XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. szeptember 24., kedd

Szeptember 24.



Lk 16,14-18                       (A lelkiismeret ítélete)

Hallották ezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták érte. De ő kijelentette: „Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében nagy érték, az az Isten előtt megvetést érdemel. A törvény és próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül. Hamarabb ér véget ég és föld, mint hogy egyetlen vessző is elvesszen a törvényből. Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör, és az is házasságot tör, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el.

„Annyira mindenkinek jelen kell lennie önmaga számára, hogy meghallja és kövesse lelkiismerete hangját. A bensőség ezen igénye azért is fontos, mert az élet gyakran hozza a veszedelmet, hogy eltávolodunk minden reflexiótól, vizsgálódástól és önmagunkba téréstől: "Térj vissza a lelkiismeretedhez, őt kérdezd. (...) Térjetek tehát magatokba testvérek, és bármit tesztek, vegyétek figyelembe a tanú Istent.” (Szent Ágoston). (KEK 1779). A mai perikópa a vasárnapi evangélium folytatása. Jézus példabeszédét a hűtlen intézőről a kapzsi farizeusok is hallották, és kigúnyolták érte. Értették, hogy Jézus igazából nekik beszél. Jézus jól látta a szívüket, és ezért vádolja őket, mert tetteik motivációja a kapzsiság, az önzés. Ráadásul nem hajlandók magukba tekinteni, és bűnbánatot tartani, hanem Jézusra haragszanak, mert tükröt tart eléjük. A vége pedig, hogy annyira megharagszanak Jézusra, hogy inkább az ő halálát okozzák, minthogy felhasználják a lehetőséget arra, hogy magukba tekintsenek és megtérjenek. Mennyire fontos az őszinte önvizsgálat. Aki azt gondolja magáról, hogy mindig mindenkivel csak jót cselekszik, és a többi ember a rossz és hibás mindenért, annak most felkiáltó jel kell, hogy megjelenjen lelki szemei előtt. A többi ember „rosszasága” tükör, amibe belenézünk és igazából nem őket, hanem önmagunkat látjuk. A tükör pedig lelkünk üdvösségét szolgálja, hiszen alázatra és igazi bűnbánatra segít minket, és végeredményben, abban hogy megtapasztalhassuk az Úristen irgalmát és osztozhassunk örömében, aki minden megtérő bűnösért örömünnepet ül.

Feladat a mai napra: Alkalmat keresek arra, hogy alaposan magamba tekintsek. Ki az, aki környezetemben szemet szúr nekem viselkedésével? Most arra használom, hogy ahelyett hogy rajta bosszankodnék, átgondolom, miként tart nekem tükröt, mi az, amit magamban nem tudok elfogadni, nem akarok látni, ahol jobb akarnék lenni, mint amilyen igazából vagyok. És engedem, hogy szívem igaz bűnbánatra fakadjon, kérem Isten irgalmát.