Lk 2,41-52 (A lelkiismeret formálása)
Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét
ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás
szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban
Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna. Abban a hitben, hogy az
úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök
között. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. Három
nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és
kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és
feleletein. Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem,
miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” Ezt felelte:
„De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám
ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement
Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus
meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek
előtt.
A lelkiismeretnek biztosnak, az erkölcsi ítéletnek pedig világosnak kell
lennie. A helyesen formált lelkiismeret igaz és igazmondó. Ítéleteit az
értelmet követve hozza meg, összhangban a Teremtő bölcsessége által akart igaz
jóval. A lelkiismeret nevelése nélkülözhetetlen az emberek számára, akik
negatív befolyásoknak vannak alávetve és a bűn megkísérti őket, hogy saját
ítéletüket előnyben részesítsék és a tekintéllyel bíró tanításokat
visszautasítsák. (KEK 1783). A
lelkiismeret nevelése az egész emberi élet feladata. Az első évektől, kicsi
gyermekkortól kezdve ébresztgeti az erkölcsi lelkiismeret által hordozott belső
törvény megismerését és gyakorlatát. Az okos nevelés erényre tanít; az emberi
gyöngeségből és bűnökből fakadó a félelemtől, vak önszeretettől
("egoizmustól"), a gőgtől, a keserű bűntudattól és az önelégültségtől
megőriz vagy kigyógyít belőlük. A lelkiismeret nevelése szabadságot ad és
meghozza a szív békéjét. (KEK 1784). A
lelkiismeret nevelésének folyamatában Isten igéje világítja meg utunkat, amit
hitben és imádságban kell magunkévá tennünk és gyakorlattá váltanunk. Az Úr
keresztjére tekintve vizsgálnunk is kell lelkiismeretünket. A Szentlélek
ajándékai serkentenek, mások tanúságtétele és tanácsai segítenek, az Egyház
hivatalos tanítása pedig irányít bennünket. (KEK 1785). A mai idézetben láthatjuk, hogy Jézusnak is formálnia kellett a
lelkiismeretet. Életére tekintve azt láthatjuk, hogy abszolút igaz
lelkiismerete volt. De ez nem azt jelenti, hogy már így született volna. Ő
tudta, hogy neki a Mennyei Atya dolgaiban kellett lennie, de ifjú fejével nem
érzékelte, hogy szüleit megbántja azáltal, hogy velük nem egyeztetette tervét,
és nagy bánatot okozott nekik. Nem tudjuk, hogy útközben megbeszélték-e a
dolgot vagy sem. Mária sokat tanult Jézustól, de Jézus is sokat tanult Máriától.
Ez az eset őt is biztosan elgondolkoztatta, és valószínűleg megfogadta, hogy
nem akar fölösleges bánatot okozni édesanyjának önfejűségből. Még ha nem is
készakarva akarta megbántani szüleit, finom lelkiismerete segített neki abban,
hogy érzékelje az önfejűség fájdalmát. Tudjuk, hogy Jézus sok időt töltött az
imádságban. Az imádság csöndje, az Istennel folytatott párbeszéd a lelkiismeret
formálásának legjobb helye. Jézus elénk éli hogyan gyarapodhatunk kedvességben
Isten és az emberek előtt. Isten igéje, az Atyával való mély beszélgetések
segítettek neki leginkább abban, hogy dönteni tudjon a szeretet mellett, és gyarapodni
bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek előtt.
Feladat a mai napra: Engedem, hogy ma a családtagjaim érzékenysége
formálja lelkiismeretemet.