2Kor 1,18-20.23-24 (Istent hívom tanúul magam mellett)
Isten a tanúnk, hogy szavainkban, amelyeket hozzátok
intéztünk, nem mindegy az igen és a nem. Az Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis,
akit mi - én, Szilvánusz és Timóteus - köztetek hirdettünk, nem volt Igen is
meg Nem is, hanem az Igen valósult meg benne. Isten valamennyi ígérete Igenné
vált benne. Ezért hangzik föl általa ajkunkon az Amen Isten dicsőségére. Istent
hívom tanúul magam mellett: csak azért nem mentem el eddig Korintusba, hogy
kíméljelek titeket. Nem mintha uralkodni akarnánk rajtatok hiteteken keresztül,
nem, inkább örömötökben szeretnénk közreműködni. A hitetek ugyanis szilárd.
„Szent Pál
nyomán az egyházi hagyomány úgy érti Jézus szavait, hogy nem tiltják az esküt,
ha komoly és igaz dolog forog kockán (például a bíróság előtt). "Eskü,
vagyis az isteni Név tanúságul hívása az igazság mellett, csakis az igazság
szerint, megfontoltan és igazságosan tehető!" (CIC 1199, 1. § )“. (KEK 2154)
„Az isteni Név
szentsége megköveteli, hogy ne hivatkozzunk rá jelentéktelen dolgok esetében,
és olyan körülmények között sem szabad esküdni, amikor ez az esküt jogtalanul
követelő hatalom elfogadásaként értelmezhető. Amikor törvénytelen polgári
hatóság követeli az esküt, megtagadható. Meg kell tagadni, amikor a személyek
vagy az egyházi közösség méltóságával ellenkező célból követelik.” (KEK 2155)
Ahogyan Pál és
munkatársai számára Jézus magatartása példa volt egy őszinte, hiteles életnek,
igazítsuk életünket mindig újra Jézus mintájára.
Feladat a mai napra: Tudatosan próbálok Isten szeme előtt élni
és cselekedni, hogy Szent Pálhoz hasonlóan Istent tanúul hívhassam magam
mellett.