1Kor 8,1-13 (A lelkiismeret szerinti választás)
A bálványoknak feláldozott húsra vonatkozólag
tudjuk, hogy mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk. A tudás azonban
felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít. Aki tetszeleg tudásában, még
nem értette meg, mi a helyes ismeret. Aki azonban szereti az Istent, azt az
Isten is a magáénak tudja. Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti,
tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van. Igaz, beszélnek
istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, nekünk mégis egy
az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az
Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. De
nincs mindenkiben tudás. Némelyek ugyanis a bálványokhoz vannak szokva, s még
most is úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, és mivel lelkiismeretük
téves, beszennyeződik. Az étel ugyanis nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Ha nem
eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk. Arra azonban
ügyeljetek, hogy szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok. Ha
tehát valaki a bálványtemplom asztalánál látja azt, akiben megvan a tudás,
mivel lelkiismerete téves, nemde felbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék? Így
tudásoddal tönkreteszed aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt. Ezért ha
testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus
ellen vétkezel. Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem
eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
Erkölcsi döntés előtt álló lelkiismeret tud az értelemmel és az isteni
törvénnyel összhangban lévő helyes ítéletet hozni, vagy ellenkezőleg, hozhat
ezektől eltávolító, téves ítéletet. (KEK 1786) Az ember néha kerül olyan körülmények közé, amelyek
bizonytalanná teszik az erkölcsi ítéletet és megnehezítik a döntést. Ám az
embernek mindig azt kell keresnie, ami helyes és jó, és föl kell ismernie
Istennek az isteni törvényekben kifejezett akaratát. (KEK 1787)
Ennek
érdekében az ember az okosság erényével, okos személyek tanácsaival s a
Szentléleknek és az ő ajándékainak segítségével próbálja értelmezni a
tapasztalt tényeket és az idők jeleit. (KEK 1788)
- Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzék.
- Az aranyszabály: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük" (Mt 7,12)
- A szeretet mindig tiszteletben tartja a felebarátot és annak lelkiismeretét: "Ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel" (1Kor 8,12). Jobb, ha nem teszel olyat, "ami miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog" (Róm 14,21).
Azonban pont ez az
utóbbi szabály sok nehézséget okozhat nekünk, hiszen kinek az aggályos
lelkiismeretét kell figyelemben tartanunk? Nézzünk bele a mai idézetbe. Pál a Korinthusiakat
arra figyelmezteti, hogy tartsák figyelembe az aggályosak lelkiismeretét,
amikor a nekik felkínált bálványhúsból esznek. Itt ugyanis arról van szó, hogy
voltak belsőleg szabad, hitükben megszilárdult hívek, többnyire zsidó
keresztények, akik számára egyértelmű volt, hogy a bálványhús nem szennyezi be
őket, hiszen ők nem hisznek bálványokban. De voltak a közösségben a
pogányságból megtértek is, akik előtte még a bálványokban hittek. Számukra bűn
volt bálványhúst enni, és megbotránkoztak azon, ha mások, a közösség „erős”
hívei ettek belőle. Pál fontosnak tartja, hogy tekintettel kell lennünk a
gyengébbek iránt, és viselkedésünkkel is megerősíteni őket hitükben. Azonban
igaz, hogy vannak környezetünkben aggályos emberek, akik mindenért
aggályoskodnak. És ha mindenben tekintettel vagyunk irántuk, akkor nagyon
erősen megkorlátoznak minket saját belső szabadságunkban, akár meg is
béníthatnak belső kibontakozásunkban, hivatásunk megélésében. Itt felmerülhet a
kérdés, hogy vajon mit csináljunk ilyen helyzetben? Nagyon fontos, hogy az
imádság csöndjében Isten előtt alaposan megvizsgáljuk a helyzetet, és a
lelkiismeretünket. Gondoljuk át, mit jelent a másikat jól szeretni, és mi a
kötelességünk Isten előtt. Ha nem vagyunk biztosak, kérdezzük meg lelki
vezetőnket, kérjünk segítséget, hogy jól lássuk a helyzetet, és nyugodt
lelkiismerettel tudjunk dönteni, és akár felvállalni azt is, hogy határt
szabunk a másiknak. „Se zsidót, se
pogányt, se az Isten egyházát ne botránkoztassátok meg, mint ahogy én is
mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami
másoknak van javára, hogy üdvözüljenek.” (1Kor 10,32-33)
Feladat a mai napra: A szeretet egységét keresem ma azokkal, akik
körülvesznek, és értük felvállalom, hogy inkább lemondok saját
elképzeléseimről, ha őket ezzel szolgálni tudom.