XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. február 13., csütörtök

Február 13.



MTörv 24,14-15                   (A gazdasági tevékenység és a társadalmi igazságosság)


Szegény és nélkülöző munkás bérét, akár testvéreid közül való, akár azok közül az idegenek közül, akik országodban, városaidban élnek, ne tartsd vissza. Még aznap, mielőtt a nap lenyugodna fölötte, add meg a bérét. Mert szegény, és türelmetlenül várja. Különben az Urat hívja ellened, s bűn nehezedik rád.



A gazdasági tevékenység fejlődésének és a termelés növekedésének az a rendeltetése, hogy gondoskodjék az emberek szükségleteiről. A gazdasági élet nemcsak arra irányul, hogy megsokszorozza a termelt javakat és növelje a profitot vagy a hatalmat; elsősorban a személyek, az egész ember és az egész emberi közösség szolgálatára van rendelve. A maga sajátos módszereit és törvényeit követő gazdasági tevékenységet az erkölcsi rend keretein belül kell folytatni, tiszteletben tartva a társadalmi igazságosságot oly módon, hogy megfeleljen Isten emberre vonatkozó tervének (Vö. II. Vat. Zsinat: GS 64.). (KEK 2426). Az emberi munka az Isten képére teremtett személyek tevékenysége, akik arra kaptak meghivást, hogy folytassák a teremtés művét egymással és egymásért, miközben uralmuk alá hajtják a földet (Vö. Ter 1,28; II. Vat. Zsinat: GS34; II. János Pál pápa: CA 31.). A munka tehát kötelesség: "Aki nem akar dolgozni, ne is egyék" (2Tesz 3,10; vö. Ter 3,14--19). A munka megbecsüli a Teremtő ajándékait és a kapott talentumokat. Megváltó jellegű is lehet. Az ember a munka büntetését ()a Názáretből való és a Kálvárián keresztre feszített Jézussal egységben viselve, valamiképpen együttműködik Isten Fiával az Ő megváltó művében. Krisztus tanítványának mutatkozik, amikor napról napra hordozza a keresztet abban a tevékenységben, amelyet teljesíteni hivatott (Vö. II. János Pál pápa: LE 27.). A munka a megszentelődés és a földi dolgok átlelkesítésének eszköze lehet Krisztus Lelkében. (KEK 2427). A személy a munkában a természetébe írt képességek egy részét gyakorolja és tökéletesíti. A munka elsődleges értéke az emberhez tartozik, aki annak szerzője és célja. A munka van az emberért és nem az ember a munkáért (Vö. II. János Pál pápa: LE, 6.). Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy a munkából szerezze meg azokat a javakat, melyek a saját és a hozzátartozói életének fönntartásához, valamint az emberi közösség szolgálatához szükségesek. (KEK 2428). Mindenkinek joga van a gazdasági kezdeményezéshez; mindenki törvényesen éljen talentumaival, hogy hozzájáruljon a mindenki javára szolgáló bőség megteremtéséhez, és begyűjtse fáradozásainak méltó gyümölcseit. Mindenki gondoskodjék arról, hogy a törvényes hatalom közjó érdekében hozott rendelkezéseihez igazodjék (Vö. II. János Pál pápa: CA 34.). (KEK 2429). A gazdasági életben különböző, gyakran egymással ellentétes érdekek szerepelnek, ebből fakadnak a rá jellemző konfliktusok (Vö. II. János Pál pápa: LE 11.). Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy olyan tárgyalások útján rendeződjenek e konfliktusok, melyek minden szociális partner jogait és kötelességeit számításba veszik: a vállalatvezetőkét, a munkavállalók képviselőiét, például a szakszervezetekét, és adott esetben a közhatalomét is. (KEK 2430). Az állam felelőssége. "A gazdasági tevékenység, különösen a piacgazdasági ugyanis nem folyhat intézményi, jogi és politikai szempontból légüres térben. Éppen ellenkezőleg, föltételezi, hogy a stabil pénzen és a hatékony közszolgáltatásokon kívül biztos garanciákat kap az egyéni szabadság és a tulajdon vonatkozásában. Az állam legfőbb feladata e biztonság garantálása oly módon, hogy aki dolgozik és termel, élvezhesse munkája gyümölcseit, s ennélfogva ösztönzést érezzen a hatékony és tisztességes munkára. (...) Az állam másik feladata, hogy őrködjék és felügyelje az emberi jogok érvényesítését a gazdasági életben. De ezen a téren az elsődleges felelősség nem az államot terheli, hanem a társadalmat alkotó egyéneket és a különböző szerveződéseket." (Vö. II. János Pál pápa: CA 48.) (KEK 2431). A vállalatvezetők felelősek a társadalomnak gazdasági és ökologiai tevékenységükért (Vö. II. János Pál pápa: CA 37.). Nemcsak a profit növelésére, hanem a személyek javára is tekintettel kell lenniük. A profitra azonban szükség van, mert ez teszi lehetővé a beruházásokat, amelyektől függ a vállalatok jövője és az alkalmazottak munkahelye. (KEK 2432). A munkához és hivatásszerű foglalkozáshoz mindenki számára biztosítani kell a lehetőséget minden igazságtalan megkülönböztetés nélkül: férfiaknak és nőknek, egészségeseknek és csökkent munkaképességűeknek, őslakosoknak és bevándorlóknak (Vö. II. János Pál pápa: LE 19,22--23.). A körülmények függvényében a társadalomnak a maga részéről segítenie kell az állampolgárokat, hogy munkát és alkalmazást szerezzenek maguknak (Vö. II. János Pál pápa: CA48.). (KEK 2433). Az igazságos bér a munka törvényes gyümölcse. Megtagadása vagy késleltetése súlyos igazságtalanságot jelenthet (Vö. Lev 19,13; MTörv 24,14--15; Jak 5,4.). A méltányos bér megállapításához figyelembe kell venni minden egyes ember szükségletét és teljesítményét. "A munkát úgy kell megfizetni, hogy az ember anyagi, társadalmi, kulturális és lelki szempontból egyaránt méltó életet biztosíthasson önmagának és övéinek, figyelembe véve kinek-kinek munkakörét és teljesítményét, valamint a vállalat helyzetét és a közjót (II. Vat. Zsinat: GS, 67.). A bér nagyságának megállapítását erkölcsileg nem igazolja a felek puszta megállapodása. (KEK 2434). A sztrájk erkölcsileg megengedett, amikor elkerülhetetlen, sőt szükséges eszközt jelent az arányos eredmény eléréséhez. Erkölcsileg azonban elfogadhatatlanná válik, amikor erőszakkal jár együtt, amikor célkitűzései nem közvetlenül kapcsolódnak a munka föltételeihez, vagy ellenkeznek a közjóval. (KEK 2435). Jogtalan a társadalombiztosítás szerveinek járó, a törvényes hatóságok által megállapított hozzájárulás befizetésének elmulasztása. A munkanélküliség szinte mindig sérti annak méltóságát, aki állását elvesztette, és veszélyezteti életének egyensúlyát; a személyes károsodáson túlmenően családja számára is számos veszély következik belőle (Vö. II. János Pál pápa: LE 18.). (KEK 2436).

Feladat a mai napra: Átgondolom, hogyan tudnék ma valakinek segíteni, akiről tudom, hogy munkanélküli, vagy munkájáért nem kap fizetést.