XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. január 31., péntek

Január 31.



Mt 5,21-26                            (A béke megőrzése)

Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

A "Ne ölj!" (Mt 5,21) parancsolatra hivatkozva Urunk megköveteli a szív békéjét, és elutasítja a gyilkos harag és gyűlölet erkölcstelenségét: A harag a bosszú vágya. "Kívánni a bosszút, annak kárára, aki büntetendő, nem megengedett"; de dicséretes a jóvátétel kiszabása, "a víciumok javítására és az igazságosság értékének megőrzésére" (Aquinói Szent Tamás: ST II--II, 158, 1 ad 3). Ha a harag eljut a felebarát megölésének vagy súlyos megsebesítésének elhatározásáig, súlyosan vét a szeretet ellen, halálos bűn. Az Úr azt mondta: "Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart testvérével" (Mt 5,22). (KEK 2302). A szándékos gyűlölet ellenkezik a szeretettel. A felebarát gyűlölete bűn, amikor az ember megfontoltan rosszat kíván neki. A felebarát súlyos gyűlölete bűn, amikor megfontoltan súlyos rosszat kíván neki. "Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak..."(Mt 5,44--45) (KEK 2303). Az emberi élet tisztelete és fejlődése megkívánja a békét. A béke nemcsak a háború hiánya, és nem korlátozható a szembenálló erők egyensúlyának biztosítására. A béke nem érhető el a földön a személyek javainak védelme, az emberek közötti szabad kommunikáció, a személyek és a népek méltóságának tiszteletben tartása és a testvériség állhatatos gyakorlása nélkül. A béke a "rend nyugalma" (Szent Ágoston: De civitate Dei 19, 13). Az "igazságosság műve" (Iz 32,17) és a szeretet következménye (II. Vat. Zsinat: GS 78). (KEK 2304). A földi béke Krisztus békéjének képe és gyümölcse, aki a messiási "béke Fejedelme" (Iz 9,5). Keresztjének vére által megölte az ellenségeskedést önmagában (Vö. Ef 2,16), kibékítette az embereket Istennel, és Egyházát az emberi nem egységének és Istennel való egyesülésének szentségévé tette (Vö. II. Vat. Zsinat: LG, 1.). "Ő, a mi békességünk" (Ef 2,14). És kijelenti, hogy "boldogok a békességszerzők" (Mt 5,9). (KEK 2305). Akik lemondanak az erőszakos és véres tettekről és az emberi jogok biztosítására a védekezésnek a leggyengébbek számára is hozzáférhető eszközeihez folyamodnak, az evangéliumi szeretetről tanúságot tesznek, föltéve, hogy ez megtehető a többi ember és a társadalom jogainak és kötelességeinek kára nélkül. Törvényesen tanúsítják az életet és tárgyakat pusztító erőszakhoz folyamodás fizikai és erkölcsi veszedelmének súlyosságát (II. Vat. Zsinat: GS 78). (KEK 2306).
Feladat a mai napra: Arra figyelek, mit gondolok vagy mondok, amikor valami vagy valaki felbosszant engem. Feljegyzem magamnak egy naplóban, majd este elgondolkozom rajta a mai evangélium és Katekizmus tanításának fényében.

2014. január 30., csütörtök

Január 30.



Tob 1,3.17-18                       (A testi épség tisztelete)

Én, Tobit, egész életemben igaz úton jártam, s a jót tettem. Bőven osztottam alamizsnát testvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem együtt kerültek az asszírok országába, Ninivébe. Kenyeremet az éhezőknek, ruhámat a rongyosaknak adtam. Ha láttam, hogy meghalt valaki a nemzetségemből és odadobták Ninive fala tövébe, eltemettem. Azokat is eltemettem, akiket Szancherib ölt meg. [Amikor Júdeából menekülésszerűen visszatért azután, hogy az ég Királya megbüntette a káromlót, Szancherib sokat megöletett Izrael fiai közül haragjában.] Titokban fogtam a holttesteket, és eltemettem őket. Amikor aztán a király kereste őket, nem találta.

A személyeken vagy emberek csoportján végzett tudományos, orvosi vagy pszichológiai kísérletek a betegek gyógyítására és a közegészségügy fejlesztésére irányulhatnak. (KEK 2292). Mind a tudományos alapkutatás, mind az alkalmazott kutatás az ember teremtés fölötti uralmának fontos kifejezése. A tudomány és a technika értékes eszközök, amennyiben azokat az ember szolgálatára rendelik és elősegítik vele integrális fejlődését mindenki javára; ugyanakkor önmagukban nem jelenthetik az élet és az emberi fejlődés értelmét. A tudomány és a technika az emberhez van rendelve, mert tőle erednek és tőle nyerik fejlődésüket; tehát a személyben és annak erkölcsi értékeiben találják meg céljukat és korlátaikat. (KEK 2293). Tévedés a tudományos kutatás és alkalmazásainak erkölcsi közömbösségét követelni. Másrészt az értékelés kritériumai nem vezethetők le sem az egyszerű technikai hatékonyságból, sem a hasznosságból -- ami egyeseknek mások kárára származhat --, még kevésbé uralkodó ideológiákból. A tudomány és a technika belső természetükből adódóan követelik az erkölcsiség alapvető szempontjainak föltétel nélküli tiszteletét; Isten tervének és akaratának megfelelően az emberi személynek, elidegeníthetetlen jogainak, valódi és teljes javának szolgálatában kell állniuk. (KEK 2294). Az emberi lényen végrehajtott kutatások és kísérletek nem törvényesíthetik az olyan cselekedeteket, amelyek önmagukban ellentétesek a személy méltóságával és az erkölcsi törvénnyel. Alanyuk esetleges beleegyezése nem igazolja az ilyen cselekedeteket. Az emberen végzett kísérlet erkölcsileg nem megengedett, ha aránytalanul nagy vagy elkerülhető kockázattal jár a kísérleti alany életére vagy testi és pszichikai épségére nézve. Az embereken végzett kísérletezés nem felel meg a személy méltóságának, ha mindezeken túl az alany vagy az érte felelősek kifejezett beleegyezése nélkül történik. (KEK 2295). A szervátültetés megfelel az erkölcsi törvényeknek, ha a donort érő testi és pszichikai károk és kockázatok arányosak a fogadó javával. A szervek halál utáni ajándékozása nemes és érdemszerző cselekedet, s buzdítani kell rá, mint a nagylelkű szolidaritás megnyilvánulására. Erkölcsileg elfogadhatatlan, ha a donor vagy illetékes rokonai nem adták kifejezett beleegyezésüket. Ezen felül erkölcsileg megengedhetetlen a megnyomorító vagy közvetlenül halált okozó csonkítás, akkor is, ha mások halálát késlelteti. (KEK 2296).  A TESTI ÉPSÉG TISZTELETE. Az emberrablás és a túszszedés rettegést vált ki, és a fenyegetettség által elviselhetetlen nyomást gyakorol az áldozatokra. Erkölcsileg tehát megengedhetetlenek. A terrorizmus válogatás nélkül fenyeget, sebez és öl: súlyosan ellenkezik az igazságossággal és a szeretettel. A kínzás, mely testi és erkölcsi erőszakot használ, hogy kicsikarjon vallomást, megbüntesse a vétkeseket, megfélemlítse a más véleményen lévőket és kielégítse a gyűlöletet, ellenkezik a személy és az emberi méltóság tiszteletével. A szigorúan gyógyító jellegű orvosi javallaton kívüli, közvetlenül szándékolt amputáció, csonkítás vagy sterilizáció ártatlan embereken ellenkezik az erkölcsi törvénnyel (Vö. XI. Pius pápa: Casti connubii enciklika, DS 3722--3723). (KEK 2297). A korábbi időkben a törvény és a rend megtartása érdekében a törvényes kormányok kegyetlen gyakorlatot valósítottak meg, gyakran anélkül, hogy az Egyház pásztorai tiltakoztak volna, hiszen maguk is elfogadták saját bíróságaikon a római jog kínzásra vonatkozó törvényeit. E sajnálatos tények mellett az Egyház mindig is tanította a kegyelem és az irgalom kötelességét, és tiltotta a klerikusoknak a vérontást. A közelmúltban nyilvánvalóvá vált, hogy ez a kegyetlen gyakorlat sem a közrend érdekében nem volt szükséges, sem az emberi személy törvényes jogainak nem felelt meg. Ellenkezőleg, az ilyen gyakorlat a legsúlyosabb megalázáshoz vezet. Eltörlésükön dolgozni kell. Imádkozni kell az áldozatokért és hóhérjaikért. (KEK 2298). TISZTELET A HALOTTAK IRÁNT A haldoklókról figyelmesen kell gondoskodni, hogy segítsük őket életük utolsó perceinek méltóságban és békében való megélésében. Hozzátartozóik imádságaikkal segítsék őket, és legyen rá gondjuk, hogy a betegek megfelelő időben megkapják a szentségeket, melyek fölkészítik őket az élő Istennel való találkozásra. (KEK 2299). Az elhunytak testével a föltámadásba vetett hitben és reményben tisztelettel és szeretettel kell bánni. A halottak eltemetése az irgalmasság testi cselekedeteinek egyike (Vö. Tób 1,16--18); megadja a tiszteletet Isten gyermekeinek, a Szentlélek templomainak. (KEK 2300). A holttestek boncolása bírósági vizsgálat vagy tudományos kutatás céljaira erkölcsileg megengedett. A szervek ingyenes elajándékozása a halál után törvényes és érdemszerző lehet.  Az Egyház megengedi a holttest elhamvasztását, ha az nem jelenti a test föltámadásába vetett hit kétségbevonását (Vö. CIC 1176, 3. §). (KEK 2301).

Feladat a mai napra:  A 20. Század különösképpen a háborúk, a terrorizmus, a holocaust és mindenféle ideológia csúcsa volt, melynek több millió ember esett áldozatul. A mai napon különösképpen az áldozatokért imádkozom, és lehetőséget keresek arra, hogy betérjek egy templomba és gyertyát gyújtsak értük.

2014. január 29., szerda

Január 29.



Mt 18,1-11                            (A személyek méltóságának tisztelete)

Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” Odahívott egy gyereket, közéjük állította, s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be. De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék. Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz! Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el! Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tűzre kerülnöd. Ha szemed okoz botrányt, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha egy szemmel mész be az életre, mint ha két szemmel a pokol tüzére vetnek. Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.

A botrány olyan viselkedés vagy magatartás, amely másokat bűn elkövetésére indít. Aki botránkoztat, a felebarát kísértőjévé válik. Kárt okoz az erénynek és az egyenességnek; testvérét lelki halálba taszíthatja. A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz. (KEK 2284). A botrány különösen súlyossá válik a botrányt okozók tekintélye és az azt elszenvedők gyöngesége miatt. Ez késztette Urunkat e kemény szavakra: "Aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, (...) jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger mélyére süllyesztenék" (Mt 18,6; vö. 1Kor 8,10--13). Súlyos a botrány, amikor olyanok okozzák, akiknek természetüknél vagy hivataluknál fogva másokat kell oktatniuk és nevelniük. Jézus emiatt dorgálja az írástudókat és a farizeusokat: báránybőrbe öltözött farkasokhoz hasonlítja őket (Vö. Mt 7,15). (KEK 2285). Botrányt okozhat törvény vagy intézmények, gyakorlat vagy vélemény. Így a botrányokozás bűnébe esnek azok, akik olyan törvényeket vagy társadalmi struktúrákat hoznak létre, amelyek az erkölcsök és a vallásos élet megromlásához vezetnek, vagy "olyan társadalmi föltételekhez, melyek akarva-akaratlanul nehézzé vagy szinte lehetetlenné teszik a legfőbb Törvényhozó parancsolatainak megfelelő keresztény életvitelt" (XII. Pius pápa rádiós beszéde, 1941. VI. 1-én: AAS 33 (1941) 197). Ugyanez áll a termelő társaságok vezetőire, akik csalásra ösztönző rendelkezéseket hoznak, továbbá a pedagógusokra, akik "elkeserítik" a növendékeket (Vö. Ef 6,4; Kol 3,21), vagy azokra, akik a közvéleményt az erkölcsi értékektől elfordítva mesterségesen megváltoztatják (manipulálják). (KEK 2286). Aki a kezében lévő hatalmat arra használja föl, hogy rosszra ösztökéljen, vétkes a botrány bűnében és felelős a rosszért, amelyet közvetve vagy közvetlenül kiváltott. "Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket." (Lk 17,1) (KEK 2287). AZ EGÉSZSÉG TISZTELETBEN TARTÁSA Az élet és a testi egészség Isten által ránk bízott drága ajándékok. Értelmesen kell róluk gondoskodnunk, figyelembe véve mások és a közjó szükségleteit. Az állampolgárok egészségéről való gondoskodás a társadalom segítségét kívánja, hogy megkaphassák azokat az életfeltételeket, melyek lehetővé teszik a növekedést és az érettség elérését: a táplálékot és ruhát, a lakást, az egészséggondozást, az alapműveltséget, a munkát és szociális gondoskodást. (KEK 2288). Az erkölcs felszólít ugyan a testi élet tiszteletére, de nem tekinti abszolút értéknek. Szembeszáll az újpogány fölfogással, amely a testkultuszt hirdeti, feláldozva annak mindent, bálványozva a fizikai tökéletességet és a sportteljesítményeket. Ez a szemlélet -- a válogatás miatt, amit az erősek és a gyengék között folytat -- az emberi kapcsolatok eltorzulásához vezethet. (KEK 2289). A mérsékletesség erénye arra indít, hogy kerüljünk minden túlzást az evésben-ivásban, az alkohol, a cigaretta és a gyógyszerek fogyasztásában. Súlyosan vétkeznek, akik ittas állapotban vagy a gyorsaság mértéktelen élvezetétől indítva mások vagy saját biztonságukat veszélyeztetik az utakon, a tengeren vagy a levegőben. (KEK 2290). A kábítószerek használata súlyosan károsítja az egészséget és az emberi életet. Eltekintve a szigorúan gyógyászati indikációtól, a kábítószerezés súlyos bűn. A kábítószerek titkos gyártása és kereskedelme botrányos cselekmények; közvetlen együttműködésnek számítanak, mert az erkölcsi törvénnyel súlyosan ellenkező gyakorlatra csábítanak. (KEK 2291).
Feladat a mai napra: A mai napon különösképpen azokért az egyházi személyekért és hívőkért imádkozom, akik botrányt keltettek életvitelük miatt, és azokért, akik károsultak a botrányok miatt.

2014. január 28., kedd

Január 28.



Szám 35,29-34                      (A szándékos emberölés)

Ezek (a törvények) legyenek az igazságszolgáltatás mércéi nemzedékről nemzedékre, minden lakóhelyeteken. Ha valaki embert öl, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek. A gyilkos életéért, aki méltó a halálra, nem szabad váltságdíjat elfogadnotok, halállal kell büntetni. Azért se fogadjatok el váltságdíjat, aki menedékvárosba menekült, nehogy visszatérjen hazájába, s ott éljen, mielőtt a főpap meghal. Nem szabad megfertőznötök a földet, ahol laktok. A vér ugyanis megfertőzi a földet. S a földnek a rajta kiontott vérért nem lehet mást adni jóvátételül, mint a vér kiontójának vérét. Tehát ne szennyezzétek be a földet, ahol laktok, mert én is ott élek. Mert én, az Úr, Izrael fiai közt lakom!”

Az ötödik parancsolat nagyon súlyos bűnként tiltja a közvetlen és szándékos emberölést. A gyilkos és mindazok, akik szándékosan vesznek részt a gyilkosságban, olyan bűnt követnek el, amely az égbe kiált bosszúért (Vö. Ter 4,10). (KEK 2268). A csecsemőgyilkosság, a testvérgyilkosság, az apa és anyagyilkosság, és a házastárs meggyilkolása különösen súlyos bűncselekmények, tekintetbe véve azokat a természetes kapcsolatokat, amelyeket tönkretesznek. Fajnemesítő vagy közegészségügyi meggondolások egyetlen gyilkosságot sem indokolhatnak, még akkor sem, ha a közhatalom parancsolja (Vö. II. Vatikáni Zsinat: GS, 51). (KEK 2268). Az ötödik parancsolat tiltja, hogy bármit tegyünk azzal a szándékkal, hogy közvetve előidézzük egy személy halálát. Az erkölcsi törvény tiltja, hogy bárkit komoly ok nélkül halálveszélynek tegyünk ki, vagy hogy elmulasszunk segítséget nyújtani a veszélyben lévőnek. Az, hogy az emberi társadalom eltűri a nyomor olyan formáit, melyek halált okoznak -- anélkül, hogy annak orvoslására törekedne --, botrányos igazságtalanság és súlyos vétség. Akik a kereskedelmi kapcsolatokban uzsorát érvényesítenek és üzletemberként felebarátaik éhínségét és halálát váltják ki, közvetett emberölést követnek el és felelősek érte (Vö. Ám 8,4--10). Az akaratlan, nem szándékos emberölés erkölcsileg nem beszámítható. De nem mentesül az ember a súlyos bűn terhe alól, ha arányos ok nélkül cselekedett úgy, hogy halált okozott, még ha nem is állt szándékában. (KEK 2269). AZ ABORTUSZ Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez (HK: Donum vitae 1,1). "Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, megszenteltelek" (Jer 1,5). "A csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor a rejtekben keletkeztem, és a föld mélyén elindult az életem" (Zsolt 139,15). (KEK 2270). Az Egyház az első századtól kezdve hangsúlyozta minden szándékos abortusz erkölcsi rosszaságát. Ez a tanítás nem változott és változatlan marad. A közvetlen, azaz akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel: "Ne öld meg a magzatot abortusszal, és ne pusztítsd el a születése után." (Didakhé 2, 2) "Isten ugyanis, az élet Ura, az élet megőrzésének magasztos szolgálatát az emberekre bízta, és ezt emberhez méltó módon kell teljesíteni. Az életet tehát a fogantatástól kezdve a legnagyobb gonddal oltalmazni kell: az abortusz és a csecsemőgyilkosság szégyenletes gaztett." (II. Vat. Zsinat: GS 51) (KEK 2271). A formális együttműködés az abortuszban súlyos bűn. Az Egyház ezt az emberi élet ellen elkövetett bűntényt egyházjogi büntetésként kiközösítéssel sújtja. "Aki abortuszt végez, ha valóban megtörténik, latae sententiae, önmagától beálló kiközösítésbe esik" (CIC 1398) "magának a büntetendő cselekmény elkövetésének tényénél fogva" (CIC 1314), a jogban meghatározott föltételek mellett (CIC 1323--24). Az Egyház ezzel nem beszűkíteni akarja az irgalmasság terét, hanem kifejezésre juttatja az elkövetett bűn súlyosságát, a megölt csecsemőnek, szüleinek és az egész társadalomnak okozott jóvátehetetlen kárt. (KEK 2272). Minden ártatlan ember elidegeníthetetlen joga az élethez a polgári társadalomnak és törvényhozásának alkotóeleme: "A személy elidegeníthetetlen jogait a polgári társadalomnak és a közhatalomnak el kell ismernie és tiszteletben kell tartania; ezek a jogok nem függenek sem az egyes emberektől, sem szüleiktől és nem is a társadalomtól vagy az államtól erednek: az emberi természethez tartoznak, a személyhez tapadnak a teremtő tevékenység erejével, melyből maga a személy származik. Ebben az összefüggésben föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ezen alapvető emberi jogok közé tartozik az élethez és a testi épséghez való jog, mellyel minden emberi teremtmény rendelkezik fogantatása pillanatától egészen a halálig." (HK: Donum vitae 3) "Amikor a polgári törvény az emberek egy csoportjától elveszi azt az oltalmat, melyet a törvénynek nyújtania kell, az állam e tettével tagadja minden polgárának törvény előtti egyenlőséget. Amikor az állam nem alkalmazza erejét mindenki -- leginkább a gyöngébbek -- jogainak védelmére, meginognak a jogállam alapjai. (...) A magzatot a fogantatás pillanatától megillető tiszteletből és védelemből következik, hogy a törvénynek megfelelő büntetéssel kell válaszolnia a magzat jogainak bármely szándékos megsértésére." (HK: Donum vitae 3) (KEK 2273). Mivel a magzattal fogantatása pillanatától kezdve személyként kell bánni, épségét a lehetőségekhez képest a többi más élőlényhez hasonlóan védelmezni, gondozni és ápolni kell. A magzati vizsgálat erkölcsileg megengedett, "ha tiszteletben tartja az embrió és az emberi magzat életét és épségét, és minden egyes magzat megtartására vagy gyógyítására irányul (...). De súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel, ha a vizsgálat eredményétől függ az abortusz. A diagnózisnak nem szabad azonosnak lennie a halálos ítélettel." (HK: Donum vitae  1,2) (KEK 2274). "Megengedettnek kell tekinteni az emberi magzaton végzett beavatkozásokat azzal a föltétellel, hogy tiszteletben tartják a magzat életét és épségét, nem jelentenek számára túlzott kockázatot, hanem gyógyítására, egészségi állapotának javítására vagy életbentartására irányulnak." (HK: Donum vitae  1,3) "Erkölcstelen emberi magzatokat azzal a szándékkal létrehozni, hogy „biológiai alapanyagként” hasznosítsák." (HK: Donum vitae  1,5) "Bizonyos beavatkozási kísérletek a kromoszóma- vagy génörökségbe nem gyógyító jellegűek, hanem arra irányulnak, hogy valamilyen szempont (pl. fiú--leány, erős--okos, alacsony--magas) szerint meghatározott tulajdonságú emberi lényeket hozzanak létre. Az ilyen beavatkozások ellentétesek az emberi lény személyi méltóságával, sérthetetlenségével és egyetlen, meg nem ismételhető identitásával." (HK: Donum vitae  1,6) (KEK 2275) AZ EUTANÁZIA Különös tiszteletet igényelnek azok, akiknek élete fogyatékos vagy meggyengült. A beteg vagy fogyatékos személyeket támogatni kell, hogy a lehetőségekhez képest normális életet élhessenek. (KEK 2276). Bármi legyen is indítéka vagy eszköze, a közvetlen eutanázia azt jelenti, hogy a fogyatékos, beteg vagy halál közelében lévő személyek életének véget vetnek. Ez erkölcsileg elfogadhatatlan. Ezért minden olyan cselekedet vagy mulasztás, amely akár önmagában, akár szándékosan halált okoz azért, hogy megszüntesse a fájdalmat, az emberi természet méltóságával és Teremtőjének, az élő Istennek tiszteletével súlyosan ellenkező gyilkosság. A téves ítélet, amelyet jóhiszeműen hozhat az ember, nem változtatja meg e mindig elítélendő és elkerülendő gyilkos tett természetét (Vö. Hittani Kongregáció: Iura et bona nyilatkozat: AAS 72 (1980) 542--552). (KEK 2277). Indokolt lehet azonban a költséges, veszélyes, rendkívüli vagy a várt eredményekhez képest aránytalan orvosi beavatkozások abbahagyása. Ilyen esetben a "túlbuzgó gyógyítás" visszautasításáról van szó. Nem ölni akarnak, hanem elfogadják a föltartóztathatatlan halált. A döntéseket a betegnek kell meghoznia, ha alkalmas (competens) és képes (capax) rá, egyébként a jogilag illetékeseknek, mindenkor tiszteletben tartva a beteg ésszerű akaratát és törvényes érdekeit. (KEK 2278). A beteg személynek általában kijáró gondoskodás akkor sem szüntethető meg, ha a halál bekövetkezése várható. Erkölcsileg megfelelhet az emberi méltóságnak a kábítás (morfium) alkalmazása a haldokló szenvedésének csökkentésére, még azzal a kockázattal is, hogy napjait megrövidítik, ha a halált sem célként, sem eszközként nem akarják, csak előre látják és mint elkerülhetetlen eseményt elviselik. A fájdalomcsillapító kezelés az önzetlen szeretet kiváltságos formája. Ilyen meggondolással támogatni kell. (KEK 2279). AZ ÖNGYILKOSSÁG Mindenki felelős a saját életéért Isten előtt, aki azt neki adta. Ő az élet szuverén Ura. A mi feladatunk, hogy hálával elfogadjuk és megőrizzük az Ő dicsőségére és lelkünk üdvösségére. Az Isten által ránk bízott élet kezelői, de nem birtokosai vagyunk. Nem rendelkezünk vele. (KEK 2280). Az öngyilkosság ellenkezik az emberi lénynek azzal a természetes törekvésével, hogy megőrizze és továbbadja az életet. Súlyosan ellenkezik a helyes önszeretettel is. Ugyanakkor sérti a felebaráti szeretetet is, mert jogtalanul megszakítja a szolidaritás kapcsolatát a családi, nemzeti és emberi közösségekkel, melyekkel szemben kötelességeink vannak. Az öngyilkosság ellenkezik az élő Isten szeretetével. (KEK 2281). Ha azzal a céllal követik el, hogy példaként szolgáljon, mégpedig az ifjúság számára, az öngyilkosság a botránkoztatással súlyosbodik. Az öngyilkosságban való önkéntes együttműködés ellenkezik az erkölcsi törvénnyel. Súlyos pszichés zavarok, a megpróbáltatástól, szenvedéstől vagy kínzástól való súlyos szorongás vagy félelem csökkenthetik az öngyilkos erkölcsi felelősségét. (KEK 2282). Nem kell elveszítenünk a reményt az öngyilkosok örök üdvösségének kérdésében. Isten olyan utakon, melyeket csak Ő ismer, alkalmat adhat nekik az üdvösséges bűnbánatra. Az Egyház imádkozik azokért, akik öngyilkosságot követtek el. (KEK 2283).
Feladat a mai napra: Társadalmunk súlyos problémáiról van itt szó. Magyarországon is sajnos még túl nagy azok száma, akik abortusz vagy öngyilkosság miatt halnak meg. Ha lehetőségem nyílik, segítek egy abortuszon gondolkodó kismamán, hogy megtartsa gyermekét. Imádságomban különösen könyörgök a várandósokért, magzatokért, az abortusz áldozataiért, az orvosokért, és azokért, akik el akarják dobni életüket.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma