Mt 25,14-30 (A keresztény boldogság)
Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe
készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot
adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége
szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele
kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik
kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette
urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást
tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot:
Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. - Jól van, te
hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat
bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, s így
szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. - Jól van, te
hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be
urad örömébe! Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt:
Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz,
ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt
van, ami a tiéd. - Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy
ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda
kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam
volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz
talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki;
akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát
pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Az Újszövetségi Szentírás több kifejezést is használ annak a boldogságnak
jelölésére, melyre Isten az embert meghívta: Isten országának eljövetele;
Isten látása: "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az
Istent" (Mt 5,8) ; belépés az Úr örömébe, belépés
Isten nyugalmába: "Ott majd pihenünk és látunk; látni fogunk és
szeretünk, szeretni fogunk és dicsérünk. Íme, ez lesz majd végül, szünet
nélkül. És miféle más célunk lehet, hacsak nem az, hogy eljussunk abba az
országba, melynek soha nem lesz vége?" (Szent Ágoston) (KEK 1720) Isten ugyanis
azért helyezett el minket a világban, hogy Őt megismerjük, szolgáljuk,
szeressük, és így eljussunk a Paradicsomba. A boldogság az isteni természet (2Pt 1,4) és az örök élet részeseivé tesz bennünket.
Ezáltal az ember belép Krisztus dicsőségébe és a szentháromságos élet
élvezetébe. (KEK 1721) Jézus ezt
különféle példabeszédekkel szemléltette hallgatóival, mint pl. mai idézetünk a
talentumokról. Nagyon kisarkítva mutat rá az igazi boldogságra, amit az ember
akkor lelhet meg, ha Istennek él, neki szolgál, és beveti minden tehetségét
szolgálatába. Aki elássa tehetségeit, aki gőgös szívvel azt hajtogatja, hogy
túl kicsi a feladathoz, és fél a büntetéstől, az valóban azt vonja magára: Nem
azért, mert az Úr gonosz lenne vele szemben, hanem mert nem tudott kilépni
bizalmatlanságából. A példabeszédben láthatjuk, hogy a boldogság elnyeréséhez
némi bátorság, pozitív beállítottság, a jóban vetett hit és remény szükséges.
Olyan ez, mint vakon a mély vízbe ugrás. De a példabeszéd világosan rámutat
arra, aki mer az nyer! Az megláthatja az Istent, és beléphet örömébe, színe
látásának örökké tartó boldogságába.
Feladat a mai napra: Egy ritkábban használt tehetségemet
akarom ma különösképpen bevetni Isten nagyobb dicsőségére.