1Sám 15,1.3.9.17-19.22 (A
tekintély nem önmagából meríti erkölcsi legitimitását)
Sámuel
így szólt Saulhoz: „Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává!
Hallgass hát az Úr szavára! Menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és
mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt,
gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!” Ám Agagot
megkímélte Saul és a nép, és ugyanígy a kecskék-juhok és a marhák javát is, a
legszebb hízott állatokat, s mind, ami csak értékes holmi akadt: nem töltötte
be rajtuk az átkot. ... Erre Sámuel így beszélt: „Nemde Izrael
törzseinek feje lettél, pedig a magad szemében is kicsinek látszottál? Téged
kent föl az Úr Izrael királyává. S most az Úr meghagyta neked, hogy vonulj ki,
és megparancsolta: Menj és töltsd be az átkot azon a semmirekellőn, Amaleken,
és harcolj ellene, míg meg nem semmisíted. Miért nem engedelmeskedtél az Úrnak?
Miért estél neki a zsákmánynak, s miért tettél olyat, ami az Úr szemében
visszatetsző? ... Vajon éppúgy tetszését leli az Úr az égőáldozatban és a véres
áldozatban, mint az Úr parancsa iránti engedelmességben? Igen, az engedelmesség
többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál.”
„Amíg a tekintély az
Isten által meghatározott rendhez tartozik, "a politikai rendszer
megválasztását és a vezetők kijelölését a polgárok szabad akaratára kell
hagyni". (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 74.)” A politikai rendszerek
különbözősége erkölcsileg megengedhető, csak szolgálják a rájuk bízott közösség
törvényes javát. Azon rendszerek, melyeknek természete szemben áll a
természettörvénnyel, a közrenddel és az emberi személy alapvető jogaival, nem
valósíthatják meg azon nemzetek közjavát, melyekre ráerőszakolták magukat.”
(KEK1901) „A tekintély nem önmagából meríti erkölcsi legitimitását. Nem
viselkedhet tirranus módon, hanem a közjóért kell fáradoznia "mint
erkölcsi erőnek, mely elsősorban a szabadságra és a vállalt kötelezettségek és
feladatok tudatára támaszkodik". (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 74.) "Az emberi törvény annyiban törvény jellegű, amennyiben a józan
értelem szerinti: s ezáltal nyilvánvaló, hogy az örök Törvényből ered.
Amennyiben pedig eltér az értelemtől, gonosz törvény: s már nem törvény
jellegű, hanem inkább az erőszak egyik formája." (Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae)“ (KEK1902)
„A tekintélyt csak akkor
gyakorolják törvényesen, ha az adott közösség közjavát keresik és annak
elérésére erkölcsileg megengedett eszközöket használnak. Ha megtörténnék, hogy
a vezetők igazságtalan törvényeket vagy az erkölcsi renddel ellenkező rendeleteket
hoznak, az ilyen parancsok nem kötelezhetik a lelkiismeretet. "Ekkor maga
a tekintély teljesen összeomlik, és ocsmány jogtalanság következik" (XXIII. János pápa: Pacem in terris 51).” (KEK1903) „"Ezért
kívánatos, hogy minden hatalmat ugyanazt a célt szolgáló más hivatalokkal és
hatóságokkal ellensúlyozzanak. Ez a jogállam elve, melyben nem emberek önkényes
akarata, hanem a törvények uralkodnak." (II. János Pál pápa: Centesimus annus, 44).” (KEK1904). A mai idézetben azt látjuk, amint Isten visszavonta Saul királyságát,
mert nem hallgatott Isten szavára. A történet rámutat arra, hogy a tekintély nem viselkedhet sem zsarnoki módon, sem
önfejűen. Isten nem támogat olyan tekintélyt, amely nem engedelmeskedik
neki, illetve törvényének.
Feladat a mai napra: Megvizsgálom, milyen rendeleteket hoznak mostani vezetőink: igazságos vagy igazságtalan
törvényeket, az erkölcsi renddel egyező vagy ellenkezőket? Van-e olyan, amely
nem kötelezheti a lelkiismeretemet?