Napi elmélkedéshez: Lk.
1,30-31.38.
Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.
Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. ...” Mária így
válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre
az angyal eltávozott. Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe
sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek,
maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy
az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy
Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől
megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit
az Úr mondott neki!”
Mai imádságunkat töltsük Máriával, aki nagyon
közelről élte át az adventi és karácsonyi eseményeket. Kérjük tőle, hogy újra
megértethesse velünk annak mély jelentőségét, fontosságát saját életünkben is.
Bizalommal fordulhatunk hozzá és vele párbeszédbe lépve, kérdezzük meg: pl.
Mária, hogyan hordoztad a szívedben a prófétai szavakat, Isten ígéreteit,
jövendöléseit? Mennyire tudatosult benned az, akkor vagy később, hogy amikor az
angyal eljött hozzád, beteljesült Isten Zakariás próféta által adott
jövendölése: „Örülj és ujjongj Sion leánya, mert nézd, máris jövök, hogy
nálad lakjam - mondja az Úr.” (Zak. 2,14)? Hogyan tudtál a félelmed ellen
is Igent mondani Isten hozzád intézett szavára? Mi indított téged arra, hogy
azonnal Erzsébethez útra kellj? Ahelyett, hogy gyors választ adunk magunknak –
hiszen már ismerjük a történetet, annak sok magyarázatát is -, hagyjuk, hogy
Mária adjon választ nekünk az izgatott kérdésekre.
Szemlélhetjük Máriát mint az első embert, akiben
Isten belső lakóhelyet talált. Azonban Isten minden emberben szeretne lakást
venni. Ezért jött e világra, hogy ne csupán a földön, - egy istállóban, vagy
egy házban, egy templomban lakjon -, hanem az ember szívében; minden emberben
személyesen. Jézus maga ígérte meg nekünk: „Aki
szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá
megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn. 14,23) Életünk nem kevésbé Isten
kedvenc lakóhelye, mint Mária élete. Éppen ez a karácsony örömüzenete: „Mert nézd, máris jövök, hogy nálad lakjam”.
Sohasem vagyunk egyedül, Isten velünk és bennünk van. Az örömünk csupán a
hitünktől függ: vajon hisszük-e, hogy igaz, hogy valóság ez a szava? Ha
hiszünk, meg fogjuk tapasztalni és nem fogunk mást tenni, mint Mária: a bennünk
lévő Istent másokhoz visszük. Mások számára is van örömhírünk. Pl. azokkal,
akik a karácsonyi napoknak szomorúan néznek elébe, mert egyedül lesznek,
megoszthatjuk Isten üzenetét: 'Emmánuel, veled az Isten.'
Feladat a mai napra: Azzal a tudattal élem a mai napomat, hogy Isten
bennem lakik, és a másik emberrel való találkozásomban Ő is jelen van.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek!
---
Este: Visszatekintés a napra:
Hogyan éltem meg a napomat? Milyen kísérőm, társam volt? Valamikor egyedül
éreztem-e magam? Hogyan tapasztaltam meg, hogy életem Isten kedvenc lakóhelye? A napot lezárjuk egy tized Rózsafüzérrel, ezzel a
titokkal: „akit te Szent Szűz, Erzsébetet látogatva méhedben hordoztál.”