XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. szeptember 16., hétfő

Szeptember 16.



Lk 10,25-37                       (Az erkölcsiség forrásai: 1. a tárgy)
Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” „Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz” - válaszolta neki. De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. - Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” „Aki irgalmas szívű volt iránta” - felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.”


A mai idézetben egy törvénytudó felteszi Jézusnak azt a kérdést: „Mit tegyek?”, hasonló kérdések felmerülhetnek bennünk is mindig újra: Mit tegyek, hogy jól cselekedjek? Mi egy jó tett? Mi egy rossz tett? Mitől jó és mitől rossz egy cselekedet? A katolikus Egyház katekizmusa a következő számokban magyarázza az emberi cselekedetek erkölcsiségét: „A szabadság az embert erkölcsi alannyá teszi. Amikor az ember megfontoltan cselekszik, saját cselekedeteinek atyja. Az emberi cselekedetek, azaz a lelkiismeret ítélete után szabadon választott cselekedetek erkölcsileg minősíthetők. Jók vagy rosszak. (KEK 1749)
„Az emberi cselekedetek erkölcsisége függ: 1: a választott tárgytól; 2: a kitűzött céltól vagyis a szándéktól; 3: a cselekedet körülményeitől. A tárgy, a szándék és a körülmények az emberi cselekedetek erkölcsiségének "forrásai", alkotóelemei.” (KEK 1750)
„A választott tárgy az a jó, amely felé az akarat megfontoltan törekszik. A tárgy az emberi cselekedet anyaga. A választott tárgy erkölcsileg minősíti az akarás tettét azáltal, hogy az értelem fölismeri és az igaz jóhoz mérten jónak vagy rossznak ítéli. Az erkölcsiség objektív normái hirdetik a jónak és rossznak értelmes rendjét, amiről a lelkiismeret tanúskodik.” (KEK 1751)
A párbeszéd alapján kérdezhetjük magunkat, miért csak a szamariai tett jót a rászorult embernek, hogy ő e három közül lett az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került? Ha egy megsebzett embert segíteni magában véve egy jó tett, akkor a pap és a levita miért tekintette rossznak ebben az adott helyzetben, amiért nem cselekedtek? A szövegből nem derül ki, de sejteni lehet, hogy a cselekvésükben – vagy pontosabban a nem cselekvésükben – befolyásolta őket a törvény tudás, hogy nem akarták tisztátalanokká válni a félholt érintése által. Jézus azonban rámutat arra, hogy a szeretet törvénye minden más (emberi) törvény fölött áll, és arra kötelez bennünket, hogy mindenkivel jót tegyünk.  
Feladat a mai napra: Kérem, hogy Jézus segítsen látni, ki a felebarátom, aki a mai napon rászorult segítségemre.