XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. október 2., szerda

Október 2.



Mt 20,1-16                         (2. az igazságosság)
„A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. ... Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak - mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. Barátom - felelte egyiküknek -, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók.”

„Az igazságosság erkölcsi erény, mely erőssé és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy megadja Istennek és a felebarátnak, amivel tartozik nekik. Az Isten iránti igazságosság neve a "vallásosság erénye". Az emberek iránti igazságosság készségessé tesz mindenki jogainak tiszteletben tartására, és segít az emberi kapcsolatok terén olyan összhang megteremtésében, mely előmozdítja a méltányosságot a személyek és a közjó irányában. A Szentírásban gyakran említett igaz embert gondolatainak állandó igazsága és a felebaráttal szemben tanúsított egyenes magatartása jellemzi. "Ne vedd tekintetbe a szegény személyét, és ne tiszteld a hatalmas arcát. Igazságosan ítélj felebarátodnak." (Lev 19,15) "Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. Gondoljátok meg, nektek is van Uratok a mennyben" (Kol 4,1)” (KEK 1807)
A mai idézetben szemlélhetjük Isten igazságos magatartását. Talán mi is néha hasonlóan érezzük magunkat azokhoz a munkásokhoz, akik először mentek dolgozni a szőlőbe, hogy Isten igazságtalanul bánik velünk. Így gondoljuk, mert mások a mi elképzeléseink, mint az Istené arról, hogy mit jelent, megadni mindenkinek a magáét, azt, ami neki jár. Az első munkások számára az igazságos jutalom az lett volna, ha ők többet kaptak volna, mert többet dolgoztak. A szőlősgazda pedig igazságosan bánt velük, mert megadta nekik azt, amit ígért. Az utolsó munkásokkal is igazságos volt, mert nekik is megadta, ami nekik járt. Tudta ugyanis, hogy nem saját hibájuk vagy lustaságuk miatt nem dolgoztak, ezért kaptak ők is egy dénárt. Óvakodnunk kell attól, hogy ne mi szabjuk meg, hogy Istennek mit kell adnia az övéből, inkább hallgatnunk kell rá, és megértenünk, mit jelent Isten módján gyakorolni az igazságosság erkölcsi erényét.
Feladat a mai napra: Elgondolkozom, hogyan kell segíteni azokat, akikkel a mai napon találkozom, mi az, ami őket megillet? (Pl. egy szellemi fogyatékos gyereknek másképpen kell segítséget nyújtani, mit egy kimagaslóan tehetségesnek, hogy mindkettőhöz egyformán igazságosak legyünk.)