XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. szeptember 27., péntek

Szeptember 27.



1Kor 8,1-13                       (A lelkiismeret szerinti választás)

A bálványoknak feláldozott húsra vonatkozólag tudjuk, hogy mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk. A tudás azonban felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít. Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret. Aki azonban szereti az Istent, azt az Isten is a magáénak tudja. Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van. Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. De nincs mindenkiben tudás. Némelyek ugyanis a bálványokhoz vannak szokva, s még most is úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, és mivel lelkiismeretük téves, beszennyeződik. Az étel ugyanis nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk. Arra azonban ügyeljetek, hogy szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok. Ha tehát valaki a bálványtemplom asztalánál látja azt, akiben megvan a tudás, mivel lelkiismerete téves, nemde felbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék? Így tudásoddal tönkreteszed aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt. Ezért ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.

Erkölcsi döntés előtt álló lelkiismeret tud az értelemmel és az isteni törvénnyel összhangban lévő helyes ítéletet hozni, vagy ellenkezőleg, hozhat ezektől eltávolító, téves ítéletet. (KEK 1786) Az ember néha kerül olyan körülmények közé, amelyek bizonytalanná teszik az erkölcsi ítéletet és megnehezítik a döntést. Ám az embernek mindig azt kell keresnie, ami helyes és jó, és föl kell ismernie Istennek az isteni törvényekben kifejezett akaratát. (KEK 1787) Ennek érdekében az ember az okosság erényével, okos személyek tanácsaival s a Szentléleknek és az ő ajándékainak segítségével próbálja értelmezni a tapasztalt tényeket és az idők jeleit. (KEK 1788)
(KEK 1789) Néhány szabályt minden esetben alkalmazni kell:
  • Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzék.
  • Az aranyszabály: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük" (Mt 7,12)
  • A szeretet mindig tiszteletben tartja a felebarátot és annak lelkiismeretét: "Ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel" (1Kor 8,12). Jobb, ha nem teszel olyat, "ami miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog" (Róm 14,21).
Azonban pont ez az utóbbi szabály sok nehézséget okozhat nekünk, hiszen kinek az aggályos lelkiismeretét kell figyelemben tartanunk? Nézzünk bele a mai idézetbe. Pál a Korinthusiakat arra figyelmezteti, hogy tartsák figyelembe az aggályosak lelkiismeretét, amikor a nekik felkínált bálványhúsból esznek. Itt ugyanis arról van szó, hogy voltak belsőleg szabad, hitükben megszilárdult hívek, többnyire zsidó keresztények, akik számára egyértelmű volt, hogy a bálványhús nem szennyezi be őket, hiszen ők nem hisznek bálványokban. De voltak a közösségben a pogányságból megtértek is, akik előtte még a bálványokban hittek. Számukra bűn volt bálványhúst enni, és megbotránkoztak azon, ha mások, a közösség „erős” hívei ettek belőle. Pál fontosnak tartja, hogy tekintettel kell lennünk a gyengébbek iránt, és viselkedésünkkel is megerősíteni őket hitükben. Azonban igaz, hogy vannak környezetünkben aggályos emberek, akik mindenért aggályoskodnak. És ha mindenben tekintettel vagyunk irántuk, akkor nagyon erősen megkorlátoznak minket saját belső szabadságunkban, akár meg is béníthatnak belső kibontakozásunkban, hivatásunk megélésében. Itt felmerülhet a kérdés, hogy vajon mit csináljunk ilyen helyzetben? Nagyon fontos, hogy az imádság csöndjében Isten előtt alaposan megvizsgáljuk a helyzetet, és a lelkiismeretünket. Gondoljuk át, mit jelent a másikat jól szeretni, és mi a kötelességünk Isten előtt. Ha nem vagyunk biztosak, kérdezzük meg lelki vezetőnket, kérjünk segítséget, hogy jól lássuk a helyzetet, és nyugodt lelkiismerettel tudjunk dönteni, és akár felvállalni azt is, hogy határt szabunk a másiknak. „Se zsidót, se pogányt, se az Isten egyházát ne botránkoztassátok meg, mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek.” (1Kor 10,32-33)
 
Feladat a mai napra: A szeretet egységét keresem ma azokkal, akik körülvesznek, és értük felvállalom, hogy inkább lemondok saját elképzeléseimről, ha őket ezzel szolgálni tudom.