XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. november 30., szombat

November 30.

Ef 4,11-16                          (Erkölcsi élet és missziós tanúságtétel)

Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.

„A megkeresztelt emberek hűsége elsődleges föltétele az evangélium hirdetésének és az Egyház küldetésének a világban. A keresztény élet tanúságának kell hitelesítenie az üdvösség üzenetét, hogy igazságának és ragyogásának ereje az emberek előtt megmutatkozhasson. "A keresztény élet tanúságtételének és a természetfölötti lelkülettel végzett jócselekedeteknek van ereje ahhoz, hogy a hithez és Istenhez vonzzák az embereket." (II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam actuositatem, 6).” (KEK 2044)
„A keresztények, mivel tagjai a Testnek, melynek Krisztus a feje, meggyőződésük és erkölcseik állhatatosságával hozzájárulnak az Egyház épüléséhez. Az Egyház hívei életszentsége által gyarapodik, növekszik és terjed mindaddig, amíg hívei "meglett emberré nem lesznek, elérvén a krisztusi nagykorúságot" (Ef 4,13)”. (KEK 2045)
Krisztus szerinti életükkel a keresztények siettetik Isten országának eljövetelét, mely "az igazságosság, a szeretet és a béke országa" (Krisztus Király prefációja). De emiatt nem hanyagolják el világi feladataikat, hanem Mesterükhöz hűségesen, becsülettel, türelemmel és szeretettel teljesítik azokat.” (KEK 2046)
Bár nem újdonság számunkra, hogy nekünk is részünk van az Egyház missziós küldetésében, azonban érdemes ma újra azon elmélkednünk, hogyan éljük ezt mostanában. Milyen tanúságtételre hív minket Isten a jelenlegi élethelyzetünk által? Mennyire tapasztaljuk, hogy nem könnyű a mai világ gondolkodásának ellenállni, és nem belesodródni? Néha mi is olyannak érezzük magunkat, mint akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor? Kérjük erősen Jézus Krisztustól, hogy erősítsen meg minket, és növekedhessünk gondolkodás módjában és szeretetében.

Feladat a mai napra: Eldöntöm, milyen életpéldával akarom ma megmutatni Krisztus szeretetét embertársaim előtt.

2013. november 29., péntek

November 29.

ApCsel 2,43-47                 (Az Egyház parancsolatai)

Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.

„Az Egyház parancsolatai a liturgikus élethez kapcsolódó és belőle táplálkozó erkölcsi élet vonalában helyezkednek el. E lelkipásztori tekintély által közzétett pozitív törvények kötelező jellegének célja az, hogy a hívők számára világossá tegye az imádság lelkületében, az erkölcsi törekvésben, az Isten és a felebarát iránti szeretet növekedésében az alapvetően szükséges minimumot: (KEK 2041) „Az első parancs ("vasárnap és parancsolt ünnepeken misét becsületesen hallgass és tarts munkaszünetet") elvárja a hívektől, hogy szenteljék meg az Úr föltámadásának emléknapját, valamint az Úr misztériumainak, a boldogságos Szűznek és a szenteknek ünnepnapjait, elsősorban azáltal, hogy részt vesznek a szentmisén, melyen összegyűlik a keresztény közösség, és tartózkodnak azon munkáktól és tevékenységektől, melyek akadályozhatnák e napok ilyen megszentelését. A második parancsolat ("bűneidet évente legalább egyszer gyónd meg") fölkészít az Eucharisztia vételére a kiengesztelődés szentsége által, mely folytatja a keresztségi megtérés és bűnbocsánat művét. A harmadik parancsolat ("az Eucharisztia szentségét legalább húsvétkor vedd magadhoz") az Úr teste és vére vételének minimumát határozza meg a keresztény liturgia eredetével és központjával, a húsvéti ünnepekkel kapcsolatban. A negyedik parancsolat ("az Egyház böjti és hústilalmi napjait tartsd meg") biztosítja az aszkézis és a bűnbánat időszakait, melyek fölkészítenek a liturgikus ünnepekre és segítenek az ösztöneink fölötti uralom és a szív szabadságának megszerzésében. Az ötödik parancsolat ("segítsd az Egyházat szükségleteiben") kijelenti, hogy a hívők, lehetőségeikhez mérten, kötelesek segíteni az Egyház anyagi szükségletein. (KEK 2042, 2043) Amikor az Egyház 5 parancsolat formájában felsorolja a keresztény élethez szükséges alapvető minimumot, egy jó édesanyára hasonlít, aki gyermekeit az étkezésre akarja szoktatni, hogy megéljenek. Saját életünkre tekintve, vegyük szemügyre hozzáállásunkat, vajon csak a minimumot tesszük meg, azt, ami elő van írva, vagy többet is. Hiszen tudjuk, hogy az Egyház parancsolatai lelki és erkölcsi életünket akarják szolgálni.  

Feladat a mai napra: Kiválasztok magamnak egy parancsolatot, amelyet ezen a héten meg szeretnék tartani. 

2013. november 28., csütörtök

November 28.

1Kor 2,10-16                     (a keresztény erkölcsi tanítás közlése rászorul az összes keresztény segítségére)

Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie. Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki.  „Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná őt?” Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak.

„A tanítóhivatal tekintélye kiterjed a természetes törvény sajátos parancsolataira is, mert ezek megtartása, amit a Teremtő elvár, szükséges az üdvösséghez. Az Egyház Tanítóhivatala, amikor a természetes törvény parancsolataira emlékeztet, prófétai feladatának lényeges részét teljesíti, mert hirdetnie kell az embereknek, hogy kik ők valójában, és emlékeztetnie kell őket arra, milyennek kell lenniük Isten előtt.”(KEK 2036)
„Az Egyház a keresztény erkölcsi tanítás közlésének és megvalósításának művében rászorul a lelkipásztorok odaadó szolgálatára, a teológusok tudományára, az összes keresztény és minden jóakaratú ember segítségére. A megvalósított hit és evangélium mindenkivel megtapasztaltatja a "Krisztusban" való életet, mely megvilágosít és képessé tesz arra, hogy az isteni és emberi valóságot Isten Lelke szerint értékeljék (vö. 1Kor 2,10-15). Így a Szentlélek a legegyszerűbb lelkeket használhatja föl arra, hogy a bölcseket és a magasabb méltóságban lévőket megvilágosítsa. (KEK 2038)
„A szolgálatokat a testvéri szolgálat és az Egyház iránti engedelmesség szellemében kell végezni az Úr nevében. Ugyanakkor az egyes személyek lelkiismeretének saját cselekedetei erkölcsi megítélésekor kerülnie kell az individuális szemléletbe zárkózást. Amennyire képes, törekednie kell arra, hogy nyitott legyen mindenki javának figyelembevételére, amint az a természetes és kinyilatkoztatott erkölcsi törvényben és következésképpen az Egyház törvényében és a tanítóhivatal hiteles tanításában erkölcsi kérdésekben megnyilvánul. Nem helyes a személyes lelkiismeretet és az értelmet szembeállítani az erkölcsi törvénnyel vagy az Egyház tanítóhivatalával.” (KEK 2039)
Lépjünk ma újra Isten elé és beszélgessünk vele arról, milyennek kell lennünk előtte, mit álmodott meg rólunk. Kérjük a Szentlelket, hogy tárja fel előttünk Isten és az ember titkait. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek?” Isten Krisztusban akarta velünk megosztani gondolatait, Szent Pál megfogalmazása szerint: Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak. Ezért felelősségünk, hogy mindezeket elmondjuk másoknak. Hirdetnünk kell az embereknek, hogy ők valójában kik, és emlékeztetnünk kell őket arra, milyennek kell lenniük Isten előtt. Gondolkozzunk el, milyen módon teljesítjük ezt a prófétai feladatunkat, és hogyan segítünk az Egyháznak a keresztény erkölcsi tanítás közlésének és megvalósításának művében, tudva, hogy rászorul az összes keresztény segítségére.

Feladat a mai napra: Utána nézek egy olyan erkölcsi témának, melyben nem vagyok annyira jártas. 

2013. november 27., szerda

November 27.

1Tim 3,14-16                     (Erkölcsi élet és az Egyház tanítóhivatala)

Mindezt azért írom neked, jóllehet remélem, hogy hamarosan eljutok hozzád, hogy ha késném is; tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja. Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe.

„Az Egyház, "az igazság oszlopa és támasza" (1Tim 3,15) "az apostoloktól kapta Krisztus ünnepélyes parancsát, hogy az üdvösség igazságát hirdesse" (II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 17). "Az Egyház illetékes arra, hogy mindig és mindenütt hirdesse az erkölcsi elveket a társadalmi renddel kapcsolatban is, továbbá hogy ítéletet mondjon bármely emberi dologról, ha az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdve megkívánja." (CIC 747, 2. §).“ (KEK 2032)
„Az Egyház pásztorainak tanítóhivatala erkölcsi kérdésekben a maga rendes módján a katekézisben és a prédikációban gyakorolják a teológusok és a lelki szerzők művei segítségével. Így adatik át nemzedékről nemzedékre a lelkipásztorok vezetése és felügyelete alatt a keresztény erkölcsi tanítás "letéteménye", mely a Krisztusba vetett hitből fakadó és szeretettől éltetett szabályok, parancsolatok és erények sajátos összessége. E katekézis hagyományosan a Hitvallással és a Miatyánkkal együtt a Tízparancsolatot - mely az erkölcsi élet minden emberre érvényes alapelveit hirdeti - veszi alapul. (KEK 2033)
„A római Pápa és a Püspökök mint "hiteles, azaz Krisztus tekintélyével bíró tanítók, (...) a rájuk bízott népnek hirdetik a hitet, melyet hinni és az erkölcsi életre alkalmazni kell" (II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 25). A Pápa és a vele közösségben lévő Püspökök egyetemes és rendes tanítóhivatala tanítja a hívőknek az igazságot, amit hinni, a szeretetet, amit gyakorolni, és a boldogságot, amit remélni kell.
Kérjük a Szentlélek felvilágosítását, hogy megértesse velünk az Egyház szerepét, mint "az igazság oszlopa és támasza", és hogy mennyire fontos hangja van mindmáig a társadalomban is. Nem csupán környezeti ökológiára, hanem „humánökológia”-ra is szükségünk van, fogalmazta XVI. Benedek pápa „Caritas in Veritate” című enciklikájában. „Az Egyház felelősséget visel a teremtésért, és ezt a felelősséget nyilvánosan is érvényre kell juttatnia. Ha pedig ezt teszi, nem csak a földet, a vizet, a levegőt kell védelmeznie, amelyek mind hozzátartoznak a teremtés adományához. Az embert kell védelmeznie mindenekelőtt, saját önpusztítása ellenében.” Egyház felszólalása erkölcsi téren az ember érdekében történik meg. Adja meg nekünk a Szentlélek azt a bölcsességet, hogy vele együtt tudjunk működni az ember védelmében.  

Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogy miről beszélgetnek az emberek, akikkel a mai napon találkozom. Ha lehetőségem adódik, megpróbálom a keresztény erkölcsi tanítást beleszőni a beszélgetésbe.

2013. november 26., kedd

November 26.

Róm 12,1-6a                      (A keresztény ember az Egyházban valósítja meg hivatását)

Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes. Azt mondom ugyanis mindegyikteknek a nekem adott kegyelemnél fogva, hogy senki se gondoljon magáról kelleténél többet; hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki. Amint ugyanis egy testben sok testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek, ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai. Különböző adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelően.

„A keresztény ember az Egyházban, az összes megkereszteltekkel közösségben valósítja meg hivatását. Az Egyháztól veszi át Isten Igéjét, mely tartalmazza "Krisztus törvényének" (vö. Gal 6,2) tanítását. Az Egyháztól kapja a szentségek kegyelmét, melyek támogatják "az úton". Az Egyháztól kapja meg az életszentség példáját; ennek modelljét és forrását a legszentebb Szűz Máriában ismeri föl; fölismeri azok hiteles tanúságtételében, akik élik az életszentséget; fölfedezi a lelki hagyományban valamint az előtte élt szentek hosszú sorában, akiket a liturgia a szentek naptárát követve ünnepel. (KEK 2030)
„Az erkölcsi élet lelki istentisztelet. "Testünket élő, szent, Istennek tetsző áldozatként ajánljuk föl" (vö. Róm 12,1), Krisztus Testének ölén, melyet mi képezünk, és közösségben az Ő szent Eucharisztiája felajánlásával. A liturgiában és a szentségek ünneplésében az imádság és a tanítás egyesül Krisztus kegyelmével, hogy megvilágítsa és táplálja a keresztény cselekvést. Miként az egész keresztény élet, az erkölcsi élet is az eucharisztikus áldozatban találja meg a maga forrását és csúcsát.” (KEK 2031)
Ma napon elgondolkozhatunk azon, mit jelent számunkra, hogy keresztény hivatásunkat nem egyedül, hanem az Egyházban, az összes megkereszteltekkel való közösségben valósítjuk meg. „Sokan vagyunk egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai.” Fedezzünk fel újra, hogyan segíthetünk egymásnak lelki valamint erkölcsi életünk fejlődésében. Mit kapunk nap mint nap lelki testvéreinktől? Isten melyik igéjével táplálnak engem? Hogyan szolgálnak minket pap testvéreink az Eucharisztia szentségével? Milyen példát adnak, és milyen tanúságtétellel buzdítanak bennünket? Adjuk hálát Istennek a sok lelki adományért, amiben részesülünk, mivel Krisztus Testéhez tartozunk.

Feladat a mai napra: Ma bátorítani fogok egy nehézségekkel küzdő testvéremet. 

2013. november 25., hétfő

November 25.

Róm 8,28-30                      (A keresztény életszentség)

Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.

„"Minden rendű és állapotú Krisztus-hívő meghívást kap a keresztény élet teljességére és a szeretet tökéletességére." (II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 40). Mindannyian meghívást kapnak az életszentségre: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48): "E tökéletesség elnyeréséért a hívők vessék latba a Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapott erőket, hogy az Ő nyomában járva és hozzá hasonlóvá válva, mindenben teljesítve az Atya akaratát, szívvel-lélekkel Isten dicsőségére és a felebarátok szolgálatára szenteljék magukat. Isten népének szentsége így hozza meg bőséges gyümölcseit, amint ezt az Egyház története oly sok szent élete által ragyogóan bizonyítja" (II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 40).” (KEK 2013).
„A lelki fejlődés a Krisztussal való egyre bensőségesebb egyesülésre irányul. Ezt az egyesülést "misztikusnak" nevezzük, mert a szentségek - "a szent misztériumok" - közvetítésével Krisztus misztériumában és Őbenne a Szentháromság misztériumában részesít. Isten mindannyiunkat erre a bensőséges egyesülésre hív, jóllehet e misztikus élet különleges kegyelmeit vagy rendkívüli jeleit csak kevesen kapják meg, hogy kinyilvánítsák e mindenkinek szóló ingyenes ajándékot.” (KEK 2014)
„A tökéletesség útja a kereszten át vezet. Nincs életszentség lemondás és lelki harc nélkül. A lelki fejlődés magával hozza az aszkézist és az önmegtagadást, melyek fokozatosan elvezetnek oda, hogy a lélek a boldogságok békéjében és örömében él:
"Aki valahonnan elindult és fölfelé tart, soha meg nem áll, és a kezdet önmagában nem válik tökéletessé a nála nagyobb dolgoktól. A fölfelé menő vágya ugyanis soha nem áll meg azoknál, amiket már ismer" (Nisszai Szent Gergely).“ (KEK 2015)
„Anyánk, a Szent Egyház fiai Istentől, Atyjuktól joggal remélik a végső állhatatosság kegyelmét és a jutalmat a Jézussal közösségben és az Ő kegyelmével tett jó cselekedeteikért. A hívők, akik az életnek ugyanazt a szabályát követik, részesednek azok "boldog reményében", akiket az isteni irgalmasság összegyűjt "a szent városba, az új Jeruzsálembe (...), amely Istentől száll alá a mennyből, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony" (Jel 21,2).” (KEK 2016)
Köszönöm, Istenem, hogy az életszentre való meghívás mindenkinek szól, hogy engem is hívsz az életszentség útjára. Köszönöm, Jézus, hogy a veled való egyre bensőségesebb egyesülésre hívsz. Köszönöm, hogy mai imádságban tisztázni akarod fogalmaimat az tökéletesség útjáról. Arról akarsz velem beszélgetni, hogy az út fölfelé először lefelé vezet, a kereszten át. Segíts elfogadnom az adódó lelki harcokat és erősítsd bennem az állhatatosságot.

Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogy Jézus melyik kereszt hordozását kéri ma tőlem.

2013. november 24., vasárnap

November 24.

- A Hit Éve: AZ EGYHÁZ: ANYA ÉS TANÍTÓ

Vasárnap, 2013. nov.24:                  2 Sám 5, 1-3; Kol 1, 12-20; Lk 23, 35-43

Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: ,,Másokat megszabadított - mondták --, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.'' Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: ,,Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!'' -- mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya. Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: ,,Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.'' A másik rászólt: ,,Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.'' Aztán hozzá fordult: ,,Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.'' Ő ezt válaszolta neki: ,,Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.''

A mai vasárnapon Anyaszentegyházunk Krisztus Király ünnepét ünnepeli. Milyen gondolatok támadnak bennünk, amikor azt halljuk, hogy „Krisztus Király”? Talán eszünkbe jutnak régi festmények és mozaikok, melyek a Pantokrátor Krisztust ábrázolják, királyi jogarral, törvénykönyvvel, pompás palásttal. A mai olvasmányok azonban egy nagyon paradoxnak tűnő képet festenek elénk: az olvasmány Dávidról számol be, amint átveszi Saul halála után a királyságot. Tudjuk, hogy Jézust Dávid sarjának tartották. Az evangélium azonban a keresztre feszített Jézust ábrázolja, akit kicsúfoltak, mindentől megfosztottak, akiből gúnyt űztek „a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” -- mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya.” Szent Pál azt mondja róla a Kolosszeiekhez írt levélben: „Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek.” Milyen király Jézus?
Jézus nem egy hagyományos értelemben vett földi király. Maga mondta Pilátusnak: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” (Jn 18,36). Jézus a Mindenség Királya, „Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülöttje. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Minden általa és érte lett teremtve..., hogy övé legyen az elsőség mindenben.” Olyan király, aki saját vérével akarta kiengesztelni az emberiséget az Atyával, és megszerezni számunkra az örök életet. Jézus a szelíd és alázatos szívű Bárány, akiben teljesen jelen van Isten hatalma. Ezt a paradoxont nem oldhatjuk fel, Isten akarta így. Ilyen módon omolhatnak le bennünk a gátlások, és bizalommal közeledhetünk felé, mert tudjuk, hogy Ő olyan király, aki megért minket, szeret és fölemel, s aki azt akarja, hogy mindaz, aki bizalommal fordul hozzá, mint a jobb lator, vele legyen a Paradicsomban.


Feladat a mai napra: A mai napon bizalommal fordulok Krisztus Királyhoz, és imádságomban közbenjárok azokért az emberekért, akikről tudom, hogy szükségük van segítségére.

2013. november 23., szombat

November 23.

Róm 8,28-30                      (A keresztény életszentség)

Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik. (...) Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz Ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.

"Minden rendű és állapotú Krisztus-hívő meghívást kap a keresztény élet teljességére és a szeretet tökéletességére." (II. Vat. LG 40). Mindannyian meghívást kapnak az életszentségre: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48): "E tökéletesség elnyeréséért a hívők vessék latba a Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapott erőket, hogy az Ő nyomában járva és hozzá hasonlóvá válva, mindenben teljesítve az Atya akaratát, szívvel-lélekkel Isten dicsőségére és a felebarátok szolgálatára szenteljék magukat. Isten népének szentsége így hozza meg bőséges gyümölcseit, amint ezt az Egyház története oly sok szent élete által ragyogóan bizonyítja." (II. Vat. LG 40). (KEK 2013). A lelki fejlődés a Krisztussal való egyre bensőségesebb egyesülésre irányul. Ezt az egyesülést "misztikusnak" nevezzük, mert a szentségek -- "a szent misztériumok" -- közvetítésével Krisztus misztériumában és Őbenne a Szentháromság misztériumában részesít. Isten mindannyiunkat erre a bensőséges egyesülésre hív, jóllehet e misztikus élet különleges kegyelmeit vagy rendkívüli jeleit csak kevesen kapják meg, hogy kinyilvánítsák e mindenkinek szóló ingyenes ajándékot. (KEK 2014). A tökéletesség útja a kereszten át vezet. Nincs életszentség lemondás és lelki harc nélkül. A lelki fejlődés magával hozza az aszkézist és az önmegtagadást, melyek fokozatosan elvezetnek oda, hogy a lélek a boldogságok békéjében és örömében él: "Aki valahonnan elindult és fölfelé tart, soha meg nem áll, és a kezdet önmagában nem válik tökéletessé a nála nagyobb dolgoktól. A fölfelé menő vágya ugyanis soha nem áll meg azoknál, amiket már ismer." (Nisszai Szt. Gergely). (KEK 2015). Anyánk, a Szent Egyház fiai Istentől, Atyjuktól joggal remélik a végső állhatatosság kegyelmét és a jutalmat a Jézussal közösségben és az Ő kegyelmével tett jó cselekedeteikért. A hívők, akik az életnek ugyanazt a szabályát követik, részesednek azok "boldog reményében", akiket az isteni irgalmasság összegyűjt "a szent városba, az új Jeruzsálembe (...), amely Istentől száll alá a mennyből, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony". (Jel 21,2). (KEK 2016).

Feladat a mai napra: A szeretetben válhatunk leginkább oly tökéletessé, mint a Mennyei Atyánk. Ezért átgondolom, kivel tehetek ma jót, és megpróbálok mindent megtenni azért, hogy szeretve érezze magát.

2013. november 22., péntek

November 22.

Róm 8,14-17                      (Az érdem)

Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.


"A szentek közössége téged dicsőít, és amikor megkoronázod érdemeiket, a Te ajándékaidat koronázod meg." (Szt. Ágoston). Az "érdem" szó általában fizetséget jelent, mellyel egy közösség vagy társaság tartozik egy tagjának cselekedetéért, melyet jósága vagy rosszasága szerint jutalomra vagy büntetésre méltónak ítél. Az érdem az igazságosság erényéhez tartozik a méltányosság elve alapján, ami ezt az erényt vezérli. (KEK 2006). Az embernek Istennel szemben a szó szorosan vett jogi értelmében nincsenek érdemei. Közte és köztünk mérhetetlen egyenlőtlenség van, hiszen mi mindent tőle, Teremtőnktől kaptunk. (KEK 2007). Az ember Isten előtti érdeme a keresztény életben abból a tényből ered, hogy Isten szabadon úgy rendelkezett: kegyelme művének társává teszi az embert. Isten atyai tevékenysége a maga indításával az első, és az ember szabad cselekvése az együttműködésben a második, úgyhogy a jócselekedetek érdemeit elsősorban Isten kegyelmének kell tulajdonítani, s csak utána a hívőnek. Egyébként maga az emberi érdem is Istenre száll vissza, mert Krisztusban végzett jó cselekedetei a Szentlélek sugallataiból és segítségéből fakadnak. (KEK 2008). A fiúvá fogadás, amely kegyelemből az isteni természet részeseivé tesz minket, Isten ingyenes igazságossága következtében valódi érdemmel ruházhat föl. Itt a jog kegyelemből fakad, szeretettel teljes jog, amely Krisztus "társörökösévé" és méltóvá tesz "a megígért örökségre, az örök életre". Jócselekedeteink érdeme az isteni jóság ajándéka. "Előbb adatott a kegyelem, most megfizetik az érdemet. (...) Az Ő ajándékai a te érdemeid." (Szt. Ágoston). (KEK 2009). Mivel a megtérés, a megbocsátás és a megigazulás kezdetén a kegyelem rendjében Istené a kezdeményezés, senki sem érdemelheti ki az első kegyelmet. Ettől kezdve azonban a Szentlélek és a szeretet indítására kiérdemelhetjük önmagunk és mások számára a kegyelmeket, amelyek megszentelődésünk, a kegyelem és a szeretet gyarapodása és az örök élet elnyerése szempontjából hasznosak. Isten bölcsessége szerint még mulandó javakat is, mint például egészség, barátság, kiérdemelhetünk. E kegyelmek és ajándékok a keresztény imádság tárgyai. Az imádság biztosítja az érdemszerző cselekedeteinkhez szükséges kegyelmet. (KEK 2010). Krisztus bennünk élő szeretete minden érdemünk forrása Isten előtt. A kegyelem, mely tevékeny szeretettel egyesít Krisztussal, biztosítja cselekedeteink természetfölötti jellegét és abból következően érdemét Isten és az emberek előtt. A szentek mindig világosan tudták, hogy minden érdemük tiszta kegyelem volt: "A földi száműzetés után, remélem, eljutok a hazába, a Te élvezetedre, de nem akarok az ég számára érdemeket gyűjteni, egyedül a te szeretetedért akarok fáradozni (...). A jelen élet estéjén üres kezekkel fogok megjelenni előtted, mert nem azt kérem tőled, Uram, hogy mérlegeld tetteimet. Minden igazságunk a te szemedben szeplős. Ezért a te igazságodat akarom magamra ölteni és a te Szeretetedtől akarom megkapni a te örök birtoklásodat..." (Lisieux-i Szt. Teréz). (KEK 2011).

Feladat a mai napra: A mai nehézségeimet, szenvedéseimet felajánlom egy beteg, haldokló vagy gyászoló testvéremért.

2013. november 21., csütörtök

November 21

Róm 12,6-8                        (Isten kegyelmét csak szabadon fogadhatjuk be)

"A nekünk adott kegyelem által különböző ajándékokat birtokolunk; a próféciát a hit szabálya szerint; a szolgálatot a szolgálatban; aki tanít, a tanításban; aki buzdít, a buzdításban; aki adakozik, az egyszerűségben; aki elöljáró, a gondosságban; aki irgalmasságot gyakorol, a vidámságban."

Az ember előkészülete a kegyelem fogadására már a kegyelem műve. Szükségünk van rá, hogy együttműködésünk a hit általi megigazulásban és a szeretet általi megszentelődésben elkezdődjön és fönnmaradjon. Isten véghezviszi bennünk azt, amit elkezdett, "mert Ő, amikor valamit megkezd, megteszi, hogy akarjuk; és amikor befejez, együttműködik azokkal, akik akarják". "Mi is cselekszünk, de Istennel együtt, mert irgalmassága megelőz minket. Megelőz, hogy meggyógyuljunk, mert követ is, hogy gyógyultan éljünk; megelőz, hogy meghívjon, követ, hogy megdicsőüljünk; megelőz, hogy jámboran éljünk, követ, hogy Ővele örökké éljünk, mert nélküle semmit sem tehetünk." (Szt. Ágoston). (KEK 2001). Isten szabad kezdeményezése az ember szabad válaszát igényli; mert Isten az embert a maga képmására teremtette, és a szabadsággal együtt hatalmat adott neki arra, hogy Őt megismerje és szeresse. A lélek csak szabadon lép a szeretet közösségébe. Isten közvetlenül érinti meg és indítja az ember szívét. Az emberbe oltotta az igazság és a jóság vágyát, melyet egyedül Ő tud beteljesíteni. Az "örök élet" ígéretei minden reményt fölülmúló módon megfelelnek ennek a vágyakozásnak: "Azt, hogy Te a magad nagyon jó műveid után -- ámbár teljes nyugalomban alkottad őket -- megpihentél a hetedik napon, Könyved hangja jövendöli nekünk, tudniillik, hogy mi is -- azért a mi nagyon jó cselekedeteink után, mert Te ajándékoztad azokat nekünk -- az örök élet Szombatján meg fogunk pihenni Benned." (Szt. Ágoston). (KEK 2002). A kegyelem elsősorban és főként a bennünket megigazulttá tévő és megszentelő Szentlélek ajándéka. De a kegyelem azokat az ajándékokat is magában foglalja, melyeket a Lélek azért ajándékoz, hogy bennünket művéhez társítson, és alkalmassá tegyen arra, hogy mások üdvösségének és Krisztus Testének, az Egyháznak gyarapításában együtt tudjunk működni. Ilyenek a szentségi kegyelmek, az egyes szentségek sajátos ajándékai. Továbbá a különleges kegyelmek, melyeket a Szent Pál által használt görög szóval karizmáknak is nevezünk, ami kegyet, ingyenes ajándékot, jótéteményt jelent. A karizmák -- még a rendkívüli természetűek is, mint például a csodatevés vagy a nyelveken szólás ajándéka -- minden esetben a megszentelő kegyelemre vannak rendelve, és céljuk az Egyház közjava. Az Egyházat építő szeretet szolgálatában állnak. (KEK 2003). A különleges kegyelmek között meg kell említenünk az állapotbeli kegyelmeket, amelyek a keresztény élet és az egyházi szolgálat hivatalviseléséhez kapcsolódnak. (KEK 2004). A kegyelem, mivel természetfölötti, kivonja magát tapasztalati körünkből és csak a hit által ismerhető meg. Nem támaszkodhatunk tehát lelki érzéseinkre vagy tetteinkre, hogy azokból levezethetnénk megigazult vagy üdvözült voltunkat. Mindazonáltal az Úr szavai szerint -- "Cselekedeteikből ismeritek meg őket" (Mt 7,20) -- Isten jótéteményeinek számbavétele életünkben és a szentek életében záloga annak, hogy a kegyelem munkálkodik bennünk, és egyre nagyobb hitre és bizakodó lelki szegénységre késztet. Ennek a lelkületnek egyik legszebb példája Szent Johanna válasza arra a kérdésre, mellyel az egyházi bírák tőrbe akarták csalni: "Amikor megkérdezték, tudja-e, hogy Isten kegyelmében van-e: Ha nem vagyok, Isten helyezzen belé; ha abban vagyok, Isten tartson meg benne." (KEK 2005).

Feladat a mai napra: Vizsgáljuk meg cselekedeteinket, hogy Isten kegyelmében élünk-e. És kérjük Szent Johann szavaival: „Ha nem vagyok, Isten helyezzen belé; ha abban vagyok, Isten tartson meg benne.”

2013. november 20., szerda

November 20

2Kor 5,17-18                     (A kegyelem)

"Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De mindezt Isten viszi végbe, aki megengesztelődött irántunk Krisztus által."

Megigazulásunk Isten kegyelméből való. A kegyelem jóakarat, ingyenes segítség, amit Isten azért ad nekünk, hogy válaszolni tudjunk az Ő hívására: hogy Isten fiai, fogadott fiúk, az isteni természet és az örök élet részesei legyünk. (KEK 1996). A kegyelem részesedés Isten életében; bevezet a szentháromságos élet bensőségébe: a keresztségben a keresztény ember részesedik Krisztus, teste Fejének kegyelmében. Mint "fogadott fiú" ettől fogva az egyszülött Fiúval egységben "Atyának" szólíthatja Istent. Megkapja a Szentlélek életét, aki beléleheli a szeretetet és formálja az Egyházat. (KEK 1997). Ez az örök életre szóló meghívás természetfölötti. Teljesen Isten ingyenes kezdeményezésétől függ, mert csak Ő nyilatkoztathatja ki és ajándékozhatja Önmagát. Fölülmúlja az ember -- és minden teremtmény -- értelmi képességeit és akarati erőit. (KEK 1998). Krisztus kegyelme Istentől adott, ingyenes ajándék, az Ő -- Szentlélek által lelkünkbe árasztott -- életének ajándéka azért, hogy a bűnből kigyógyítson és megszenteljen minket: ez a megszentelő, más szóval megistenítő kegyelem, melyet a keresztségben kapunk. Ez bennünk a megszentelés művének forrása. (KEK 1999). A megszentelő kegyelem állapotszerű (habituális) ajándék, állandó természetfölötti készség, mely tökéletesíti a lelket, hogy képessé tegye az Istennel való életre és az Ő szeretetéért való cselekvésre. Az állapotszerű (habituális) kegyelmet, mely maradandó készség az isteni hívás szerinti életre és cselekvésre, meg kell különböztetnünk az aktuális kegyelmektől, melyek isteni beavatkozások a megtérés kezdetén, vagy a megszentelés művének folyamatában. (KEK 2000).

Feladat a mai napra: Kérem a Szentlélek kegyelmét, hogy állapotbeli kötelességemnek ma Isten szándéka szerint tudjak eleget tenni.

2013. november 19., kedd

November 19.

Róm 3,21-26                      (Isten mindenkit igazzá akar tenni)

"Most pedig Isten a Törvény és a Próféták által tanúsított igazságossága a törvény nélkül vált nyilvánvalóvá, Isten igazságossága a Jézus Krisztusba vetett hit által mindazok iránt, akik hisznek. Ugyanis nincs különbség: mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik Isten dicsőségét, megigazulásukat ingyen kapják, az Ő kegyelme által, a Jézus Krisztusban lévő megváltás révén. Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát. Isten végtelen türelmében elnézte a korábban elkövetett vétkeket, hogy igazságosságát most kimutassa. Mert amint Ő igaz, úgy akart igazzá tenni mindenkit, aki Jézusban hisz."

A megigazulást Krisztus szenvedése érdemelte ki számunkra, aki élő, szent, Istennek tetsző áldozatul ajánlotta föl magát a kereszten, kinek vére az engesztelés eszköze lett minden ember bűneiért. A megigazulást a hit szentsége, a keresztség közvetíti számunkra. A megigazulás hasonlóvá tesz Isten igazságához, aki irgalmának hatalmával belsőleg igazzá tesz minket. A megigazulás célja Isten és Krisztus dicsősége és az örök élet ajándéka. (Trienti Zsinat, 6. sessio: Decretum de iustificatione c. 7: DS 1529.). (KEK 1992). A megigazulás állandóvá teszi az együttműködést Isten kegyelme és az ember szabadsága között. Ez az ember részéről a megtérésre hívó Isten szavára adott hívő beleegyezésben és az e beleegyezést megelőző és megőrző Szentlélek indításával való szeretetteljes együttműködésben fejeződik ki: "Úgy, hogy amikor Isten a Szentlélek világosságával megérinti az ember szívét, az ember nem teljesen tehetetlenül fogadja ezt az ösztönzést, amelyet akár vissza is utasíthat; de pusztán szabad akaratával, Isten kegyelme nélkül sem tud az Isten előtti igazságra fölkészülni." (KEK 1993). A megigazulás Isten szeretetének Jézus Krisztusban megnyilvánult és a Szentlélek által adott legkiválóbb műve. Szent Ágoston úgy gondolja, hogy a bűnös megigazulása "nagyobb dolog, mint az ég és a föld teremtése", mert "az ég és a föld elmúlik; a választottak üdvössége és igazsága azonban soha nem múlik el". Azt is gondolja, hogy a bűnösök megigazulása fölülmúlja az angyalok igazságban történt teremtését is, amennyiben nagyobb irgalmasságról tanúskodik. (KEK 1994). A Szentlélek belső tanítómester. A megigazulás, melynek hatására megszületik a "belső ember", magában foglalja az egész ember megszentelését: "Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatában az életszentségre. (...) Most, hogy fölszabadultatok a bűn alól és Isten szolgái lettetek, gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet." (Róm 6,19.22) (KEK 1995).

Feladat a mai napra:  Kérem a Szentlélek segítségét, hogy a mai napon, mindabban amit élek, az igazságot szolgálhassam.

2013. november 18., hétfő

November 18.

Róm 6,8-11                        (A megigazulás)

"Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élünk is. Tudjuk, hogy Krisztus föltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Halálával egyszer halt meg a bűnnek, élve azonban Istennek él. Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Jézus Krisztusban."

A Szentlélek kegyelmének megvan a hatalma ahhoz, hogy megigazulttá tegyen bennünket, azaz megtisztítson bűneinktől és közölje velünk Isten igazságát a Jézus Krisztusba vetett hit és a keresztség által. (KEK 1987). A Szentlélek hatalma által részesülünk Krisztus szenvedésében meghalván a bűnnek, és részesedünk az ő föltámadásában új életre születvén; tagjai vagyunk az ő testének, ami az Egyház; arra a szőlőtőre oltott szőlővesszők vagyunk, aki Ő maga: "A Szentlélek által Isten részeseinek neveznek minket. (...) A Lélek közlése által válunk részesévé az isteni természetnek (...). Mert nem más okból istenülnek meg azok, akikben Ő jelen van." (Szt. Atanáz). (KEK 1988). A Szentlélek kegyelmének első műve a megtérés, mely munkálja a megigazulást Jézus prédikációja szerint az evangélium kezdetén: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!" (Mt 4,17). A kegyelem indítására az ember Isten felé fordul és elfordul a bűntől, így fogadja a magasságból érkező bocsánatot és igazságot. "A megigazulás (...) nem egyszerűen a bűnök megbocsátása, hanem a belső ember megszentelése és megújítása." (KEK 1989). A megigazulás eloldja az embert a bűntől, mely ellentmond Isten szeretetének, és megtisztítja szívét a bűntől. A megigazulás a bocsánatot fölkínáló Isten irgalmasságának kezdeményezését követi. Megbékélteti az embert Istennel. Megszabadít a bűn rabszolgaságából, és meggyógyít. (KEK 1990). A megigazulás ugyanakkor Isten igazságosságának elfogadása a Jézus Krisztusba vetett hit által. Az igazságosság itt az isteni szeretet egyenességét (minden hamisság nélküliségét; ford. megj.) jelenti. A megigazulással együtt szívünkbe árad a hit, a remény és a szeretet, és képessé válunk arra, hogy engedelmeskedjünk az isteni akaratnak. (KEK 1991). A megtérés nem azt jelenti, hogy életünkben csak egyszer térünk meg, és onnantól kezdve már nem fordulunk el Istentől, hanem minden nap szükségünk van az alázatos megtérésre, arra a belső magatartásra, hogy szükségünk van Isten kegyelmének befogadására, hiszen nem vagyunk tökéletesek.

Feladat a mai napra: A mai napon kérem a Szentlelket, hogy segítsen újra szívből megtérni az Úrhoz.

2013. november 17., vasárnap

November 17.

- A Hit Éve: Kegyelem és megigazulás 

Mal 3, 19-20a; 2 Tessz 3, 7-12; Lk 21, 5-19

Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: »Én vagyok.« és: »Elérkezett az idő.« Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”

Az egyházi év vége felé mindig az utolsó időkről szóló evangéliumi részleteket hallhatjuk. Jézus mintegy felkészít minket a világ végére. Állhatatosságra, belső készenlétre hív minket. Rettenetes jelenségekről beszél Jézus: háborúkról, lázadásról, földrengésről, éhínségről, dögvészről,… S ha nézzük a híreket, pl. pont e héten történt Fülöp szigeteken egy óriási földrengés és tájfun, mely még soha ennyire erős nem volt, akkor mindig újra feljön bennünk a kérdés: vajon most már az utolsó időket éljük? Az emberek mindig újabb világvégi dátumokat szeretnek kitalálni, internetes oldalakon, tv műsorokban pánikot kelteni. Mindig újabb dátumokat találnak ki, pl. tavaly fenyegettek azzal, hogy 2012. december 21-én lesz a világ vége aztán kiderült, hogy rosszul számolták ki és inkább 2013. március 21 lett volna. De az óta is élünk. Ez már szinte komikus. De mit akar nekünk Jézus ezzel mondani? Egyértelműen tanít minket és ehhez tartsuk magunkat: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: »Én vagyok.« és: »Elérkezett az idő.« Ne kövessétek őket! Nem tudhatjuk, hogy ez a nap mikor fog bekövetkezni. Nem is az a lényeg. Ezt csak a Mennyei Atya tudja, s ezzel elégedjünk meg. Előbb viszont tanúságot kell tennünk hitünk mellett. Ez viszont fontos! Jézus nevéért akár üldözni is fognak minket, jóllehet, távolinak tűnik. De nem annyira távoli, mint gondolnánk. Közép Keleten szinte nincs is olyan ország, ahol nem üldöznék a keresztényeket, Afrikában, Ázsiában nagyon sok országban van keresztényüldözés. És már az Európai Unió sem kivétel. Aki kiáll keresztény értékek mellett, azt kifütyülik. Nem nagyon szoktunk a hitünkről beszélni, nem verjük nagydobra. De vajon készen állok-e arra, hogy tanúságot tegyek Jézus Krisztus mellett, ha a vallásom felől érdeklődnek? Magyarországon most éppen jó dolgunk van ilyen téren. De a szél villám gyorsan átcsaphat, ezt a történelemből tudjuk. Jézus arra szólít fel minket, hogy egyedül Őrá koncentráljunk. Ha mélyen gyökeret verünk az Ő igazságában, semmisem árthat nekünk, ő eláraszt minket kegyelmével. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”

Feladat a mai napra: Állhatatosságom megerősítésére elmegyek szentmisére, és felajánlom a szentmisét azokért a keresztény testvéreimért, akik más országokban hitük miatt hátrányt és kínzásokat szenvednek.

2013. november 16., szombat

November 16.



Róm 7,7-17                        (a régi törvény még tökéletlen)
Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bűn? Semmi esetre sem. De a bűnt a törvény alapján ismertem meg, hiszen a bűnös kívánság nem vált volna bennem tudottá, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg! A tilalom tehát alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem mindenféle kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a bűn halott volna. Valamikor törvény nélkül éltem, de azután jött a parancs, a bűn föléledt, én pedig meghaltam. Így a parancs, bár életre szólt, halálomra vált. A bűn ugyanis a tilalommal kapta vonzóerejét, ezzel tévútra vezetett és megölt. A törvény természetesen szent, a parancs is szent, igaz és jó. Az vált tehát halálomra, ami jó? Egyáltalán nem. Inkább a bűn, amely - hogy bűnként nyilvánuljon ki - azzal okozta halálomat, ami jó, így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn jellegét. Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja. Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.

„A keresztény hagyomány szerint a szent, lelki és jó Törvény még tökéletlen. Mint pedagógus, megmutatja, mit kell tenni, de önmagában nem rendelkezik erővel, tudniillik a Szentlélek kegyelmével, hogy az ember a törvényt meg tudja tartani. A bűn miatt, amit képtelen elvenni, a rabszolgaság törvénye marad. Szent Pál szerint a törvénynek különösen az a funkciója, hogy föltárja és kinyilvánítsa a bűnt, mely az ember szívében kialakítja "a bűnös vágy törvényét" (vö. Róm 7). Mindazonáltal a Törvény az Ország útján az első lépés marad. A választott népet és minden egyes keresztényt előkészít és fölkészít a megtérésre és az Üdvözítő Istenbe vetett hitre. Olyan tanítást ad, mely örökre, mint Isten Igéje létezik.” (KEK 1963)
„A régi Törvény előkészület az evangéliumra. "Törvény és fegyelem volt számukra, és az eljövendők próféciája" (Lyoni Szent Ireneusz). Jövendöli és előre hirdeti a bűntől való szabadulás művét, ami Krisztussal fog beteljesedni, az Újszövetséghez képeket, "előképeket" és szimbólumokat ad a Lélek szerinti élet kifejezésére; végül a bölcsességi könyvek és a próféták tanításában tökéletesedik, amely az Újszövetség és a mennyek országa felé irányítja a régi Törvényt: "Az Ószövetség idején is voltak emberek, akik telve voltak szeretettel és a Szentlélek kegyelmével, akik elsősorban a lelki és örök ígéretek beteljesedését várták. Ebből a szempontból ők már az új Törvényhez tartoznak. És viszont, az új Szövetség alatt is élnek testi emberek, akik még nem érték el az új Törvény tökéletességét, s büntetéssel és bizonyos földi ígéretekkel kell rávezetni őket az erényes cselekedetekre. A régi törvény azonban, bár adta a szeretet parancsait, nem közvetítette a Szentlelket, aki által »Isten szeretete kiáradt a szívünkbe«, ahogy a Róm 5,5 mondja." (Aquinói Szent Tamás)“ (KEK 1964)
Gondolkozzunk el azon, vajon mi is hasonlót tapasztalunk-e, amit Szent Pál leír az idézetben, hogy néha azt tesszük, amit nem akarunk? Mikor esik nehezünkre megtartani a törvényt, és miért? Kérjük, hogy a Szentlélek adja meg nekünk kegyelmét és erejét, hogy így meg tudjuk tartani az új törvényt.
Feladat a mai napra: Visszatekintek a hétre és hálás szívvel megköszönöm Istennek a heti eseményeket, szavakat. Mi volt számomra különösképpen fontos? Mit fedeztem fel a témával kapcsolatban? A fontos belátásokat megőrzöm a szívemben. (Holnaptól pedig az új Törvényről fogunk elmélkedni.)

2013. november 15., péntek

November 15.




MTörv 6,1-9                                    (A régi törvény)

Ezek azok a parancsok, rendelkezések és törvények, amelyekre az Úr parancsára meg kell tanítanom benneteket, hogy hozzájuk szabjátok majd tetteiteket azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. Féld ezért Uradat, Istenedet egész életedben és tartsd meg parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok - te és fiad meg unokáid is -, hogy sokáig élj. Halld hát, Izrael, s vigyázz, szabd hozzá tetteidet, hogy jól menjen a sorod és elszaporodj a tejjel-mézzel folyó országban, amelyet az Úr, atyáid Istene ígért neked! Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben, és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz s amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz. Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek ék a homlokodon. Írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára!

„Isten, a mi Teremtőnk és Megváltónk Izraelt népéül választotta és kinyilatkoztatta neki Törvényét, ily módon készítve elő Krisztus eljövetelét. Mózes Törvénye számos olyan igazságot tartalmaz, melyek az értelem számára természetes úton hozzáférhetők. E törvények megerősítést és hitelesítést nyernek az Üdvösség Szövetségében.” (KEK 1961)
„A régi törvény a kinyilatkoztatott Törvény első stádiuma. Erkölcsi előírásait tíz parancsolat foglalja össze. A Tízparancsolat parancsolatai lerakják az Isten képmására alkotott ember hivatásának alapjait; tiltják az Isten szeretetével és a felebarát szeretetével ellenkező dolgokat, és előírják azt, ami e két szeretethez lényegileg hozzátartozik. A Tízparancsolat a lelkiismeret minden ember számára fölkínált világossága, hogy Isten hívását és útjait megmutassa neki és megvédje őt a rossztól: Isten "táblákra írta a törvényt, amit a szívekben nem olvastak". (Szent Ágoston)” (KEK 1962)
Mai imádságunkban próbáljuk meg felfedezni Isten vezetését életünkben. Hogyan vezet minket jó pedagógusként, hogy mindig újra a szeretet útjára visszataláljunk? Milyen szerepet játszik ebben számunkra a tízparancsolat? Adjunk hálát Istennek, hogy sohasem fáradunk bele e szavak megismétlésébe, amelyek számunkra útmutatók.
Feladat a mai napra: Konkrét tett által kifejezem Istennek, hogy szeretem őt.

2013. november 14., csütörtök

November 14.



Mt 7,24-27                         (a természetes törvény megadja szilárd alapokat)

Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”

„A természetes törvény változhatatlan és ugyanaz marad a történelem változásai közepette; fönnmarad az eszmék és a szokások változása közben és segíti fejlődésüket. A természetes törvényt kifejező szabályok lényegileg mindig érvényesek maradnak. Még ha tagadják is elveit, sem megsemmisíteni, sem kitörölni nem lehet az emberi szívből. Mindig újra föltámad mind az egyének, mind a társadalmak életében: "Uram, a te Törvényed félreérthetetlenül bünteti a lopást; és az emberek szívébe írt törvény, melyet maga a gonoszság sem töröl ki." (Szent Ágoston)” (KEK 1958)
„A természetes törvény, a Teremtő nagyon jó alkotása, megadja azokat a szilárd alapokat, amelyekre az ember fölépítheti a döntéseit vezérlő erkölcsi szabályok épületét. Megadja a minden emberi közösség építéséhez nagyon szükséges erkölcsi alapot is. Végül a polgári törvény alapját is biztosítja, mely rá épül, mind gondolkodásával - következtetéseket vonva le a természetes törvény alapelveiből -, mind pozitív és jogi természetű kiegészítéseivel. (KEK 1959)
„A természetes törvény parancsait nem mindenki érzékeli világosan és közvetlenül. A jelen állapotban a bűnös embernek isteni kegyelemre és kinyilatkoztatásra van szüksége ahhoz, hogy a vallási és erkölcsi igazságokat "mindenki nehézség nélkül, bizonyossággal és tévedések nélkül" fölismerhesse. A természetes törvény a kinyilatkoztatott törvénynek és a kegyelemnek Istentől készített és a Szentlélek működésével teljes összhangban lévő alapot ad.” (KEK 1960)
A fönti idézeten úgy elmélkedhetünk ma, hogy nemcsak egyes személyekről van szó, hanem közösségről, országról is, amint építik a házát, közös épületet. Ha ma társadalmunkra tekintünk, mondhatjuk-e, hogy szilárd alapra van építve? Milyen a törvény alapja hazánknak? Isten törvényre épül-e?
Feladat a mai napra: Elgondolkozom azon, hogyan járulhatnék hozzá ahhoz, hogy a környezetemben, a családomban, a munkahelyemen jobban érzékeljék a természetes törvény parancsait.

2013. november 13., szerda

November 13.



Zsolt 119,97-104              (A természetes törvény alkalmazása nagyon különböző)
Mennyire szeretem törvényedet, egész nap szemem előtt lebeg. Parancsod bölcsebbé tesz ellenségemnél, és mindig velem jár. Okosabb lettem, mint összes tanítóm, mert arról elmélkedem, amire te oktatsz. Több értelmet kaptam, mint az aggastyánok, mert azt követem, amit te előírsz. Tartsd távol lábamat a gonosz utaktól, hogy megtarthassam szavad. Végzéseidből semmit el nem hagyok, mert magad tanítottál rájuk. Kijelentéseid édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek. Útmutatásod belátásra segít, azért gyűlölöm a hamisság útjait.

„A természetes törvény, mely minden egyes ember szívében jelen van és amelyet az értelem megerősít, parancsolataiban egyetemes és tekintélye mindenkire kiterjed. Kifejezi a személy méltóságát és meghatározza elemi jogainak és kötelességeinek alapvonalait: "A józan értelem valóban törvény, mely megfelel a természetnek, mindenkire kiterjed, állandó, örök, parancsolva a kötelesség teljesítésére hív, tiltásaival visszariaszt a csalástól. (...) Ezt a törvényt sem cserélni, sem abból valamit kihagyni, sem teljesen eltörölni nem lehet." (Marcus Tullius Cicero)“ (KEK 1956)
„A természetes törvény alkalmazása nagyon különböző; az életföltételekhez, helyekhez, korokhoz és életkörülményekhez igazodó megfontolást igényelhet. Mindazonáltal a természetes törvény a különböző kultúrákban olyan szabály marad, mely az embereket összeköti egymással, és az elkerülhetetlen különbségektől eltekintve közös alapelveket ad nekik.” (KEK 1957)
A zsoltáros megmutatja nekünk, hogyan kell helyesen foglalkozni Isten törvényével. Milyen fontos számára, hogy napközben is elmélkedjen ezen. Azonban hagyja, hogy maga Isten tanítja, magyarázza meg: Végzéseidből semmit el nem hagyok, mert magad tanítottál rájuk”. Nem szabad Isten törvényét függetleníteni attól, aki nekünk adta. A Szentlélek segítségével alkalmazni kell a konkrét helyzetekben, életkörülményekben, a megfontolás pedig az imádságban történik. Hiszen Isten nem akarja, hogy minden törvényre azonnal igent és áment mondjunk, hanem azt, hogy egyre jobban megértsük parancsai miértjét és megízleljük szépségét. „Kijelentéseid édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek.”
Feladat a mai napra: Felírom papírra Istennek egy parancsát, és olyan helyre teszem, hogy napközben is láthassam és így elmélkedhessek róla; esetleg a karomra kötöm vagy az ujjamra (Kösd őket az ujjaidra”).

2013. november 12., kedd

November 12.



Zsolt 37,3-5;29-31           (A természetes erkölcsi törvény)
Remélj az Úrban és tedd a jót, akkor megmaradsz földeden és biztonságban élsz. Az Úrban leld örömed, s ő betölti szíved vágyait. Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd. Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre. Az igaznak szája bölcsességet szól, nyelve azt hirdeti, ami helyes. Istennek törvényét a szívében hordozza, ezért lépései nem ingadozók.

„Az ember részesedik a Teremtő bölcsességében és jóságában, aki átadta neki a cselekedetei fölötti uralmat és az igazság és a jó szerinti önrendelkezés képességét. A természetes törvény azt az eredeti erkölcsi érzéket fejezi ki, amely lehetővé teszi, hogy az ember értelemmel különbséget tudjon tenni a jó és a rossz, az igazság és a hazugság között: "A természetes törvény (...) bele van írva és bele van vésve minden egyes emberi lélekbe, mert ez maga az emberi értelem, mely kötelez a jó megtételére és tiltja a bűnt. Az emberi értelem ezen előírása azonban nem bírna törvény erejével, ha nem egy magasabb értelem hangja és tolmácsa volna, akinek értelmünket és szabadságunkat alá kell rendelnünk." (XIII. Leó pápa)” (KEK 1954)
„Az isteni és a természetes törvény megmutatja az embernek az utat a jó megtételéhez és célja eléréséhez. A természetes törvény az erkölcsi életet irányító első és lényeges parancsokat hirdeti ki. Alapja az Isten utáni vágy; az engedelmesség az iránt, aki minden jó forrása és bírája; valamint az érzék, hogy a másikat önmagunkkal egyenlőnek fogadjuk el. Fő parancsai a Tízparancsolatban találhatók meg. E törvényt nem az értelem nélküli lényekhez (melyek összessége a természet) viszonyítva mondjuk természetesnek, hanem azért, mert az értelem, amely kihirdeti, sajátosan az emberi természethez tartozik: "Hová lennének ezek a törvények leírva, ha nem annak a világosságnak a könyvébe, amelyet igazságnak nevezünk? Innen ered minden igaz törvény, és kerül az ember szívébe is, ha az igazság szerint él. Nem úgy, hogy áttelepszik belé, hanem lenyomatként, ahogy a pecsétgyűrű átadja formáját a viasznak, de a gyűrűben is megmarad" (Szent Ágoston). "A természetes törvény nem más, mint az értelem Istentől belénk áraszott fénye. E fénynek köszönhetően ismerjük föl, hogy mit kell tennünk és mit kell elkerülnünk. Ezt a fényt és ezt a törvényt Isten a teremtéskor adta nekünk." (Aquinói Szent Tamás)“ (KEK 1955)
Érdemes ma azon elgondolkodni, milyen módon tapasztalom meg, hogy Isten törvénye bele van írva, vésve a lelkembe és szívembe.
Feladat a mai napra:Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd.” Felajánlom mai terveimet az Úrnak, megbeszélem őket Vele és kérem, hogy vezessen, irányítson törvényei szerint.

2013. november 11., hétfő

November 11.



Péld 7,1-4; 8,12.14.17-20                                                (AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNY)
Őrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat! Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz, őrizd tanításom, mint a szemed fényét. Kösd őket az ujjaidra, és írd fel a szíved táblájára! Mondd a bölcsességnek: „A nővérem vagy”. És az okosságnak: „Te meg a rokonom”. „Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát. z én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság és enyém a lelkierő. Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál. Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsőség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság. Gyümölcseim jobbak, mint az arany s a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst. Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos.

„Az erkölcsi törvény az isteni bölcsesség műve. Szentírási értelemben úgy határozható meg, hogy atyai tanítás, isteni pedagógia. Előírja az embernek az utakat és a magatartási szabályokat, melyek elvezetnek a megígért boldogsághoz; tiltja a rossz utakat, amelyek elfordítanak Istentől és az Ő szeretetétől. A Törvény egyszerre szigorú parancsolataiban és édes ígéreteiben. (KEK 1950)
„A törvény illetékes tekintélytől a közjó érdekében kibocsátott cselekvési szabály. Az erkölcsi törvény értelmes rendet tételez föl a teremtmények között, melyet javukra és céljuk érdekében a Teremtő hatalma, bölcsessége és jósága határozott meg. Minden törvény első és utolsó igazságát az örök törvényben találja meg. A törvényt az élő Isten, mindenek Teremtője és Megváltója gondviselésében való részesedésként az értelem jelenti ki és erősíti meg. "Az értelem rendelkezését törvénynek nevezzük." (XIII. Leó pápa)”. [A törvény Isten jóságának ajándéka,] de hogy egyedül csak az ember dicsekedhessék azzal, hogy méltó volt átvenni a törvényt Istentől, mint értelmes élőlény, értelmes szabadsággal is rendelkezik, annak alávetetten, aki alávetett neki mindent." (Tertullianus)“ (KEK 1951) Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz, őrizd tanításom, mint a szemed fényét.” Mai imádságban azon elmélkedhetek, mennyire fogom fel a törvényt, mint a boldogsághoz vezető utat. Mit jelent egyáltalán számomra az erkölcsi törvény, hogyan tartom be?
Feladat a mai napra: Arra figyelek, melyik törvény határozza ma cselekedeteimet talán sokszor tudatlanul, pl. viselkedési szabályok, közlekedési szabályok, társadalmi törvények.

2013. november 10., vasárnap

November 10.



2Mak 7,1-2.9-14; 2Tessz 2,16-3,5; Lk 20,27-38
A pogány Antiokhosz Epifánész uralkodása idején történt, hogy elfogtak hét testvért, anyjukkal együtt. A király arra akarta őket kényszeríteni, hogy egyenek a sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték őket. Az egyikük, aki a többiek nevében is beszélt, ezt mondta: ,,Mit akarsz tőlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készek vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint megszegjük atyáink törvényeit.'' A második, amikor már végét járta, felkiáltott: ,,Te gonosztevő! Földi életünket elveheted, de a mindenség királya feltámaszt minket az örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg.'' Utána a harmadikat kínozták meg. Amikor nyelvét követelték, készségesen kinyújtotta, és a kezét is bátran odatartotta. Hősiesen mondta: ,,Az ég adta, de törvényeiért kevésbe veszem. Remélem, újra visszakapom tőle.'' Még a király és környezete is elámult az ifjú bátorságán, aki a kínokat ennyire semmibe vette. Miután meghalt, ugyanilyen kínzásoknak vetették alá a negyediket. is. Amikor már-már halálán volt, így szólt: ,,Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménybe, hogy ő feltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre.''

A mai vasárnapon az olvasmányok a feltámadás kérdésével foglalkoznak. Az ember csupán a haláláig él vagy van feltámadás? Az ószövetségi olvasmányban látjuk, hogy Krisztus előtt már voltak, aki hittek a holtak feltámadásában, mások pedig nem: „Belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménybe, hogy ő feltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre.” Korunk embereinél is láthatjuk, hogy különböző elképzelések vannak. Még messze vagyunk attól, hogy mindenki a keresztény nézetet osztaná. Egyesek azt gondolják, hogy újra fognak megszületni, előző életük terhét hordozzák most, és majd más életre fognak újjászületni. A feltámadás sokak számára felfoghatatlan és úgy élnek, mintha csak a földi élet létezne. Pedig Jézus már világosan megfogalmazta a feltámadásról szóló tanításában: Van feltámadás! Van élet a halál után! Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Ezért Istenben hinni nem csak azt jelenti, hogy Isten létében hiszünk, hanem azt is, hogy örök életre teremtett minket, és nem csupán a földi életre. Jézus küldetésének és hirdetésének az volt a lényege és célja, hogy higgyük a feltámadásban, az örök életben. Jézus, mint embernek meg kellet halnia, de harmadnapon feltámadt. Krisztus feltámadásának az apostolok lettek a tanúi, és ezáltal igazolták Jézusnak a feltámadásról szóló tanítását. „Krisztus meghalt a bűneinkért eltemették, és harmadnapon feltámadt. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre.” (vö 1 Kor 15,3-6). „Az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt halottaiból. Ennek mi tanúi vagyunk” (ApCsel 3,15). Aki pedig a feltámadásban hisz, nem ragaszkodik minden áron a földi élethez, sőt, képes feláldozni a földi életét az örök életért, ahogy ezt maga Jézus tette, valamint az apostolok, mint az ő követői és már a hét zsidó testvér a mai olvasmányban. „Földi életünket elveheted, de a mindenség királya feltámaszt minket az örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg.''  Isten törvényét a társadalmi törvény fölé helyezték. Bár bizonyos összefüggés van a kettő között, ahogyan a katekizmusban olvashatjuk: „Az erkölcsi törvény különböző formákban fejeződik ki, de valamennyi összefügg egymással: örök törvény, minden törvény forrása Istenben; természetes törvény; kinyilatkoztatott törvény, mely magában foglalja a régi törvényt és az új, az evangéliumi törvényt; végül polgári és egyházi törvények.” (KEK 1952) Ez viszont nem azt jelenti, hogy az embertől rendelt törvények mindenben egyeznek az örök törvénnyel. Adott helyzetben mindenekelőtt Isten törvényének kell engedelmeskednünk. „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek”, azt válaszolta Péter és az apostolok, amikor a főpap szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne tanítsanak Jézus névében. (vö Apcsel 5,29). Életünkben milyen következményekkel jár a feltámadásba vetett hitünk?
Feladat a mai napra: Tanúságot teszek a feltámadásba vetett hitemről. Ezért elgondolkozom, miben vagy milyen cselekedet által fejezhetem ki, hogy hiszek a holtak feltámadásában.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma