XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. január 5., vasárnap

Január 5.



Sir 24, 1-4; 12-16; Ef 1, 3-6. 15-18; Jn 1,1-18
A bölcsesség a maga dicséretét zengi, tiszteletben áll Istennél, népe közepette dicséri önmagát. Megszólal a Magasságbeli gyülekezetében, és Isten népének serege előtt eldicsekszik. Magasztalják népe körében, megcsodálják a szentek gyülekezetében. Dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak között. ,,A mindenség Teremtője parancsot adott nekem, s aki teremtett, kijelölte sátramnak helyét. Így szólt: »A sátradat Jákobban üsd fel, örökrészed Izraelben legyen, és választottaim között verj gyökeret.« Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. Szolgáltam előtte szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. Letelepedtem a szeretett városban, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.''

„A második parancsolat előírja az Úr Nevének tiszteletét. Az első parancsolathoz hasonlóan a vallásosság erényéből fakad, és részletesebben szabályozza szóhasználatunkat a szent dolgokban.” (KEK 2142) „A kinyilatkoztatás szókészletében van egy egyedülálló szó, Isten Nevének kinyilatkoztatása. Isten a Nevét azokra bízza rá, akik hisznek benne; személyes misztériumában nyilatkoztatja ki magát nekik. A név közlése a bizalom és intimitás szférájába tartozik. "Az Úr Neve szent". Ezért nem élhet vele vissza az ember. Emlékezetében szeretetteljes imádás csendjével körülvéve kell őriznie (vö. Zak 2,17). Csak akkor szőheti szavai közé, ha áldani, dicsérni és dicsőíteni akarja ezt Nevet (vö. Zsolt 29,2; 96,2; 113,1-2)“ (KEK 2143)
„Az Isten Neve iránti tisztelet azt a tiszteletet fejezi ki, ami Isten misztériumát és a névben kifejezett szent valóságot illeti. A szent iránti érzék a vallásosság erényéhez tartozik: "Vajon a félelem és a szentség érzése keresztény érzés, vagy sem? Efelől senki nem kételkedhet értelmesen. Ezek az érzések ébrednének bennünk, csak még erősebben, ha meglátnánk Isten fenségét. Ezeket éreznénk, ha tapasztalnánk jelenlétét. Amilyen mértékben hisszük, hogy Isten jelen van, olyan mértékben fognak el bennünket ezek az érzések. Ha semmi ilyesmit nem érzünk, azt jelenti, hogy nem fogjuk föl, nem hisszük, hogy jelen van" (J. H. Newman).” (KEK 2144)
„A hívő embernek, amikor hitét megvallja, tanúságot kell tennie az Úr Nevéről, a félelem terhe nélkül (vö. Mt 10,32; 1Tim 6,12). A prédikálást és a katekézis végzését át kell hatnia a mi Urunk Jézus Krisztus Neve iránti tiszteletnek és imádásnak.” (KEK 2145)
Mai imádságban kérjünk Istentől bölcsességet, hogy ugyanúgy, mint a megszemélyesített bölcsesség, mi is tiszteljük és dicsérjük Szent Nevét.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan használom Isten Nevét és csak belső tisztelettel ejtem ki.