Napi elmélkedéshez: Zsolt 16,5-11
Uram,
örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat. Mérőláncom kedves földre
esett, s kedvem telik örökségemben. Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem,
s mert szívem még éjjel is figyelmeztet. Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll
jobbomon, hogy meg ne inogjak. Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem
is békében fog majd nyugodni. Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem
hagyod, hogy szented meglássa a sírt. Az élet útjára tanítasz engem. Színed
előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.
Isten nemcsak a Messiás tevékenységét és halálát
hirdette meg, hanem megdicsőülését is. A tegnapi részletben a Bölcsesség
könyvéből kíváncsiak voltak arra: Lássuk
hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut! Mert ha az igaz az Isten
gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből.
Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és
kipróbáljuk türelmét! Ítéljük gyalázatos halálra, mert - saját szava szerint -
Isten oltalmában részesül!” (Bölcs 2,16-20). E mellett ott áll szilárdan
Isten ígérete: Nézzétek, szolgám
diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik.
(Iz
52,13). Isten azt ígéri, hogy Ő maga fog tanúságot tenni Szolgája mellett, ő
teszi a pontot a történetre. Ez pedig a föltámadás és a megdicsőülés lesz. Ha
Jézus életére tekintünk, gyönyörű látni, miként váltotta valóra Isten minden
szavát. A mai zsoltárt úgy olvashatjuk, mintha Jézus szájából hangozna el.
Elolvasva a zsoltárt mélyebb bepillantást nyerünk Jézus lelkületébe, az örömbe
és hálába, amit az Atya iránt érzett, valamint abba a biztonságba és bizalomba,
amiben az Atya iránt élt. Isten megígérte, és ígérete szikla szilárd. Erről
szol a 119. Zsoltár csodálatos dicsőítő dala Isten szaváról, mely ugyanúgy
Jézus szájából hangozhatott el. Ez a mi reményünk. Isten sosem csal meg minket.
A mi életünkben is megvalósítja, amit megígért. Ha hiszünk benne, és rábízzuk
az életünket, áldássá fogja változtatni életünket. Karácsony bennünk fog
megújulni, mint ahogy mindenkiben megújul, aki engedi, hogy Isten ígérete
beteljesüljön életében.
Hálás szívvel tekintsünk most vissza az elmúlt
hétre, és gondoljuk át tapasztalatainkat, és így készüljünk a csoportos
megosztásra. Gondolkozzunk el azon: Hol tapasztaltam ezen a héten Isten
jelenlétét? Melyik idézet, gondolat, üzenet lett fontos számomra? Hogyan tudtam
végezni a lelkigyakorlatot, az Istenre való odafigyelést a mindennapi tennivalóm
alatt? Mi segített nekem leginkább, mi volt nehéz számomra? Miben fedeztem fel
Isten irántam való szeretetét? Voltak új tapasztalataim, felismeréseim?
Feladat a mai napra: Felírom egy cédulára azt az üzenetet, amely számomra
a legfontosabb lett ezen a lelkigyakorlaton, és engedem, hogy napközben is
kísérjen engem.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek!
---
Este: Visszatekintés a napra: A mai napot hálaadással zárom le. Meggyújtok egy
gyertyát, és végig pergetem lelki szemeim előtt azt, ami velem történt a mai
napon és ezen a héten. Hálát adok azért, hogy Isten velem van, hogy formál és
vezet engem. Kérem a következő hétért a kegyelmet, hogy hűséggel folytatni
tudjam a lelkigyakorlatot, közelebb kerülhessek hozzá, és szívből szeretni,
követni tudjam őt.