XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. január 26., vasárnap

Január 26.



- 5. Parancsolat: Ne ölj!



Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: „Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé.” Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragszik felebarátjára." (Mt 5,21--22) 


 Iz 8,23b-9,3; 1Kor 1,10-13.17; Mt 4,12-23

Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben és ugyanabban a felfogásban. Azt a hírt kaptam ugyanis felőletek, testvéreim, Klóé háza népétől, hogy viszálykodások vannak köztetek. Arról beszélek, hogy közületek mindenki ilyeneket mond: „Én Pálé vagyok”, „Én Apollóé”, „Én Kéfásé”, „Én pedig Krisztusé”. Talán részekre oszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették meg értetek, vagy Pál nevében vagytok megkeresztelve? Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.



A mai olvasmányok bevezetnek minket Jézus Krisztus nyilvános működésének kezdetébe. Az Evangéliumban olvashatjuk, amint Jézus kiválasztja az első tanítványokat, és elkezdi hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.” Jézussal eljött a sötétségben ülő népek számára a világosság: „Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk” [Iz 8,23; 9,1]. Érdekesen összecsengenek ezek az olvasmányok a heti témánkkal: az 5. Parancsolattal: Ne ölj! Jézus Krisztus Isten válasza a népek számára a béke, a kiengesztelődés, a szeretet útjára. Pál arról panaszkodik, hogy a korinthusi hívek között pártoskodás támadt. Azt gondolnánk, hogy a keresztények között csak egyetértés, szeretet és béke van. De láthatjuk, amint mindenütt elsősorban emberek vagyunk, érzelmeinkkel, óhajainkkal, ügyködéseinkkel. Olvasván a Katolikus Egyház tanítását az 5. Parancsolatról konfrontálódunk az ember és mai társadalmunk legsúlyosabb vétkeivel. Szentgyónásra készülve, a tízparancsolatot átgondolván, gyorsan azt mondhatjuk, hogy én nem öltem meg senkit, tehát nem vétkeztem. A Katekizmus azonban felvázolja ennek a parancsolatnak a sokrétűségét is. Jézus Krisztus kijelölt számunkra egy utat, és nagyon szorosra húzza az övet, amikor azt tanítja a hegyi beszédben, hogy nem csak az követ el gyilkosságot, aki egy embert megöl, hanem az is, aki csak haragszik testvérére, sőt felszólít arra, hogy az ellenségünket is szeretnünk kell. Kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy megvilágosítsa a szívünket, és megmutassa, hogyan legyünk példamutató és béketeremtő keresztények a mai világban.

Feladat a mai napra: Szánjunk időt annak átgondolására, hogyan tudunk jó keresztény életet élni a mai világban, hogyan tudunk hozzájárulni a világ békéjéhez, az élet védelméhez, az emberi lény és méltóság tiszteletben tartásához.