Mt 19,16-21 (Mester mit tegyek…?)
Egy
alkalommal odalépett hozzá valaki, és megkérdezte tőle: „Mester, mi jót kell
tennem, hogy eljussak az örök életre?” Így felelt neki: „Miért kérdezel engem a
jó felől? Csak egy valaki jó. Ezért, ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd
meg a parancsokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus felsorolta: „Ne ölj, ne
törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, apádat és anyádat tiszteld,
felebarátodat pedig szeresd úgy, mint saját magadat.” Az ifjú erre
kijelentette: „Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?” „Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Jézus -,
add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a men nyben.
Aztán gyere és kövess engem!”
"Mester, mi jót tegyek, hogy örök életem
legyen?" A kérdést föltevő ifjúnak Jézus mindenekelőtt azt válaszolja,
hogy föl kell ismerni Istent, Őt, aki "egyedül jó", mint a legfőbb
Jót, mint minden jó forrását. Azután mondja neki Jézus: "Ha be akarsz
menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat", és fölsorolja az
embertársaink szeretetével kapcsolatos előírásokat: "ne ölj, ne törj
házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, apádat és anyádat tiszteld".
Végül pozitív módon összefoglalja mindezt: "szeresd felebarátodat, mint
önmagadat" (Mt 19,16--19). (KEK 2052). Az
első választ egy második követi: "Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj,
add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a
mennyben. Azután jöjj és kövess engem!" (Mt 19,21). A második válasz nem
érvényteleníti az elsőt. Jézus Krisztus követése magában foglalja a parancsok
teljesítését. A Törvény nem szűnt meg (vö. Mt 5,17), hanem
az ember arra kap meghívást, hogy Mesterének személyében találja meg azt, aki a
Törvény tökéletes beteljesedése. A három szinoptikus evangéliumban Jézusnak a
gazdag ifjúhoz intézett hívása -- hogy tanítványként és a parancsok
megtartásával kövesse Őt -- kapcsolódik a szegénységre és tisztaságra szóló
buzdításhoz (vö. Mt 19,6--12.21.23—29). Az evangéliumi
tanácsok elválaszthatatlanok a parancsolatoktól. (KEK 2053). Jézus átvette a
Tízparancsolatot, de kinyilatkoztatta a Szentlélek erejét is, mely a Törvény
betűjében hat. Olyan igazságról prédikált, mely fölülmúlja az írástudókét és a
farizeusokét (vö. Mt 5,20) és a pogányokét is (vö. Mt
5,46—47). A parancsolatok összes követelményét
megvilágította: "Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj! (...) Én
pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot
tart testvérével." (Mt 5,21--22) (KEK 2054). Amikor megkérdezik tőle:
"Melyik a főparancs a törvényben?" (Mt 22,36), Jézus így válaszol:
"Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes
elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd
felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény
és a próféták" (Mt 22,37—40; vö. MTörv 6,5; Lev 19,18). A Tízparancsolatot
a szeretet e kettős és egyetlen parancsának fényében kell értelmeznünk, mely a
Törvény teljessége: "Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne
lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az igében
foglaltatik össze: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretet nem tesz
rosszat a felebarátnak. A Törvény tökéletes teljessége tehát a szeretet."
(Róm 13,9--10) (KEK 2055).
Feladat a mai napra: Hogyan tudom ma kifejezni szeretetemet Isten és
embertársam felé? Odafigyelek arra, ha gyorsan kell is néha cselekednem, hogy
mindig a szeretet határozza meg minden lépésemet.