Zsolt 118,1-4.21-24 (Az Úr napja)
(Alleluja!) Adjatok hálát az Úrnak, mert jó:
irgalma örökké tart. Mondja Izrael háza: irgalma örökké tart. Mondja Áron háza:
irgalma örökké tart. Mondják, akik félik az Urat: irgalma örökké tart. Hálát
adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm. A kő, amit az építők
elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a
szemünkben.Ezt a napot az Úr Isten adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta!
Jézus "a szombatok első napján" (Mk 16,2, vö.
Mt 28,1; Lk 24,1; Jn 20,1) támadt föl a halottak közül. Mint "első
nap", Krisztus föltámadásának a napja emlékeztet az első teremtésre. Mint
"nyolcadik nap", mely a szombatot követi, (Vö. Mk 16,1; Mt 28,1) a
Krisztus föltámadásával elindított új teremtést jelzi. A keresztények számára a
legelső nap lett, az első ünnep, az Úr napja (hé kyriaké hémera, dies
dominica), a latin nyelvekben dominica, vasárnap: „A Nap napján tartjuk
mindannyian összejöveteleinket, mert ez az első nap [a zsidó szombat után],
melyben Isten a sötétség és az anyag megváltoztatásával alkotta a világot; és
Jézus Krisztus, a mi Megváltónk ezen a napon támadt föl a halottak közül."
(Szent Jusztinosz: Apologiae 1, 67). (KEK
2174).
Feladat
a mai napra: Lehetőséget adok Istennek arra, hogy ma hozzám szóljon
a Szentíráson keresztül, és szavai által „újjáteremtsen”, megújítson engem.