Mt 20,1-16 (2. az igazságosság)
„A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora
reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. Miután napi egy dénárban
megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. ... Amikor beesteledett,
így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki
bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra
tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek,
azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor
átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. Ezek az utolsók csak egy órát
dolgoztak - mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a
nap terhét és hevét. Barátom - felelte egyiküknek -, nem követek el veled
szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a
tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem a
sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? Így lesznek
az utolsók elsők, az elsők meg utolsók.”
„Az igazságosság
erkölcsi erény, mely erőssé és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy
megadja Istennek és a felebarátnak, amivel tartozik nekik. Az Isten iránti
igazságosság neve a "vallásosság erénye". Az emberek iránti
igazságosság készségessé tesz mindenki jogainak tiszteletben tartására, és
segít az emberi kapcsolatok terén olyan összhang megteremtésében, mely
előmozdítja a méltányosságot a személyek és a közjó irányában. A Szentírásban
gyakran említett igaz embert gondolatainak állandó igazsága és a felebaráttal
szemben tanúsított egyenes magatartása jellemzi. "Ne vedd tekintetbe a
szegény személyét, és ne tiszteld a hatalmas arcát. Igazságosan ítélj
felebarátodnak." (Lev 19,15) "Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami
jogos és méltányos. Gondoljátok meg, nektek is van Uratok a mennyben" (Kol
4,1)” (KEK 1807)
A mai idézetben
szemlélhetjük Isten igazságos magatartását. Talán mi is néha hasonlóan érezzük
magunkat azokhoz a munkásokhoz, akik először mentek dolgozni a szőlőbe, hogy
Isten igazságtalanul bánik velünk. Így gondoljuk, mert mások a mi elképzeléseink,
mint az Istené arról, hogy mit jelent, megadni mindenkinek a magáét, azt, ami
neki jár. Az első munkások számára az igazságos jutalom az lett volna, ha ők
többet kaptak volna, mert többet dolgoztak. A szőlősgazda pedig igazságosan
bánt velük, mert megadta nekik azt, amit ígért. Az utolsó munkásokkal is
igazságos volt, mert nekik is megadta, ami nekik járt. Tudta ugyanis, hogy nem
saját hibájuk vagy lustaságuk miatt nem dolgoztak, ezért kaptak ők is egy
dénárt. Óvakodnunk kell attól, hogy ne mi szabjuk meg, hogy Istennek mit kell
adnia az övéből, inkább hallgatnunk kell rá, és megértenünk, mit jelent Isten
módján gyakorolni az igazságosság erkölcsi erényét.
Feladat a mai napra: Elgondolkozom, hogyan kell segíteni
azokat, akikkel a mai napon találkozom, mi az, ami őket megillet? (Pl. egy
szellemi fogyatékos gyereknek másképpen kell segítséget nyújtani, mit egy kimagaslóan
tehetségesnek, hogy mindkettőhöz egyformán igazságosak legyünk.)