Mt 25,31-46 (A szegények iránti szeretet)
Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele
minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő
pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a
kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a
király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ
kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas
voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és
felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és
fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy
enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk
idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy
meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e
legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján
állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a
sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas
voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt
ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el
meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy
szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk
szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek
valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek,
az igazak meg örök életre.”
Isten megáldja azokat, akik a szegények segítségére sietnek, és kárhoztatja
azokat, akik elfordulnak ettől: "Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt
akar tőled, ne tagadd meg" (Mt 5,42). "Ingyen kaptátok, ingyen is
adjátok" (Mt 10, 8). Jézus Krisztus a maga választottait arról fogja
fölismerni, amit a szegényekért tettek (vö. Mt 25,31--46). Krisztus jelenlétének
jele, hogy "a szegényeknek hirdettetik az evangélium" (Mt 11,5; vö.
Lk 4,18). (KEK 2443). "Az Egyház törődése a szegényekkel (...)
hagyományos formáiban napjainkig folytatódik" (II. János Pál pápa:
Centesimus annus enciklika, 57), erre készteti a boldogságok evangéliuma (vö.
Lk 6,20--22), Jézus szegénysége (vö. Mt 8,20) és az Ő szegények iránti
figyelmessége (vö. Mk 12,41--44). A szegényekről való gondoskodás a munka
kötelezettségeinek egyik indítéka is, tudniillik hogy legyen miből adni a
szűkölködőnek (vö. Ef 4,28). Ez a szegények iránti szeretet nemcsak az anyagi
szegénységre terjed ki, hanem a kulturális és vallási szegénység számtalan
formájára (vö. II. János Pál pápa: Centesimus annus enciklika, 57). (KEK 2444). A szegények iránti szeretet nem
egyeztethető össze a gazdaság mértéktelen szeretetével vagy önző használatával:
"Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt.
Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly. Aranyotokat és ezüstötöket belepte a
rozsda, és ez a rozsda tanúul szolgál ellenetek és megemészti testeteket, mint
a tűz. Vagyonotokat szaporítottátok még az utolsó napokban is. A bér, amelyet a
földeteket learató munkásoktól levontatok, felkiált, és az aratók szava
felhatolt a Seregek Urának fülébe. Bőségben éltetek a földön és tobzódtatok,
hízlaltátok szíveteket a leölés napjára. Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ő
nem tanúsított ellenállást." (Jak 5,16) (KEK 2445). Aranyszájú Szent János keményen figyelmeztet: "Nem
adni a szegényeknek azt jelenti, hogy kirabolod őket, és becsapod az életüket;
(...) nem a sajátunkat, hanem az övéket tartjuk vissza"(Aranyszájú Szent
János: In Lazarum concio 2, 6). "Először az igazságosság követelményeit
kell teljesíteni, nehogy szeretetadományként adjuk azt, amivel az igazságosság
alapján tartozunk" (II. Vatikáni Zsinat: Apostolicam actuositatem
határozat, 8.). "Amikor a rászorulóknak valami szükséges dolgot adunk, nem
a sajátunkból adakozunk, hanem visszaadjuk nekik azt, ami az övék; inkább az
igazságosság követelményét teljesítjük, mint az irgalmasság cselekedeteit
hajtjuk végre."(Nagy Szent Gergely: Regula pastoralis 3) (KEK 2446). Az irgalmasság cselekedetei
azok a karitatív cselekedetek, melyekkel felebarátunk segítségére sietünk testi
és lelki szükségleteiben (vö. Iz 58,6--7; Zsid 13,3). A tanítás, a tanácsadás,
a vigasztalás, a bátorítás az irgalmasság lelki cselekedetei, miként a
megbocsátás és a türelmes elviselés is. Az irgalmasság testi cselekedetei az
éhezőknek ételt adni, a hajléktalanoknak szállást adni, a ruhátlanokat
fölruházni, a betegeket és börtönben levőket látogatni, a halottakat eltemetni
(vö. Mt 25,31—46). E tettek közül a szegényeknek adott alamizsna (vö. Tób
4,5--11; Sir 17,8) a testvéri szeretet egyik fő tanúságtétele, ugyanakkor az
igazságosság gyakorlása, amely tetszik Istennek (vö. Mt 6,2—4): "Akinek
két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs; s akinek van
ennivalója, tegyen hasonlóképpen" (Lk 3,11). "Adjátok oda inkább, ami
benne van, a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen" (Lk 11,41).
"Ha valamelyik testvérnek nem volna ruhája és nem volna meg a mindennapi
tápláléka, és egyiktek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál
jól“, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit
használna?" (Jak 2, 15—16; vö. 1Jn 3,17.) (KEK 2447). "Az emberi nyomorúság sokféle formája -- az anyagi
kifosztottság, a jogtalan elnyomás, a testi és lelki betegségek és végül a
halál -- nyilvánvaló jele annak a veleszületett gyengeségnek, melyben az ember
Ádám első bűne óta él, és jele annak, hogy szüksége van üdvösségre. Ez
indította részvétre az üdvözítő Krisztust, aki ezt a természetet magára akarta
venni, és azonosulni akart ťa legkisebbekkel a testvérek közöttŤ. Ez indokolja,
hogy azok, akikre ránehezedik az emberi nyomorúság, különleges szeretetben
részesülnek az Egyház részéről, mely a kezdetektől fogva -- sok tagjának
mulasztása ellenére -- sem szűnik meg azon munkálkodni, hogy könnyítsen
terhükön, védelmezze és fölszabadítsa őket. Tette ezt számos jótékonysági
intézményében, melyek mindig és mindenütt nélkülözhetetlenek maradnak."
(Hittani Kongregáció: Libertatis conscientia instrukció, 68: AAS 79 (1987)
583). (KEK 2448). Már az
Ószövetségben a különféle jogi rendelkezések (jubileumi év, a kamatszedés és
zálogba vétel tilalma, a tized kötelezettsége, a napszámosok bérének naponkénti
kifizetése, a tallózás és böngészés joga) összhangban vannak a Második
Törvénykönyv buzdításával: "Mindig lesznek szegények az országban. Ezért
megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élő szűkölködő és
szegény felé." (MTörv 15,11) Jézus magáévá tette ezeket a szavakat:
"Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek veletek mindig"
(Jn 12,8). Ezzel nem hatálytalanítja a régi próféták dörgő szavát: megveszik
"pénzen a nyomorgókat, egy pár saruért a szegényt (...)" (Ám 8,6),
hanem fölszólít bennünket, hogy ismerjük föl jelenlétét a szegényekben, akik az
Ő testvérei (vö. Mt 25,40): Limai Szent Róza, amikor anyja szemrehányást tett
neki amiatt, hogy a házba szegényeket és betegeket fogadott be, így válaszolt:
"Krisztusnak jó illata vagyunk, amikor a szegényeknek és betegeknek
szolgálunk" (Hansen, P.: Vita mirabilis. Lőven, 1668). (KEK 2449).
Feladat a mai napra: Átgondolom, melyik
jótettet tudnám megvalósítani a mai napon abból, amit a király a jobbján
állóknak mond: Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen
voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és
meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.