Hétfő, dec.23. Lk
1,64-68-79 ("Uradat, Istenedet imádd, és csak neki
szolgálj!")
Apjának, Zakariásnak, pedig nyomban megnyílt az ajka
és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. „Áldott az Úr, Izrael Istene, mert
meglátogatta és megváltotta népét. Az üdvösség erejét támasztotta nekünk
szolgája, Dávid házában. Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta:
megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől, hogy irgalmazzon
atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről. Az esküről, amelyet atyánknak,
Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk, hogy az ellenség kezéből
kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, szentségben és igazságban
színe előtt életünk minden napján. Téged pedig, fiú, a Magasságbeli
prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját,
hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, Istenünk könyörülő
irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben
és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára
irányítsa.”
„Isten úgy
mutatja meg magát, hogy emlékeztet mindenható, jóakaratú és szabadító tettére
annak történelmében, akihez szól: "Én ..., aki kivezettelek téged Egyiptom
földjéről, a szolgaság házából" (MTörv 5,6). Az első szó tartalmazza a
Törvény első parancsolatát: "Uradat, Istenedet féljed, és neki szolgálj
... Ne menjetek idegen istenek után." (MTörv 6,13-14) Isten első
fölszólítása és jogos követelése, hogy az ember fogadja el és imádja Őt.” (KEK
2084)
„Az egy és igaz
Isten elsősorban a maga dicsőségét nyilatkoztatja ki Izraelnek. Az ember
hivatásának és igazságának kinyilatkoztatása Isten kinyilatkoztatásához
kötődik. Az ember hivatása, hogy kinyilvánítsa Istent egy olyan
cselekvésmóddal, ami megfelel "Isten képére és hasonlóságára"
teremtett voltának (Ter 1,26): „Nem lesz soha más Isten, ó Trifón, és nem is
volt kezdettől fogva ... rajta kívül, aki megteremtette és elrendezte a
mindenséget. Mi nem gondoljuk, hogy a mi Istenünk különbözik a tiétektől. Ő
ugyanaz, mint aki atyáitokat kihozta Egyiptomból "hatalmas kézzel és
kiterjesztett karral". Nem más Istenben reménykedünk - hiszen nincsen -,
hanem ugyanabban, akiben ti reménykedtek, Ábrahám, Izsák, Jákob Istenében” (Szent Jusztinosz).“ (KEK 2085)
„Az első
(parancsolatban) benne foglaltatik a hit, a remény és a szeretet parancsa. Mert
amikor Istenről azt mondjuk, hogy mozdulatlan, változhatatlan, örökké ugyanaz,
hűséges, helyesen valljuk azt, hogy Ő minden hamisság nélkül való; ebből
következően szavai alapján teljes hittel kell tekintélyét elfogadnunk. Aki
pedig az Ő mindenhatóságát, kegyességét, jóságát, jótéteményeit szemléli,
megteheti-e, hogy nem belé veti minden reményét? Ha pedig jóságának és
szeretetének ránk áradó gazdagságát nézi, megteheti-e, hogy nem szereti Őt?
Innen fakad a bevezetés és a záradék, mellyel a Szentírásban Isten akkor él,
amikor parancsolatait adja: Én vagyok az Úr!” (KEK 2086)
Ma Zakariás imádságát imádkozva abban segíthet nekünk, hogy az első
parancs lelkületébe beletaláljunk, hogy a szeretet nem csupán parancs, hanem az
ember válasza Isten iránti végtelen szeretetére. Szeretetből szolgáljunk neki,
és nem félelemből: „félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, szentségben és
igazságban színe előtt életünk minden napján.” Köszönöm, Uram, hogy
mindennap szolgálhatok Neked. Add, hogy a ma az utolsó karácsonyi előkészület
is az irántad való szeretetemnek a kifejezése legyen.
Feladat a mai napra: A mai tennivalóm közben próbálok Istenhez
fordulni és neki mondani: „Uram, ezt neked szeretetből teszem.”