azt, ami elveszett. Mint a pásztor, aki megkeresi elveszett egyetlen bárányát, és ezért képes otthagyni a 99-et. Megkeresi, mert neki minden egyes ember számít, minden egyes embernek fontos helye van a világban és a mennyországban. Hiszen Isten nem azért teremtette az embert, hogy elvesszen, hanem hogy éljen, örökké éljen, és örökre az Istennel boldogító szeretet-közösségben éljen. Mindegyik példabeszédből kitűnik még egy lényeges dolog: Isten nem az elkövetett bűnöket vagy rossz döntéseket akarja számon kérni, hanem a megtérésünknek örül, ha újra Istenbe vetjük bizalmunkat, ha visszatérünk Hozzá! Bízzunk Isten irgalmában! Ne arra összpontosítsuk figyelmünket, hogy ne kövessünk el bűnt, hanem arra törekedjünk, hogy egész lényünkkel a szeretet útja mellett döntsünk. „Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1Jn 4,16 )
Feladat a mai napra: Mindennapi életemben a szeretet útján akarok járni.