XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. szeptember 22., vasárnap

Szeptember 22.



- A Hit Éve: Élet Krisztusban Az erkölcsi lelkiismeret -

Ám 8, 4-7; 1 Tim 2, 1-8; Lk 16, 1-13

,,Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.« Az intéző így gondolkodott magában: »Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. «Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: »Mennyivel tartozol uramnak?« Azt felelte: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.« Aztán megkérdezett egy másikat: »Te mennyivel tartozol?« »Száz véka búzával« – hangzott a válasz. »Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.« Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.''

A mai evangéliumi részlet középpontjában az az alapgondolat áll, hogy amíg rendelkezésünkre állnak a földi javak, azok felhasználásával kell érdemeket szerezni az örök életre. Ez a világosság fiainak az okossága. Ha látjuk, hogy a világ, fiai mennyire igyekeznek földi jövőjüket biztosítani, meg nem engedett módon is, annál inkább kell nekünk Isten akarata szerint felhasználni az időt, és javainkat a szeretet gyakorlására fordítani. Az eheti témánk, a katekizmusnak az erkölcsi lelkiismeretről szóló tanítása, segíthet új fényben megvilágítani ezt az igerészt. A Katekizmus azt tanítja, hogy "az ember lelkiismerete mélyén egy olyan törvényt fedez föl, amelyet nem ő ad önmagának, hanem engedelmességgel tartozik iránta, s e törvény hangja -- mely mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót, és kerülje a rosszat -- a kellő pillanatban fölhangzik szívében (...). Isten ugyanis törvényt írt az emberi szívbe (...). A lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensőjében." (KEK 1776). A személy szívében élő erkölcsi lelkiismeret az embernek a kellő pillanatban parancsolja, hogy tegye a jót és kerülje a rosszat. Megítéli a konkrét választásokat is, jóváhagyván a jókat és elítélvén a rosszakat. A lelkiismeret tanúsítja az igazság tekintélyét, hivatkozva a legfőbb Jóra, akinek vonzását érzi az emberi személy, és elfogadja parancsait. Amikor az erkölcsi lelkiismeretre hallgat, az okos ember hallhatja Istent, aki szól hozzá. (KEK 1777). Az intézőben igazából ezt az okos embert láthatjuk, aki meghallotta szívében a jóra való intést, és valóra váltotta. Ez a példabeszéd képletesen elénk tárja hogyan működik a lelkiismeretünk. A rossz cselekedet kiváltja belőlünk, hogy a szívünk bevádol minket, és a lelkiismeret kérdőre von, számot kell adnunk saját magunk és az Isten előtt arról, amit cselekszünk. El kell gondolkoznunk azon, hogyan tehetünk jót, hogyan javíthatunk a helyzeten, mint ez az intéző is. És bár cselekedetének motivációja az, hogy az adósság elengedésével barátokat szerezzen magának, akik majd befogadják, ha komolyra fordulna a helyzet, mégis ura adósai vannak az a fókuszban. Azon gondolkodik el, hogyan tehet velük jót. És ura végül megdicséri cselekedete miatt, mert okosan járt el (a jó cselekedet jó lelkiismerettel jár).
Feladat a mai napra: Tudatosan odafigyelek arra, hogy lelkiismeretem mit mond. Igyekszem jót tenni azokkal, akik a környezetemben élnek.