2Kor 5,17-18 (A
kegyelem)
"Mindenki, aki
Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De
mindezt Isten viszi végbe, aki megengesztelődött irántunk Krisztus által."
Megigazulásunk Isten kegyelméből való. A kegyelem
jóakarat, ingyenes segítség, amit Isten azért ad nekünk, hogy válaszolni
tudjunk az Ő hívására: hogy Isten fiai, fogadott fiúk, az isteni természet és az örök élet részesei legyünk. (KEK 1996). A kegyelem részesedés Isten életében; bevezet
a szentháromságos élet bensőségébe: a keresztségben a keresztény ember
részesedik Krisztus, teste Fejének kegyelmében. Mint "fogadott fiú"
ettől fogva az egyszülött Fiúval egységben "Atyának" szólíthatja
Istent. Megkapja a Szentlélek életét, aki beléleheli a szeretetet és formálja
az Egyházat. (KEK 1997). Ez az örök életre szóló meghívás
természetfölötti. Teljesen Isten ingyenes kezdeményezésétől függ, mert csak Ő
nyilatkoztathatja ki és ajándékozhatja Önmagát. Fölülmúlja az ember -- és
minden teremtmény -- értelmi képességeit és akarati erőit. (KEK 1998). Krisztus kegyelme Istentől adott, ingyenes
ajándék, az Ő -- Szentlélek által lelkünkbe árasztott -- életének ajándéka
azért, hogy a bűnből kigyógyítson és megszenteljen minket: ez a megszentelő,
más szóval megistenítő kegyelem, melyet a keresztségben kapunk. Ez bennünk a
megszentelés művének forrása. (KEK
1999). A megszentelő kegyelem állapotszerű
(habituális) ajándék, állandó természetfölötti készség, mely tökéletesíti a
lelket, hogy képessé tegye az Istennel való életre és az Ő szeretetéért való
cselekvésre. Az állapotszerű (habituális) kegyelmet, mely maradandó készség az
isteni hívás szerinti életre és cselekvésre, meg kell különböztetnünk az
aktuális kegyelmektől, melyek isteni beavatkozások a megtérés kezdetén, vagy a
megszentelés művének folyamatában. (KEK
2000).
Feladat a mai napra: Kérem a Szentlélek kegyelmét, hogy állapotbeli
kötelességemnek ma Isten szándéka szerint tudjak eleget tenni.