Zsolt 119,97-104 (A természetes törvény alkalmazása
nagyon különböző)
Mennyire szeretem törvényedet, egész nap szemem
előtt lebeg. Parancsod bölcsebbé tesz ellenségemnél, és mindig velem jár.
Okosabb lettem, mint összes tanítóm, mert arról elmélkedem, amire te oktatsz.
Több értelmet kaptam, mint az aggastyánok, mert azt követem, amit te előírsz.
Tartsd távol lábamat a gonosz utaktól, hogy megtarthassam szavad. Végzéseidből
semmit el nem hagyok, mert magad tanítottál rájuk. Kijelentéseid édesek
ínyemnek, számnak méznél édesebbek. Útmutatásod belátásra segít, azért gyűlölöm
a hamisság útjait.
„A természetes
törvény, mely minden egyes ember szívében jelen van és amelyet az értelem
megerősít, parancsolataiban egyetemes és tekintélye mindenkire kiterjed.
Kifejezi a személy méltóságát és meghatározza elemi jogainak és kötelességeinek
alapvonalait: "A józan értelem valóban törvény, mely megfelel a
természetnek, mindenkire kiterjed, állandó, örök, parancsolva a kötelesség
teljesítésére hív, tiltásaival visszariaszt a csalástól. (...) Ezt a törvényt
sem cserélni, sem abból valamit kihagyni, sem teljesen eltörölni nem
lehet." (Marcus Tullius Cicero)“
(KEK 1956)
„A természetes
törvény alkalmazása nagyon különböző; az életföltételekhez, helyekhez, korokhoz
és életkörülményekhez igazodó megfontolást igényelhet. Mindazonáltal a
természetes törvény a különböző kultúrákban olyan szabály marad, mely az
embereket összeköti egymással, és az elkerülhetetlen különbségektől eltekintve
közös alapelveket ad nekik.” (KEK 1957)
A zsoltáros
megmutatja nekünk, hogyan kell helyesen foglalkozni Isten törvényével. Milyen
fontos számára, hogy napközben is elmélkedjen ezen. Azonban hagyja, hogy maga
Isten tanítja, magyarázza meg: „Végzéseidből
semmit el nem hagyok, mert magad tanítottál rájuk”. Nem szabad Isten
törvényét függetleníteni attól, aki nekünk adta. A Szentlélek segítségével
alkalmazni kell a konkrét helyzetekben, életkörülményekben, a megfontolás pedig
az imádságban történik. Hiszen Isten nem akarja, hogy minden törvényre azonnal
igent és áment mondjunk, hanem azt, hogy egyre jobban megértsük parancsai
miértjét és megízleljük szépségét. „Kijelentéseid
édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek.”
Feladat a mai napra: Felírom papírra Istennek egy parancsát,
és olyan helyre teszem, hogy napközben is láthassam és így elmélkedhessek róla;
esetleg a karomra kötöm vagy az ujjamra („Kösd őket az ujjaidra”).