XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. szeptember 21., szombat

Szeptember 21.



Ter 4,1-7                             (A szenvedélyek és az erkölcsi élet)
Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: „Isten segítségével embert hoztam a világra.” Aztán újra szült: Ábelt, a testvérét. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves. Bizonyos idő elteltével történt, hogy Kain a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak. Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára, Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett és lehorgasztotta fejét. Az Úr szólt Kainhoz: „Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed? Nemde, ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!«

„A szenvedélyek önmagukban erkölcsileg közömbösek: sem jók, sem rosszak. Erkölcsileg csak annyiban minősíthetők, amilyen mértékben ténylegesen az értelemtől és az akarattól függenek. A szenvedélyeket szándékosnak mondjuk, "vagy azért, mert az akarat parancsolja, vagy azért, mert az akarat nem akadályozza meg őket" (Aquinói Szent Tamás). Az erkölcsi vagy emberi jó tökéletességének sajátsága, hogy a szenvedélyeket az értelem szabályozza (vö. Aquinói Szent Tamás).“ (KEK 1767) „Nem a nagy érzelmek határozzák meg a személyek erkölcsiségét és életszentségét; kimeríthetetlen a képek és érzések tárháza, ahogyan az erkölcsi élet kifejeződhet. A szenvedélyek erkölcsileg jók, ha egy jó cselekedet létrejöttéhez járulnak hozzá, ellenkező esetben rosszak. A jóakarat a jóság és a boldogság felé tereli az érzelmi hullámzásokat, amelyeket vállal; a rosszakarat enged a rendezetlen szenvedélyeknek, sőt azokat a végletekig hevíti. Az indulatok és érzelmek fölemelhetők az erényekbe, vagy lealjasíthatók a víciumokba.” (KEK 1768)
„A keresztény életben maga a Szentlélek viszi végbe művét azáltal, hogy az egész személyt mozgatja, fájdalmaival, félelmeivel, szomorúságaival együtt, amint ez az Úr haláltusájában és szenvedésében látható. Az emberi érzelmek Krisztusban elnyerhetik beteljesedésüket a szeretetben és az isteni boldogságban.” (KEK 1769)
A mai idézetben hallunk Káin érzelmeiről és arról, hogyan figyelmezteti Isten, hogy uralkodjon rajta. Tanulságos számunkra ez az idézet, mert megmutatja, hogyan kell bánunk érzéseinkkel. Mindig fontos utánanézni, miért érzem most ezt vagy azt, mi volt annak az oka. Azaz megkérdezhetjük, miért és kire haragszik Káin? Testvérére, Ábelre? Vagy inkább Istenre? Istennek a viselkedését, hogy nem tekintett rá, úgy értelmezte,  hogy többre becsülte testvérét, és kevésbe szerette őt. Úgy érezte, hogy Isten igazságtalanul bánik vele. De vajon Isten szeretete különbséget tesz? Vajon nem emberi gondolkodás ez, hogy Isten szeretetét megszerezhetjük azzal, mit adunk vagy felajánlunk neki? Ha többet adunk, jobban fog szeretni minket? Isten a párbeszédet kínálja fel Káinnak mint kiutat az érzeleméből, a haragjából. Isten minket is meghív arra, hogy beszéljünk vele érzéseinkről, hogy vele együtt meglássuk annak az okát.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, milyen érzelmek vannak bennem és hogyan bánok velük. Elkerülöm, hogy rossz cselekedetek létrejöttéhez járuljanak hozzá, inkább arra törekedem, hogy jó cselekedetekre vezessenek engem.