2Mak 7,1-2.9-14; 2Tessz 2,16-3,5; Lk 20,27-38
A pogány Antiokhosz
Epifánész uralkodása idején történt, hogy elfogtak hét testvért, anyjukkal
együtt. A király arra akarta őket kényszeríteni, hogy egyenek a sertéshúsból,
ezért korbáccsal és szíjjal verték őket. Az egyikük, aki a többiek nevében is
beszélt, ezt mondta: ,,Mit akarsz tőlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készek
vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint megszegjük atyáink törvényeit.'' A
második, amikor már végét járta, felkiáltott: ,,Te gonosztevő! Földi életünket
elveheted, de a mindenség királya feltámaszt minket az örök életre, mert az ő
törvényeiért halunk meg.'' Utána a harmadikat kínozták meg. Amikor nyelvét
követelték, készségesen kinyújtotta, és a kezét is bátran odatartotta. Hősiesen
mondta: ,,Az ég adta, de törvényeiért kevésbe veszem. Remélem, újra visszakapom
tőle.'' Még a király és környezete is elámult az ifjú bátorságán, aki a kínokat
ennyire semmibe vette. Miután meghalt, ugyanilyen kínzásoknak vetették alá a
negyediket. is. Amikor már-már halálán volt, így szólt: ,,Vigasztaló nekünk
emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménybe,
hogy ő feltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre.''
A mai vasárnapon az olvasmányok a feltámadás kérdésével foglalkoznak. Az
ember csupán a haláláig él vagy van feltámadás? Az ószövetségi olvasmányban
látjuk, hogy Krisztus előtt már voltak, aki hittek a holtak feltámadásában,
mások pedig nem: „Belekapaszkodhatunk
abba az Isten adta reménybe, hogy ő feltámaszt minket. Ám a te számodra nincs
feltámadás az életre.” Korunk embereinél is láthatjuk, hogy különböző
elképzelések vannak. Még messze vagyunk attól, hogy mindenki a keresztény
nézetet osztaná. Egyesek azt gondolják, hogy újra fognak megszületni, előző
életük terhét hordozzák most, és majd más életre fognak újjászületni. A
feltámadás sokak számára felfoghatatlan és úgy élnek, mintha csak a földi élet
létezne. Pedig Jézus már világosan megfogalmazta a feltámadásról szóló
tanításában: Van feltámadás! Van élet a halál után! „Arról, hogy a halottak feltámadnak, már
Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám
Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a
holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Ezért Istenben hinni nem
csak azt jelenti, hogy Isten létében hiszünk, hanem azt is, hogy örök életre
teremtett minket, és nem csupán a földi életre. Jézus küldetésének és hirdetésének
az volt a lényege és célja, hogy higgyük a feltámadásban, az örök életben. Jézus,
mint embernek meg kellet halnia, de harmadnapon feltámadt. Krisztus
feltámadásának az apostolok lettek a tanúi, és ezáltal igazolták Jézusnak a
feltámadásról szóló tanítását. „Krisztus meghalt a bűneinkért eltemették, és
harmadnapon feltámadt. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután
megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre.” (vö 1 Kor 15,3-6). „Az
élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt halottaiból. Ennek
mi tanúi vagyunk” (ApCsel 3,15). Aki pedig a feltámadásban hisz, nem
ragaszkodik minden áron a földi élethez, sőt, képes feláldozni a földi életét
az örök életért, ahogy ezt maga Jézus tette, valamint az apostolok, mint az ő
követői és már a hét zsidó testvér a mai olvasmányban. „Földi életünket elveheted, de a mindenség királya feltámaszt minket az
örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg.'' Isten törvényét a társadalmi törvény fölé
helyezték. Bár bizonyos összefüggés van a kettő között, ahogyan a katekizmusban
olvashatjuk: „Az erkölcsi törvény
különböző formákban fejeződik ki, de valamennyi összefügg egymással: örök
törvény, minden törvény forrása Istenben; természetes törvény;
kinyilatkoztatott törvény, mely magában foglalja a régi törvényt és az új, az
evangéliumi törvényt; végül polgári és egyházi törvények.” (KEK 1952) Ez viszont
nem azt jelenti, hogy az embertől rendelt törvények mindenben egyeznek az örök
törvénnyel. Adott helyzetben mindenekelőtt Isten törvényének kell engedelmeskednünk.
„Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek”, azt válaszolta
Péter és az apostolok, amikor a főpap szigorúan megparancsolta nekik,
hogy ne tanítsanak Jézus névében. (vö Apcsel 5,29). Életünkben milyen
következményekkel jár a feltámadásba vetett hitünk?
Feladat a mai napra: Tanúságot teszek a feltámadásba vetett
hitemről. Ezért elgondolkozom, miben vagy milyen cselekedet által fejezhetem ki,
hogy hiszek a holtak feltámadásában.