Napi elmélkedéshez: Iz 52,13-15
Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és
felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan megborzadtak láttán,
- hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata -, úgy fog
majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt. Mert
olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak
lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak.
A legmegdöbbentőbb
mozzanat a Messiásnak a szenvedése. Erre találhatunk a legtöbb hivatkozást, pl.
az ellene való összeesküvésről: „Leskelődjünk
az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel: bepanaszol bennünket
törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen.
Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát. Vádol
bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó. Mert az életmódja elüt
másokétól, és szokatlanok az útjai. Hamis pénznek néz bennünket, és mint
szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és
pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent. Lássuk hát, igazak-e a beszédei.
Figyeljük meg, mi végre jut! Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten
pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből. Tegyük próbára, gúnyoljuk és
bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét! Ítéljük
gyalázatos halálra, mert - saját szava szerint - Isten oltalmában részesül!”
(Bölcs 2,12-20). A mai idézet Izajás próféta könyvéből arról beszél, hogy Isten
szolgája valóban hagyni fogja magát kivégezni. A szenvedés nemcsak megtörténik
vele, hanem saját döntése is lesz, mert a célja, hogy másoknak üdvösséget szerezzen.
Ez játszódott le Jézus életében, és bár az Ószövetség sok helyen beszél róla,
Isten előre meghirdette, mégis meghökkentek az emberek azon, hogy Jézust
kivégezték és a gonoszok közé sorolták. S nem csak egyesek, hanem képesek
voltak föluszítani a népet Jézus ellen, és elhitetni velük, hogy ő valóban egy
gonosztevő. Még az apostolok sem voltak képesek összerakni fejükben a képet.
Szükségük volt arra, hogy a feltámadt Jézus megmagyarázza nekik „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok
elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a
Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen elkezdve az összes
prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.” (Lk
24,25-27). Felmerülhet bennünk a gondolat, hogy miért volt szükség arra, hogy
ez bekövetkezzen? „Miattam nem kellett volna szenvednie és meghalnia a
kereszten,” mondjuk ezt akkor, amikor jól megy a sorunk. Azt hiszem akkor
értjük meg legjobban, hogy mégis miért volt szükséges, amikor netán olyan
élethelyzetbe kerülünk, hogy nagy nehézségeken megyünk keresztül, amikor csődöt
vallunk, súlyos bűnt követünk el, visszafordíthatatlan törés következik be az
életünkbe, és érezzük vállunkon a felelősséget. Ki az, aki ebből ki tud menteni
minket? Lehet-e így jövőnk? – Ezért volt szükséges! Mert Jézus halála által azt
üzeni nekünk: Veled hordozom a terhedet! Átveszem bűnöd súlyát, felviszem a
keresztfára és megbocsátást szerzek neked, mert felajánlom az Atyának. Ha
hiszel bennem, rám tudod bízni életed minden terhét, „bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43).
Mert én elbírom a terhedet! Isten ezt jövendöli meg, és boldog az az ember, aki
be tudja fogadni szívébe élete Megváltóját.
Feladat a mai napra: A mai napon imádságomban meggyújtok egy gyertyát
egy nehéz helyzetben lévő ismerősömért, szituációban lévő családért, és értük
könyörgök.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek!
---
Este: Visszatekintés a napra: Mit érzékeltem a mai napon? Hogyan hatotta át a mai
elmélkedés a napomat? Hol találkoztam a megváltás szükségletével, kiért
ajánlottam fel imádságomat? Megtapasztaltam Isten gyógyító jelenlétét? Napom
lezárásaképpen hálát adok mindazért, amit ma tapasztalhattam, és kérem a
Szentlélek segítségét, hogy holnap is vezessen és tanítson engem Isten útjaira
és a helyes imádságra.