ApCsel 4,36-5,10 (A jó és a rossz cselekedetek)
József, a ciprusi származású levita, eladta földjét,
az árát fogta, és az apostolok lába elé tette. Egy Ananiás nevű ember
feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét. Az árából felesége
tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett
oda az apostolok lába elé. Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogy
csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld
árának egy részét félretedd?” Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad
tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért
vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” E szavak
hallatára Ananiás összeesett és meghalt. … Mintegy három óra múlva felesége is
eljött, mit sem tudva a történtekről. Péter megkérdezte: „Mondd csak, valóban
ennyiért adtátok el a földet?” „Igen, annyiért” - válaszolta. Péter folytatta:
„Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét?”
… Az asszony azon nyomban a lábához rogyott és meghalt.
„Az erkölcsileg
jó cselekedet egyszerre föltételezi a tárgy, a cél és a körülmények jóságát. A
rossz cél akkor is megrontja a cselekvést, ha tárgya önmagában jó (például
azért imádkozni vagy böjtölni, hogy "lássák az emberek"). A
választott tárgy önmagában rosszá teheti az egész cselekedetet. Vannak konkrét
cselekvésmódok (például a paráznaság), melyek választása mindig téves, mert
választásuk magában foglalja az akarat rendetlenségét, azaz az erkölcsi
rosszat.” (KEK 1755)
„Tévedés tehát
az emberi cselekedetek erkölcsiségét csak a szándék vagy a keretüket képező
körülmények (környezet, társadalmi nyomás, kényszer vagy szükséghelyzet)
alapján megítélni. Vannak cselekedetek, amelyek önmaguk által és önmagukban, a
körülményektől és szándékoktól függetlenül mindig súlyosan rosszak tárgyuk
miatt; ilyenek a káromlás és a hamis eskü, az emberölés és a házasságtörés.
Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzon.” (KEK 1756)
A mai idézet
szemlélteti a katekizmus magyarázatát, nagyon drasztikusan leírja Ananiás és
Szafira cselekedetének következményét. Nem minden rossz cselekedet után hal meg
az ember, de az igaz, hogy mindig meghal bennünk
valami, ha a rosszat tesszük. A tárgya önmagában jó volt: eladni földjüket, az árát
az apostoloknak adni. Azáltal lett rossz a tettük, hogy az árból egy részt
maguknak akartak megtartani anélkül, hogy megbeszélték volna az apostolokkal. Nem
voltak őszinték, eltitkolták az igazságot, sőt Péter apostol kérdésére Szafira
még hazudott is.
Feladat a mai napra: Ma arra figyelek, hogy mindig az
őszinteség kísérje cselekedeteimet, és nem próbálok eltitkolni más szándékomat.