Lk 17, 1-2; 12,1-12 (Az ateizmus)
Aztán, így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy
botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket. Jobb volna neki,
ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy e kicsik közül
egyet is megbotránkoztasson.
Közben tízezres tömeg verődött össze körülötte,
úgyhogy egymást tiporták, és először csak tanítványaihoz kezdett beszélni:
„Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. Nincs semmi
elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna. Amit sötétben
mondtok, világos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok,
azt a háztetőkről fogják hirdetni. Nektek, barátaimnak, mondom: Ne féljetek
azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek.
Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, akinek, miután megölt,
ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatba taszítson benneteket. Igen, mondom
nektek, tőle féljetek. Ugye két fillérért öt verebet is adnak. Mégis az Isten
nem feledkezik meg egyetlen egyről sem. Sőt még a fejeteken a hajszálakat is
mind számon tartja. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.
Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az
Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt. Aki azonban megtagad az
emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. Aki az Emberfia ellen
beszél, az bocsánatot nyer, aki azonban a Szentlelket káromolja, nem nyer
bocsánatot.
"Kortársaink közül sokan egyáltalán nem fogják föl a bensőséges és
éltető kapcsolatot Istennel, vagy kifejezetten elutasítják, ezért az ateizmust
korunk legsúlyosabb tényei közé kell sorolni." [II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et
spes, 19]. (KEK 2123). Az ateizmus elnevezés nagyon különböző
jelenségeket takar. Gyakori formája a gyakorlati materializmus, mely az ember
szükségleteit és igényeit a tér és az idő korlátai közé szorítja. Az ateista
humanizmus hamisan úgy tekinti az embert, "mint aki önmagának célja,
történetének egyedüli főszereplője és szerzője". [GS 20] A
mai ateizmus másik mai formája az ember fölszabadulását a gazdasági és
társadalmi fölszabadulástól várja, "és hangoztatja, hogy a vallás
természeténél fogva állja útját ennek a fölszabadulásnak, mert a jövendő élet
ábrándjával kecsegteti az embert, és visszatartja őt a földi társadalom
építésétől". [GS 20]. (KEK 2124). Az ateizmus, amennyiben
elutasítja vagy tagadja Isten létét, bűn a vallásosság erénye ellen. [Vö. Róm 1,18.] E bűn beszámíthatóságát nagyban enyhíthetik a
szándékok és a körülmények. "Ezért a hívőknek is nem kis részük lehet az
ateizmus létrejöttében, amennyiben a hitre nevelés elhanyagolásával vagy a
tanítás meghamisításával, esetleg vallási, erkölcsi és társadalmi életük
fogyatékos voltával inkább eltakarják, mint föltárják Isten és a vallás igazi
arcát." [GS 19]. (KEK 2125). Az ateizmus gyakran az
emberi autonómia hamis fogalmára épül, s erre hivatkozva eljut minden Istentől
való függés tagadásáig. [vö. GS 20] Valójában Isten elismerése
soha nem ellenkezik az emberi méltósággal, "mivel e méltóság Istenben
alapszik és válik tökéletessé". [GS 21] Az Egyház tudja,
hogy "üzenete összhangban van az emberi szív legtitkosabb vágyaival".
[GS 21]. (KEK 2126).
Feladat a mai napra: A mai napon átgondolom, hogy életemmel és
családom/közösségem életével mennyire adok példát a keresztény élet
szépségéről, vagy mennyire járulok hozzá ahhoz, hogy „eltakarjam Isten és a
vallás igazi arcát”. Hitre nevelem-e gyermekeimet, környezetemet? Ateista
környezetemben hogyan tehetek tanúságot Istenbe vetett hitemről?