XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. február 28., péntek

Február 28



Lev 18,3-10.22-24              (A szemérmesség fontossága)

Ne viselkedjetek úgy, ahogy Egyiptomban szokás, ahol laktatok, és ne viselkedjetek úgy, ahogy Kánaán földjén szokás, ahova vezetlek benneteket. Ne kövessétek azok életmódját. Az én parancsaim szerint járjatok el, és az én törvényeimet tartsátok meg, s azok szerint éljetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat; aki megtartja őket, élni fog. Én vagyok az Úr. Senki ne közeledjék rokonához, hogy feltárja meztelenségét. Én vagyok az Úr. Ne fedd föl apád meztelenségét, sem anyád meztelenségét, hiszen anyád, azért ne fedd föl meztelenségét. Ne fedd föl apád feleségének meztelenségét, mivel az magának apádnak a meztelensége. Ne fedd föl nővéred meztelenségét, akár apádnak a lánya, akár anyádnak a lánya. Akár otthon született, akár házon kívül, ne fedd föl meztelenségét. Ne fedd föl fiad lányának, sem lányod lányának a meztelenségét, mivel az ő meztelenségük a te meztelenséged… Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog. Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz. Az asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog. Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle ilyen tettel. Így szennyezték be magukat azok a népek is, amelyeket elűztem előletek.



A tisztaság megkívánja a szemérmességet, mely a mértékletesség integrális része. A szemérmesség őrzi a személy intimitását. Tiltakozik az ellen, hogy föltárjuk azt, aminek rejtve kell maradnia. A tisztaságra van rendelve és kifejezi annak körültekintő voltát. A tekintetet és a gesztusokat a személyek méltóságának és kapcsolataiknak megfelelően vezérli. (KEK 2521). A szemérmesség védi a személyek és szeretetük misztériumát. Türelemre és mérsékletre szólít föl a szerelmi kapcsolatban; megkívánja, hogy tartsák tiszteletben a férfi és a nő egymás közti végső elkötelezettségének és odaadásának föltételeit. A szemérmesség szerénység. Arra ösztönöz, hogy megválogassuk öltözködésünket. Hallgatag és tartózkodó lesz, amikor beteges kíváncsisággal találkozik. Diszkrécióvá válik. (KEK 2522). Az érzékeknek éppúgy van szemérmessége, mint a testnek. Ez ébred föl például az emberi test olyan mutogatásai ellen, melyek bizonyos publikációkban az esztelen kíváncsiság fölébresztésére szolgálnak, illetve egyes tömegtájékoztatási eszközök azon törekvése ellen, hogy az intimitások föltárásában túl messzire menjenek. A szemérmesség olyan életformát sugall, amely lehetővé teszi, hogy ellenálljunk a mai szokások és uralkodó ideológiák ösztönzéseinek. (KEK 2523). A szemérmesség konkrét formái kultúránként változnak. De mindenütt úgy jelenik meg, mint az ember sajátosan jellemző lelki méltóságának érzése. A személy öntudatának ébredésével születik meg. Tanítani a szemérmességet a gyermekeknek és a fiatalkorúaknak annyit tesz, mint ébreszteni bennük az emberi személy iránti tiszteletet. (KEK 2524).



Feladat a mai napra: Ma megfigyelem saját öltözködésemet, és a körülöttem lévő emberek öltözködését. Milyen hatással van rám? Megfigyelem a különféle hatásokat. Elgondolkozom azon, hogyan tudnám ma legjobban szolgálni saját és mások méltóságát. Imádságomban kérem a Szentlélek kegyelmét, hogy erősítse meg bennem a diszkréció és a szemérmesség fontos erényét.

2014. február 27., csütörtök

Február 27



Iz 33,13-17           (Harc a tisztaságért)

Akik távol vagytok, halljátok: mit vittem végbe, és akik közel vagytok: ismerjétek meg hatalmamat! Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel? Aki igazságban jár és igazat beszél, aki megveti az erőszakkal szerzett nyereséget, s elhárítja kezével a megvesztegetést; aki süketté teszi a fülét, nehogy vérontásról halljon, és behunyja a szemét, nehogy rosszat lásson: az ilyen a magasságban fog lakni, sziklák csúcsán lesz biztonságos vára, megkapja kenyerét, s nem fogy ki a vize. Szemed teljes díszben látja majd a királyt, és tágas országot tekint át.



A keresztség annak, aki fogadja, meghozza a minden bűntől való megtisztulás kegyelmét. De a megkeresztelt embernek harcot kell folytatnia a test kívánsága és a rendetlen vágyak ellen. Ebben Isten kegyelme segíti

  • a tisztaság erényével és ajándékával, mert a tisztaság lehetővé teszi, hogy egyenes szívvel és osztatlanul szeressen;
  • a szándék tisztaságával, ami azt jelenti, hogy mindig szem előtt tartja az ember igazi célját: a megkeresztelt ember egészséges szemmel mindenben próbálja megtalálni és teljesíteni Isten akaratát; (vö. Róm 12,2; Kol 1,10.)
  • a külső és belső látás tisztaságával; az érzékek és a képzelet megfegyelmezésével; a tisztátalan gondolatokban való gyönyörködés elutasításával, melyek eltávolítanak az isteni parancsolatok útjáról: "a látás az oktalanokban bűnös vággyá válik" (Bölcs 15,5);
  • az imádság által:

"Azt hittem, hogy a saját erőim dolga az önmegtartóztatás, melyeket nem ismertem, mivel olyan ostoba voltam, hogy nem tudtam, (...) hogy senki sem lehet önmegtartóztató, ha te meg nem adod. És adnád, ha belső sóhajtással zörgetnék a füleden, és erős hittel rád bíznám gondomat." (Szent Ágoston: Confessiones 6, 11, 20) (KEK 2520).

Izajás próféta Isten szeretetét és közelségét az emésztő tűzhez hasonlítja. És felteszi a kérdést: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel? Vagyis: ki az, aki képes lesz Isten mellett élni? Csak az, aki igazságban jár és igazat beszél, akinek a szíve tiszta, mert megtartóztatja magát olyan befolyásoktól, melyek beszennyezhetik, károsíthatják őt. Korunk emberei lehet, hogy ezen felháborodnának. Balgának tartják azt, aki nem tájékozódik arról, mi van a világban, aki nem néz híreket; gyengének tartják, aki nem bír egy krimit vagy psichothrillert nézni; ostoba, aki nem enged magának annyi szórakozást, hogy mindenféle szerelmi, szex-képekkel izgassa képzeletét, érzékeit. De hová visznek ezek? Mit csinálnak velünk? Olyan erőt fejtenek ki bennünk, hogy szinte gúzsba kötik ellenálló képességünket, elhomályosítják, elfelejtetik velünk életünk igazi célját. És mihelyt észbe kapunk, bűnt követünk el, egyre jobban legyengítnek, míg teljesen bele nem merülünk a mocsárba. Onnan pedig csak nagyon nagy erőfeszítésekkel lehet kikerülni. Egy nagy, súlyos bűn elkövetését már számtalan kisebb bűn előzte meg, mert nem voltunk hajlandók féken tartani magunkat. Amikor már szétesik egy házasság, kudarcba fulladt egy élet akkor már nagyon nehéz visszacsinálni a történetet. Miért is annyira fontos a szív tisztasága? Mert belőle származik az élet! Kemény ez a harc, de úgy gondolom, az egyetlen, amelyért tényleg érdemes küzdeni. És Jézus ígéri: „aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mk13,13).

„Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16,33)



Feladat a mai napra: Ma megfigyelem a körülöttem lévő világot. Miről beszél nekem? Mire csábít? Milyen csábításoknak szoktam engedni? Mit vált ki belőlem, hogy engedem? Milyen az imádságom? Mit mond nekem Isten e világról? Kérjük a Szentlélektől azt a kegyelmet, hogy az Ő fényében tudjuk látni a világot, és tisztán megmaradni benne.

2014. február 26., szerda

Február 26



1Tessz 4,1-8         (A szív megtisztítása)

Továbbá kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre. Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által. Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek. Kerüljétek a tisztátalanságot. Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével, és ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. Senki se károsítsa meg és ne csalja meg üzleti ügyben testvérét, mert az Úr megtorol minden ilyesmit, ahogy előbb már megmondtuk és kifejtettük. Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre. Aki tehát az ilyen dolgokat megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, aki kiárasztotta ránk a Szentlelket.

A szív az erkölcsi személyiség székhelye: "A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosságok, a házasságtörések, a paráznaságok" (Mt 15,19). A test vágyai ellen folytatott harc magában foglalja a szív megtisztítását és a mérsékletesség gyakorlását: Tartsd meg az egyszerűséget és légy ártatlan, és olyan leszel, mint a kisdedek, akik nem ismerik az emberek életét pusztító gonoszságot (Hermasz: Pásztor 27,1). (KEK 2517). A hatodik boldogság hirdeti: "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent" (Mt 5,8). A "tisztaszívűek" azok, akik értelmüket és akaratukat összehangolják Isten szentségének követelményeivel, főként három területen: a szeretetben (vö. 1Tesz 4,3--9; 2Tim 2,22), a tisztaságban, vagyis a szexuális rendezettségben (vö. 1Tesz 4,7; Kol 3,5; Ef 4,19), az igazság és az igazhitűség szeretetében (vö. Tit 1,15; 1Tim 1,3--4; 2Tim 2,23--26). Összeköttetés van a szív, a test és a hit tisztasága között: A hívőknek hinniük kell a hitvallás cikkelyeit, "hogy a hittel Isten igáját vegyék magukra, az igát viselve helyesen éljenek, helyesen élvén megtisztítsák a szívüket; szívüket megtisztítván megértsék, amit hisznek" (Szent Ágoston: De fide et Symbolo 10). (KEK 2518). A"tisztaszívűek" azt az ígéretet kapták, hogy színről színre meg fogják látni Istent és hasonlók lesznek Őhozzá" (Vö. 1Kor 13,12; 1Jn 3,2). A szív tisztasága a látás előfeltétele. Már most lehetővé teszi, hogy Isten szerint lássunk, a másikat úgy fogadjuk, mint "felebarátot"; lehetővé teszi, hogy az emberi testet, a sajátunkat éppúgy, mint a felebarátunkét, a Szentlélek templomának és az isteni szépség egy megnyilvánulásának lássuk. (KEK 2519). Érezzük, mennyire ellentétes felfogás uralkodik körülöttünk a világban. Aki komolyan akarja testét úgy tisztelni és őrizni, mint az Isten szent templomát, az hamarosan óriási megpróbáltatásokkal fog szembenézni. Mintha minden arra ingerelne, hogy az ember csak az érzéki örömben találhatja meg teljes boldogságát. Azáltal, hogy „minden lehetséges” az emberben olyan káoszt teremt, hogy nemcsak rendezetlen életet él, hanem szinte képtelenné válik arra, hogy megtalálja önmagát, miközben paradox módon pontosan a „mindenben” próbálja megtalálni önmagát. A belső rendezettség, a tiszta szív segít abban, hogy meglássam az Istent, és Istenben meglássam igaz voltomat és azt az utat, mely az élet felé visz. A rendezettség párosítva mértékletességgel, fegyelmezettséggel pedig erőt, védelmet is ad, hogy ki tudjunk tartani ezen az úton, és hosszú távon valóban eljussunk célunkba, Isten színe látására, mely az emberi élet legédesebb beteljesülése.

Feladat a mai napra: Ma megfigyelem életvitelemet. Mennyire van jelen bennem a rend? Tudok-e fegyelmezett lenni, mértéket tartani? Mihez tartom magam? Mi ad nekem stabilitást? És mi az, ami nem tudok elfogadni, amit másképp látok? Folytassunk Istennel őszinte imabeszélgetést, és kérjük a Szentlélektől azt a kegyelmet, hogy megvilágítsa nekünk az igazságot, ami egyben legnagyobb biztonságunk, amihez tarthatjuk magunkat.

2014. február 25., kedd

Február 25



Gal 5,16-25          (A test és a lélek gyümölcsei)
Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.

Az emberben, már abból adódóan, hogy összetett lény, lélek és test, van bizonyos feszültség, kibontakozik bizonyos harc a "lélek" és a "test" törekvései között. De ez a harc valójában a bűn örökségének része, egyik következménye s ugyanakkor bizonysága is. A lelki küzdelem mindennapos tapasztalatának részét alkotja: „Az Apostol nem akarja a testet sem lebecsülni, sem elítélni, mert a test a szellemi lélekkel együtt alkotja az emberi természetet, és ez adja meg egyéni személyiségét; ő a cselekedetekről szól, helyesebben mondva a szokásos magatartásról -- erényekről és víciumokról --, amelyek erkölcsileg jók vagy rosszak, mint az engedelmesség gyümölcsei (az első esetben), vagy mint szembeszegülés a Szentlélek üdvözítő tevékenységével (a másodikban). Ezért írja az Apostol: „Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően” (Gal 5,25; II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 55.).” (KEK 2516). Hogyan érzékelem magamban ezt a harcot? Átgondolva amint Szent Pál meghatározza a test és a lélek gyümölcseit, melyik van erőteljesebben jelen az életemben? Melyik a „gyönge pontom”? Amikor negatív, lehangolt állapotba kerülünk, melyben minden zavar, irritál minket, és elkezdünk rossz légkört kialakítani a civakodás, veszekedés… miatt, akkor ez erős jele annak, hogy az Istentől nagyon eltávolodtam, már nem tudja betölteni a szívemet. Jóllehet imádkozom, de figyeljem meg: tényleg az Istennel találkozom, vagy lefoglal engem a mindenféle gondolat, érzés, ítélet, harag, stb.? Eljut az Isten szava hozzám, be tudom fogadni, változtat valamit rajtam, le tud nyugtatni, meg tud engem tisztítani vagy az ima után épp olyan feldúlt maradok? Ne gondoljuk azt, hogy ezekkel nem szabadna küzdenünk, hogy imánknak olyannak kéne lennie, ahol csak nyugalom és béke van. Ez egy téves felfogás az imáról. Az imádság a legkiválóbb hely, ahol ezekre rátekinthetek teljes őszinteséggel és megoszthatom az Istennel, megoszthatom nehézségemet. Akkor imádkoztam jól, ha ezt a nehézséget át tudtam adni neki, ha a magam világából eljutok az Isten világába, és most már ő hordozza velem, és megerősít azzal a tudattal, hogy Isten velem van és segít nekem, és ez békét ad nekem. Akkor már másképp fogok tudni reagálni. Akkor kérhetem Istentől, hogy adjon nekem bölcsességet, hogy jól tudjak reagálni, és a bennem megszületett béke át tudja hatni a légkört, konstruktív beszélgetés talajává fogja tenni.

Feladat a mai napra: Ma az imádságomra figyelek oda. Hogyan imádkozom? Imádságomban találkoztam-e Istennel, tudott-e bennem valamilyen pozitív változást létrehozni, vagy épp olyan feszült maradtam, mint azelőtt? Mi segít nekem az Istennel való találkozásra, mi nehezíti az? Ezt feljegyzem imanaplómba, és kérem a Szentlélek kegyelmét, hogy tanítson meg jól imádkoznom, Istennel találkoznom.

2014. február 24., hétfő

Február 24



Mt 5,27-30           (A bűnös vágyakozás három fajtája)


Szent János a sóvárgásnak, vagyis a bűnös vágyakozásnak három fajtáját különbözteti meg: a test kívánságát, a szemek kívánságát és az élet kevélységét. (Vö. 1Jn 2,16) A katolikus kateketikai hagyomány szerint a kilencedik parancsolat a testi vágyat; a tizedik mások javainak megkívánását tiltja. (KEK 2514). A "concupiscentia" szó etimológiailag az emberi vágy minden formáját jelentheti. A keresztény teológia e szónak sajátos jelentést adott: az érzéki vágy olyan megmozdulása, mely ellenkezik az értelem tevékenységével. Szent Pál apostol ahhoz a lázadáshoz hasonlítja, melyet a "test" folytat a "lélek" ellen. (Vö. Gal 5,16--17.24; Ef 2,3.) Az első bűn engedetlenségéből következik (Vö. Ter 3,11.). Megzavarja az ember erkölcsi képességeit, és anélkül, hogy önmagában bűn lenne, hajlandóvá teszi az embert a bűn elkövetésére (Vö. Trienti Zsinat, 5. sessio: Decretum de peccato originali 5. kánon: DS 1515.). (KEK 2515). Jézus nagyon erős képeket használ, szereti túlzásokkal érzékeltetni mondanivalójának fontosságát. Mennyire fontos tudatosan odafigyelnünk vágyainkra, sóvárgásainkra! Úgy tűnik a „tudatos életmód” manapság inkább olyan New Ages beütésű, a tudatos táplálkozás, odafigyelés a testre, az érzésekre, egyé válni az univerzummal… és mint jó katolikusok ettől inkább távol tartjuk magunkat, mert úgy tanultuk, hogy jobb a testünket sanyargatni, elhárítani magunktól a bűnös vágyainkat, és cselekedeteinkkel érdemeket szerezni a mennyországba való bejutásba. De azt gondolom, hogy sem az egyik sem a másik út nem visz minket a mennyországba, ha önmagunknál ragadunk le. Miről beszél Jézus, mire hív? Hogy tudatos életet éljünk, legyen konkrét célunk az üdvösségünk megszerzése! Nem hárítani kell, hanem ismerni, tudatosítani magunkban, hogy melyik vágy visz közelebb Istenhez, és melyik az, mely eltávolít tőle. Melyik vágy segít abban, hogy jobban tiszteljem és szolgáljam Életem Urát, és melyik vágy késztet arra, hogy csupán önmagamat elégítsem ki. Ezért mondja Jézus, és nyilván nem szó szerint értendő: ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. Hiszen ha csak magam kielégítésének élek, akkor Jézus szavai szerint még csak a kárhozatban tartok! Mit nézek? Mire figyelek? Mi fogja meg tekintetem? És amit látok, mit vált ki belőlem? Tiszteletet, szeretetet Isten és az emberek iránt, vagy sóvárgást dolgok/személyek megszerzésére? Ismerjük meg magunkat, belső működésünket, és tanuljunk meg különbséget tenni! Legyünk igényesek saját üdvünkkel szemben és válasszuk azt az utat, mely szűkebb ugyan, de a biztos boldogságba és igazi szabadságba visz.

Feladat a mai napra: Ma tudatosan megfigyelem, és feljegyzem magamnak, mit látok, mi fogta meg figyelmemet és milyen érzéseket, késztetéseket váltott ki belőlem. Imádságomban odanyújtom Istennek, és kérem a Szentlélektől a szív tisztaságának/megtisztulásának kegyelmét.