XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. szeptember 18., szerda

Szeptember 18.



Jn 19,4-16                          (3. a körülmények)
Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: „Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek.” Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: „Íme, az ember!” Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: „Keresztre vele, keresztre vele!” Pilátus ismét szabadkozott: „Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek.” De a zsidók nem tágítottak: „Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!” Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: „Honnan való vagy?” Jézus nem válaszolt neki. Pilátus kérdőre vonta: „Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?” Jézus csak ennyit mondott: „Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne.” Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetőztek: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!” E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. Húsvét előkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek, a királyotok!” De újra elkezdtek ordítani: „Halál rá! Halál rá, keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.

„A körülmények, beleértve a következményeket is, az erkölcsi cselekedet másodlagos összetevői. Növelik vagy csökkentik az emberi cselekedetek erkölcsi jóságát vagy rosszaságát (például az ellopott tárgy értéke). Súlyosbíthatják vagy enyhíthetik a cselekvő felelősségét (pl. halálfélelem hatása alatti cselekvésnél). A körülmények azonban önmagukban nem módosíthatják a cselekedetek erkölcsi minőségét; nem tehetik sem jóvá, sem jogossá az önmagában rossz cselekedetet.” (KEK 1753)
Ma szemlélhetjük a körülményeket és a következményeket, amelyek befolyásolták Pilátus döntését, cselekedeteit: ahogyan a hatalmas tömeg Jézus ellen felbujtott, ahogyan Pilátus félt elveszíteni a pozícióját, amiért a végen nem ítélte Jézust a saját meggyőződése, lelkiismeretese szerint: Én nem találom bűnösnek.” Bár a zsidók nagyon nagy nyomást gyakoroltak Pilátusra, mégsem kevésbe rossz cselekedet, azaz bűn, amit tett. Nem lehet másra átruházni a rossz cselekedet felelősségét, vízben megmosni a kezet, „A zsidók a hibásak”. Érdemes ma megfontolni, hogy mi az, ami a mindennapi életemben befolyásolj a cselekedeteimet.
Feladat a mai napra: Elhatározom, mit akarok ma tenni, és nem hagyom, hogy a körülmények, más emberek véleménye szándékomról lebeszéljenek.