Sir 24, 1-4; 12-16; Ef 1, 3-6. 15-18; Jn 1,1-18
A
bölcsesség a maga dicséretét zengi, tiszteletben áll Istennél, népe közepette
dicséri önmagát. Megszólal a Magasságbeli gyülekezetében, és Isten népének
serege előtt eldicsekszik. Magasztalják népe körében, megcsodálják a szentek
gyülekezetében. Dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak
között. ,,A mindenség Teremtője parancsot adott nekem, s aki teremtett,
kijelölte sátramnak helyét. Így szólt: »A sátradat Jákobban üsd fel, örökrészed
Izraelben legyen, és választottaim között verj gyökeret.« Ősidőktől fogva, a
kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. Szolgáltam
előtte szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. Letelepedtem a
szeretett városban, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. Dicsőséges nép közt
vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén, s a szentek
gyülekezetében megtelepedtem.''
„A második
parancsolat előírja az Úr Nevének tiszteletét. Az első parancsolathoz hasonlóan
a vallásosság erényéből fakad, és részletesebben szabályozza szóhasználatunkat
a szent dolgokban.” (KEK 2142) „A kinyilatkoztatás
szókészletében van egy egyedülálló szó, Isten Nevének kinyilatkoztatása. Isten
a Nevét azokra bízza rá, akik hisznek benne; személyes misztériumában
nyilatkoztatja ki magát nekik. A név közlése a bizalom és intimitás szférájába
tartozik. "Az Úr Neve szent". Ezért nem élhet vele vissza az ember.
Emlékezetében szeretetteljes imádás csendjével körülvéve kell őriznie (vö. Zak 2,17). Csak akkor szőheti szavai közé, ha áldani, dicsérni és dicsőíteni
akarja ezt Nevet (vö. Zsolt 29,2; 96,2; 113,1-2)“ (KEK 2143)
„Az Isten Neve
iránti tisztelet azt a tiszteletet fejezi ki, ami Isten misztériumát és a
névben kifejezett szent valóságot illeti. A szent iránti érzék a vallásosság
erényéhez tartozik: "Vajon a félelem és a szentség érzése keresztény
érzés, vagy sem? Efelől senki nem kételkedhet értelmesen. Ezek az érzések
ébrednének bennünk, csak még erősebben, ha meglátnánk Isten fenségét. Ezeket
éreznénk, ha tapasztalnánk jelenlétét. Amilyen mértékben hisszük, hogy Isten
jelen van, olyan mértékben fognak el bennünket ezek az érzések. Ha semmi
ilyesmit nem érzünk, azt jelenti, hogy nem fogjuk föl, nem hisszük, hogy jelen
van" (J. H. Newman).” (KEK 2144)
„A hívő
embernek, amikor hitét megvallja, tanúságot kell tennie az Úr Nevéről, a
félelem terhe nélkül (vö. Mt
10,32; 1Tim 6,12). A prédikálást és a katekézis végzését át kell
hatnia a mi Urunk Jézus Krisztus Neve iránti tiszteletnek és imádásnak.” (KEK
2145)
Mai imádságban kérjünk Istentől bölcsességet, hogy ugyanúgy, mint a
megszemélyesített bölcsesség, mi is tiszteljük és dicsérjük Szent Nevét.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan használom Isten
Nevét és csak belső tisztelettel ejtem ki.