Lk 10,25-37 (Az erkölcsiség forrásai: 1. a tárgy)
Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester
- szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Megkérdezte
tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Így válaszolt: „Szeresd
Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes
elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” „Helyesen feleltél. Tégy
így, és élni fogsz” - válaszolta neki. De az igazolni akarta magát, ezért
megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” Erre Jézus átvette a
szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották,
véresre verték, és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az
úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta,
de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta,
megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és
bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy
fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a
kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. -
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók
kezébe került?” „Aki irgalmas szívű volt iránta” - felelte. Jézus így
folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.”
A mai idézetben egy törvénytudó felteszi Jézusnak azt a kérdést: „Mit
tegyek?”, hasonló kérdések felmerülhetnek bennünk is mindig újra: Mit tegyek,
hogy jól cselekedjek? Mi egy jó tett? Mi egy rossz tett? Mitől jó és mitől
rossz egy cselekedet? A katolikus Egyház katekizmusa a következő számokban
magyarázza az emberi cselekedetek erkölcsiségét: „A szabadság az embert
erkölcsi alannyá teszi. Amikor az ember megfontoltan cselekszik, saját
cselekedeteinek atyja. Az emberi cselekedetek, azaz a lelkiismeret ítélete után
szabadon választott cselekedetek erkölcsileg minősíthetők. Jók vagy rosszak. (KEK 1749)
„Az emberi
cselekedetek erkölcsisége függ: 1: a választott tárgytól; 2: a kitűzött céltól
vagyis a szándéktól; 3: a cselekedet körülményeitől. A tárgy, a szándék és a
körülmények az emberi cselekedetek erkölcsiségének "forrásai",
alkotóelemei.” (KEK 1750)
„A választott
tárgy az a jó, amely felé az akarat megfontoltan törekszik. A tárgy az emberi
cselekedet anyaga. A választott tárgy erkölcsileg minősíti az akarás tettét
azáltal, hogy az értelem fölismeri és az igaz jóhoz mérten jónak vagy rossznak
ítéli. Az erkölcsiség objektív normái hirdetik a jónak és rossznak értelmes
rendjét, amiről a lelkiismeret tanúskodik.” (KEK 1751)
A párbeszéd
alapján kérdezhetjük magunkat, miért csak a szamariai tett jót a rászorult
embernek, hogy ő e három közül lett az
igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került? Ha egy megsebzett
embert segíteni magában véve egy jó tett, akkor a pap és a levita miért
tekintette rossznak ebben az adott helyzetben, amiért nem cselekedtek? A
szövegből nem derül ki, de sejteni lehet, hogy a cselekvésükben – vagy
pontosabban a nem cselekvésükben – befolyásolta őket a törvény tudás, hogy nem
akarták tisztátalanokká válni a félholt érintése által. Jézus azonban rámutat arra,
hogy a szeretet törvénye minden más (emberi) törvény fölött áll, és arra
kötelez bennünket, hogy mindenkivel jót tegyünk.
Feladat a mai napra: Kérem, hogy Jézus segítsen látni, ki a
felebarátom, aki a mai napon rászorult segítségemre.